Pszichológus válaszol

Zaklatással kapcsolatos a kérdésem. A stalkerekről. Több éve háborgatnak, ami telefonhívásokban nyilvánul meg, volt, amikor ellopták a postaláda-lakatot, 2 nap múlva visszadobták, a számlalevelem szélét feltépték. Arra lennék kíváncsi, hogy az ilyen emberek, akik másokat háborgatnak, követnek, hogy bántó szándékból teszik-e ezt, és miért tarthat ez több évig (nem unják meg)? Ebben lelik örömüket? És hogy lehet ezt túlélni, mert nagyon idegesítő. Hogyan kell kezelni az ilyen embereket? Mi...

Párommal, akivel lassan egy éve vagyunk együtt, beszélgettünk régi kapcsolatainkról, főleg ő kérdezett engem volt barátnőimről, de néha kíváncsiságból én is érdeklődtem az ő régebbi szerelmeiről. Nem is volt ezzel semmi probléma, amíg egyszer csak nevesítette egyik volt barátját (egy nála közel 20 évvel idősebb, akkoriban válófélben lévő, amúgy nagyon sikeres férfi), akit történetesen futólag én is ismerek, és - őszintén megmondva - soha ki nem állhattam. Azóta nyomaszt ez a dolog, pedig már rég nincs ...

Testvérem 29 éves férfi. Oxigénhiányos állapotban jött a világra, ezt nagyfokú agyvérzés kísérte. Később kiderült jobb oldala spasztikusan bénult, hatéves korában epilepsziás rohamok is jelentkeztek. Mindezek ellenére ép elméjű, érettségizett, kétdiplomás fiatal. A családunk az elmúlt két évben azonban rengeteget szenved, ugyanis testvéremen elhatalmasodott a depresszió, aminek következtében rá sem ismerünk öcsémre. Teljesen elzárkózik, sokszor agresszív, kényszeres, elhagyja magát, ez vele élő sz...

75 éves vagyok, sok éve szenvedek bilaterális depressziótól. Családi örökség. Fiatalabb koromban próbáltam harcolni ellene, nem akartam olyan lenni, mint anyám. Pl. sokáig nem voltam hajlandó lítiumot szedni. Végül egy pszichiáter szembesített azzal, hogy ez bizony depresszió (1994-ben!) Ő pszichoterápiával foglalkozott, ami nekem nagyon idegen volt. Abban az évben 6 hétig beteg voltam és utána nem mentem vissza hozzá. Azt hiszem, a megfelelő gyógyszeres terápiát írja elő pszichiáterem, aki vég...

Segítség!!!  Háromszoros nagymama vagyok. Az egyik unokámmal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. 5 éves. Folyamatosan bekakil, vagy csak csíkozza a gatyiját. Már volt olyan időszak, amikor teljesen szobatiszta volt. Az óvodában ez napi probléma, középső csoportos. Már a félnapos kirándulásra sem akarják elvinni emiatt. (Szerintem evvel csak őt büntetik). Se szép szó, se szidás nem használ. Szülei már külön élnek, édesanyja súlyos szívbeteg, ezért ami közlekedéssel jár, óvodába menés, o...

Férjem leánya 15 éves, külföldről 3 hónapja települt haza. Állandóan csak aludna, nem érdekli semmi, csak a netes játékok és a net. Abszolut nem tud örülni semminek, mindent megszagol, iskolába nem akar járni, érti a nyelvet, de nem akar beszélni, barátokat keresni. Ruhákat csak kapucnis, túl lezser pulóvereket hord. Már szerintem mindent megtettünk. Sétálunk, kirándulunk, beszélgetünk vele, minden munkába bevonjuk, sportórákra apja beíratta, de semmi. Nagyon aggódunk miatta, kérem, szíveskedj...

Tizenkilenc éve élek házasságban, van egy 18 éves fiam és egy 16 éves lányom. Férjem jól keres, én kevésbé, pedig rengeteget dolgozom éjszakákba nyúlóan, plusz igyekszem a házimunkában is helyt állni, ami szinte rám vár mindig. Nem igazán segít be senki, így magamra sosincs időm, minden percem be van osztva. A férjem jóval kevesebb időt tölt munkával, jóval többet is keres.  Semmiben nem kérdezi meg a véleményem, veszi a drága ruhákat magának, én sajnálom rá a pénzt és meg se tehetem, ezért haszn...

29 éves, egyedülálló nő vagyok, aki nagyon szeretne már párkapcsolatot, férjet, családot. Sajnos sosem voltam az a típus, akin fürtökben lógtak a férfiak, ami nagyrészt a zárkózottságomnak tudható be. Nem vagyok egy pörgős, szószátyár típus, és elég sok idő kell, hogy megbízzak valakiben, és elkezdjek kötődni hozzá. A helyzetet tovább nehezíti, hogy én sem tudom, mit is akarok valójában. Jelenleg külföldön dolgozom, és bár nincs honvágyam, mégsem tudom elképzelni, hogy hosszú távon ...