Pszichológus válaszol

Szeretném megtudni hogy 7 éves kisfiam viselkedése normális vagy szakember segítségét kell kérjem?! Nagyon féltékeny már egész kicsi kora óta ránk, a szüleire. A mai napig nem ülhetünk le egymás mellé a párommal, vagy egyáltalán semmilyen kapcsolatba nem kerülhetünk az ő jelenlétében, mert kezelhetetlen lesz utána. Dühös, csak annyit tud mondani, hogy utállak, és így tönkreteszi a családi napunkat is sokszor. Megmondja, ki hova ülhet az asztalnál, nem adhatunk puszit, nem ölelkezhetünk az apukájá...

Édesanyám áttétes mellrákban szenved, és most érte el azt a szakaszt, ahol a betegség átterjedt a belső szerveire is. Egyik este ültünk a konyhaasztalnál, és a következő párbeszéd hangzott el köztünk: Édesanyám: "Arra vagyok kíváncsi..." Én: "Mire?" Édesanyám: "Ááá, nem fontos, nem szeretném elrontani a hangulatod." Én: "De mond el, ha már elkezdted." Édesanyám: "Arra lennék kíváncsi, hogy megfulladok-e, vagy májkómában fogok-e meghalni?" Hogy őszinte...

Egy hónapja fogadtunk örökbe egy gyereket, akit a nagymamaja nevelt. A gyerek most 7 éves, a nagymama meghalt, így került hozzánk. Nekünk már van egy 18 éves fiunk. Eddig különösebb probléma nem volt, szeret nálunk, nem is emlegette a nagymamát. Pár napja viszont kezdett beszélni róla, s azóta a viselkedése is kezd megvaltozni, például eldugta a telefonjainkat, egy kislány szemüvegét hazahozta, nem akar megosztani senkivel semmit, s irigykedik is. Szeretnék segíteni neki, ebben kérném a segíts...

Gyakorló anyuka vagyok, 21 és 15 éves lány édesanyja, ezáltal már sok fiatalkorú gyermekkel volt lehetőségem kommunikálni és viselkedésüket megtapasztalni. Ami a kérdésem: a párom 13 éves fia és 15 éves lánya viselkedése, ami szerintem nem természetes. Az édesanyjukkal élnek és mindíg az ő nevelési nézetei szerint voltak nevelve. Pár hete egy egyhetes közös családi nyaraláson voltunk velük és az én gyermekeimmel. Itt tűntek fel nekem érdekes dolgok. A két kamasz gyerek, bárhová mentünk, állandóa...

2 éves 3 hónapos kisfiamnál 2-3 hete jelent meg különböző tárgyaktól való félelem, sokszor ijesztő számunkra, ahogy viselkedik. Pl: fél, ha mozog a hinta (akár a szél mozgatja, akár ülünk rajta, kéri, szálljunk le), ha nyitva marad a házban egy-két ablak, be kell csukni, fél, ha este hallja ciripelni a tücsköket. Egyszer megjelent nála az is, hogy félt a kádban lefolyó víztől vagy a wc-tartály hangjától, ahogy töltődik fel vízzel, néha fél attól is, ha fúj a szél. Ilyenkor kéri - szinte sírva...

Családi gondokkal fordulnék Önhöz, mint szakemberhez. 16 éves vagyok s két kistestvérem van, bár nem vérszerintiek. Még mielőtt megszülethettem volna sem voltak jóban a szüleim. Kisöcséimet apám nevelte kiskoruk óta. Anyám együtt él az apámmal, de közben barátja van, s nincsenek jóban, rajtam vagy épp máson tölti ki a dühét. Épp most is vele telefonál, míg én sírok és sírok csak. Egész gyermekkoromtól kezdve mindig is én voltam a hibás mindenért. Volt, mikor az autóban ültünk, szüleim kiszálta...

A MIPSZI V. éf. 6. számában olvastam a perfekcionizmus csapdáiról, tüneteiről, terápiájáról. Az unokahúgom jutott róla eszembe. Közel 30 éves már, és kamaszkora óta szenved anorexiában. Az elmúlt közel 15-20 évben rengeteg pszichológusnál megfordult - míg gyerek volt, a szülei vitték, mióta felnőtt, maga megy, ha megy, mert nem volt sosem igazán lelkes a gyógykezelésekkel kapcsolatban. Saját elmondása szerint sokszor oda sem figyelt, csak elüldögélt a kezelés alatt. Volt, aki megfogta őt a személ...

Nagyon el vagyok keseredve. A legtöbb gyerekkel megtalálom a közös hangot, és ha kérek valamit, akkor nem kell kétszer mondanom, bezzeg a fiam... Mindig azt gondoltam, hogy roppant türelmes ember vagyok, sose csináltam semmiből sem problémát, aztán megszületett a fiam, és hirtelen másfél éves lett. A dackorszak eleje sima ügy volt. Aztán kétévesen már jobban kiteljesedett az akarata, de még kezelhető volt. Az ovi előtti nyár nyugisan telt, imádtam anya lenni, vele játszani - bármibe vontam be, mindent...