Hirdetés

Úgy érzem, magunkra maradtunk

Testvérem 29 éves férfi. Oxigénhiányos állapotban jött a világra, ezt nagyfokú agyvérzés kísérte. Később kiderült jobb oldala spasztikusan bénult, hatéves korában epilepsziás rohamok is jelentkeztek. Mindezek ellenére ép elméjű, érettségizett, kétdiplomás fiatal. A családunk az elmúlt két évben azonban rengeteget szenved, ugyanis testvéremen elhatalmasodott a depresszió, aminek következtében rá sem ismerünk öcsémre. Teljesen elzárkózik, sokszor agresszív, kényszeres, elhagyja magát, ez vele élő szüleimet is teljesen felőrli. A pszichiátrián töltött idő alatt állapota nem javult, a gyógyszerek sem hoztak javulást. Azt szeretném kérdezni, hogyan lehet megállapítani, hogy ez demencia vagy áldemencia-e? És tudnának-e ajánlani egy szakembert, akihez fordulhatnánk segítségért, mert úgy érzem, teljesen magunkra maradtunk.
Előre is Köszönöm!

Tisztelettel: Andrea

Kedves Andrea!

A pontos diagnózis felállítása - a kliens kórtörténetének és aktuális tüneteinek ismeretében - megfelelő képzettséggel rendelkező szakember (pl. klinikai szakpszichológus, neuropszichológus) feladata.
A http://mipszi.hu/pszichologuskereso linkre kattintva számos szakember közül választhat, a keresést céltudatosan tudja szűkíteni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila

2025-02

Tartalom

Megrendelem

Már kapható a Mindennapi Pszichológia nyári lapszáma

Úton

Kétségtelen, hogy az emberek többsége szeret utazni, az azonban már kevésbé egyértelmű, hogy miért. Nem is az okozza a bizonytalanságot, hogy nem tudjuk megfogalmazni, mi a jó az utazásban, inkább a bőség zavarával kell megküzdeni: az utazásnak annyiféle előnye van, hogy nehéz megállapítani, mikor milyen lelki szükségletek ösztönzik az embereket, hogy jelentős kiadások árán nekivágjanak a világnak.

Tovább olvasom

Az önazonosság határai

A method acting megjelenése és hatásai a mindennapi életünkben

Folyamatosan alkalmazkodunk a különböző helyzetekhez – legyen szó a munkánkról, a családi kapcsolatainkról vagy a társadalmi szerepeinkről. Ez természetes és szükséges, hiszen ezáltal tudunk eligazodni a világban, kapcsolatokat építeni, és megfelelni a különböző kihívásoknak. Nem mindegy azonban, hogy szerepeink mennyire vannak összhangban a saját személyes perspektívánkkal, vagyis azzal, ahogyan a világot látjuk, amit fontosnak tartunk, és ami meghatározza az énképünket. A saját perspektíva teszi lehetővé, hogy önazonosan cselekedjünk. Ez nem csupán egy nézőpont, hanem egy belső iránytű, amely segít abban, hogy felismerjük a saját érzéseinket, értékeinket és szükségleteinket.

Kék zónák

A hosszú és teljes élet titka

Az élet rövid, mondjuk gyakran. De vajon ez a világ minden pontján igaz? Vannak helyek, ahol az emberek évtizedekkel tovább élnek? Aktívak, örömtelik, és még kilencvenévesen is gondozzák a kertjüket, vagy táncra perdülnek az unokáikkal? Bizony, a világon léteznek olyan különleges régiók – úgynevezett „kék zónák” –, ahol az emberek kiemelkedően hosszú és egészséges életet élnek. Miben rejlik a titkuk? És mit tanulhatunk tőlük mi, modern városlakók?