75 éves vagyok, sok éve szenvedek bilaterális depressziótól. Családi örökség. Fiatalabb koromban próbáltam harcolni ellene, nem akartam olyan lenni, mint anyám. Pl. sokáig nem voltam hajlandó lítiumot szedni. Végül egy pszichiáter szembesített azzal, hogy ez bizony depresszió (1994-ben!) Ő pszichoterápiával foglalkozott, ami nekem nagyon idegen volt. Abban az évben 6 hétig beteg voltam és utána nem mentem vissza hozzá. Azt hiszem, a megfelelő gyógyszeres terápiát írja elő pszichiáterem, aki végül rábeszélt a lítium szedésére. Húgom több éve már rábeszélt, hogy beszéljek pszichológussal (is). Pszichiáterem szerint már késő, "nem lehet feltárni". Ő is nagyon megfelelne, jól el szoktunk beszélgetni az alatt a rövid idő alatt, amíg nála vagyok. Szerinte nem vagyok súlyos eset. Biztosan vannak súlyosabb esetek, de a depressziós hetek nagyon rosszak. Főleg, hogy nem lehet kiszámítani, meddig. Jelenlegi állapotom
éppen nem depressziós, ez bizonyára jelen soraim alapján is megállapítható.

Mi a véleménye, mit lehet tenni?

Kedves Kérdező!

A bipoláris depresszió legelterjedtebb gyógyszeres kezelése a lítium szedése. A bipoláris (vagy más néven mániás) depressziót az különbözteti meg az unipoláris depressziótól, hogy előbbinél a mély melankóliával jellemezhető depressziós időszakot teljesen ellentétes, feldobott, túlhajtott periódusok váltják fel.

Sokan megkérdezik tőlem, mikor érdemes szakemberhez fordulni. Úgy gondolom, ez mindenkor egyéni döntés. Ha Ön úgy érzi, hogy szeretne kiegészítő pszichoterápiát igénybe venni – aminek számos formája létezik -, vagy pusztán az is feltöltené, hogy a problémáiról olyan emberrel beszélgethet, aki empátiával és segítő szándékkal fordul Ön felé, érdemes felkeresni egy pszichológust.
Megjegyzem: számos mentális rendellenességnél a gyógyszeres és az egyéb pszichoterápia együttes alkalmazása jelenti a leghatékonyabb megoldást.

Üdvözlettel:
Herceg Attila