A páromnak van felesége és három gyereke, de viszont nekem is van tőle öt, és már meguntam ezt a kettős életet, de valahol még sajnálom - de viszont nagyon sok rosszat tett velem, mert nekünk sose hisz, csak az az igaz, amit a felesége és a családja mond. Nagyon el vagyok keseredve, és nagyon rossz, hogy tizenegy év után jöttem rá, hogy ő valójában milyen is. Segítséget szeretnék kérni, hogy mi lenne a legjobb megoldás?

Kedves Kérdező!

Nekem is lenne egy kérdésem Önhöz: kiben csalódott? A férfiben, vagy önmagában? Mit érzett, mit gondolt 11 évvel ezelőtt? Ismerte a játékszabályokat, mégis úgy gondolta, majd minden megváltozik?

Végezzünk egy gondolatkísérletet!
Képzeljünk el egy időutazást, amit annyival megspékelünk, hogy egyszerre tudunk jelen lenni a múltban és a jövőben is. Egykori és jelenlegi önmagunk képes beszélgetni egymással. Először a múltbeli hölgy beszél. Elmondja a mostaninak, mik az elvárásai, az elképzelései.
Utána csere. A jelenlegi hölgy – az elmúlt 11 év ismeretében – üzenhet a múltbelinek. Mit mondana saját magának?

Elárulom, miért kérdeztem azt, kiben csalódott valójában. Levelében túl kusza, egyenesen egymásnak ellentmondó érzelmeket írt le. Rengeteg a „de”. Mintha olyan dolgokat szeretne egyesíteni, amelyek egyáltalán nem férnek össze. Tehát egyfelől tudatában van annak, hogy a kapcsolatában adott feltételek nem felelnek meg Önnek, másrészről mégis úgy tesz, és úgy gondolkodik, mintha azokat képes lenne megváltoztatni.

Mit szülhet az, ha 11 év után azzal kell szembesülnie, hogy az elképzelései, vágyai nem valósultak meg? Csalódottságot – vagy, ahogy Ön fogalmaz, elkeseredettséget. Ezek után dönthet, mire vágyik? További (ön)ámításra?

Üdvözlettel:
Herceg Attila