Perfekcionizmus és egészség

A multidimenzionális modellekre épülő kutatások szoros összefüggést találtak az egészségi állapot és a perfekcionizmus között. Bár nem tekinthető betegségnek vagy különálló tünetegyüttesnek, egyértelmű kapcsolatot mutat a szorongás- és hangulatzavarokkal, kényszeres tünetekkel, az evészavarral, öngyilkossági gondolatokkal és bizonyos személyiségzavarokkal is. Az is bizonyított, hogy a perfekcionisták hibás gondolkodása és az ezzel járó negatív érzelmek következtében fellépő pszichoszociális stressz közvetlenül hat a hipotalamusz-hipofizis-kortizol rendszerre (HPA-tengely), mely különböző agyterületekkel együttműködve a kortizol nevű hormon vérben lévő szintjét irányítja. Ezt a hormont a mellékvesekéreg termeli, hatására gyorsul a légzés, emelkedik a szívfrekvencia, megnő a véráramlás az izmokban és az agyban. Ennek élettani szerepe, hogy a szervezet egy esetleges vészhelyzetben cselekvésre kész állapotba kerüljön. A magas kortizolszint következtében olyan önerősítő ördögi körök indulnak be az egyes agyterületek között, melyek következtében szorongás, majd depresszió jelentkezik.

A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány példát, hogyan hathat a perfekcionista atti- tűd a lelki egészségre.

⦁ A szülés utáni (post partum) depresszió például leginkább a perfekcionista nők körében alakul ki. Szülés után a legtöbb nő átmenetileg szomorúságot, kétségbeesést érez, de a teljesítményorientált fiatal anya ezt nehezen dolgozza fel. Legtöbbször sajnos segít- séget sem kér, hiszen nehéz bevallania, hogy az életében valami nem tökéletes. A maximalistánál általánosságban is magasabb a depresszióra való érzékenység, ami azért jelentkezik, mert hibaként érzékeli, hogy elvesztette a kontrollérzetét a negatív következmények felett.

⦁ A folyamatos szorongás a perfekcionista gondolkodás egyenes következménye: a meg nem feleléstől való félelem miatt tipikus viselkedés a feladatok halogatása, hiszen mivel a hibátlanságot nem, vagy csak rendkívül nagy energiabefektetéssel tudná elérni, inkább hozzá sem kezd. Paradoxonnak

Paradoxonnakhangozhat, hogy a perfekcionista ember produktivitása a nullával egyenlő, de ez sajnos gyakran előforduló viselkedés, ugyanis jellegzetesen úgy küzd meg a stresszel, hogy elkerüli azt.

⦁ A felnőttkori kényszerbetegségben markáns tünet lehet a maximalizmus és a tökéletességre törekvés, mely rigiditással, rugalmatlansággal jár együtt, és viselkedéses szinten leginkább a renddel és rendszerezéssel kapcsolatos cselekvésekben mutatkozik meg. Ha valakinek állandó struktúrára és rendre van szüksége, akkor egy idő múlva beszűkül a részletekre, elvesztheti spontaneitását és kreativitását.

⦁ Az evészavarok, leginkább az anorexia nervosa esetében úgy tűnik, központi vonás a perfekcionizmus. Azokban a családokban, ahol előfordul anorexia nervosa, szinte mindig magas a teljesítményorientáció. Ezek a fiatalok legtöbbször kitűnően teljesítenek az iskolában, így vékonyságukban is a tö- kéletességre törekszenek. A saját testre vonatkozó téves percepció (magukat kövérnek látják) mellett végletes és szélsőséges maximalista gondolkodás is jellemző rájuk, amely olyan negatív szűrőt tartalmaz, ami kizárja a pozitív információkat és csak a hibákra fókuszál.

⦁ Sajnos egyértelmű bizonyíték van arra is, hogy a perfekcionizmus egyes dimenzióival (szociálisan előirt perfekcionizmus, önmagunkkal szembeni kritika, aggodalom a hibázással kapcsolatban, önbizalomhiány) magasabb öngyilkossági kockázat is korrelál. Az öngyilkosságról fantáziálók vagy azt megkísérlők körében a reménytelenség-érzés és a depresszió mellett a perfekcionizmus független kockázati faktornak tekinthető, ezért azok a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások, melyek kifejezetten a perfekcionizmus diszfunkcionális gondolati hátterét célozzák meg, prevenciós szempontból hasznosak lehetnek.

A testi tünetek és a perfekcionizmus kapcsolatának feltárása nagyon friss kutatási terület: eddig biztos összefüggést találtak az alvási zavarokkal, a fejfájással, a visszatérő fájdalmakkal és a krónikus fáradtság szindrómával is. Viszont nagyon fontos a perfekcionizmus egyes dimenzióit (lásd cikkünk 1. részét) külön-külön is megvizs- gálni, ugyanis ha az önmagunkra irányuló magas elvárásokat nézzük, az pozitív ha- tással van az egészségre (testi és szellemi képességeink fejlesztésére serkent), míg a szociálisan előírt perfekcionizmus negatív hatást gyakorol rá. Azt a legújabb tanul- mányok is kiemelik, hogy a maximaliz- mus csak abban az esetben tud pozitívan hatni az egyénre, ha mellette nem áll fenn a már említett hibákra koncentráló torzított gondolkodás.

A perfekcionizmus jelei

Volt már szó arról az el nem döntött kérdésről, hogy vajon a tökéletességre való törekvés egy belső, veleszületett motiváció vagy külső, a szülők elvárásaira reagáló viselkedésmód. Pontosan nem tudjuk és a pszichológusok körében sincs teljes egyetértés, de az biztos, hogy a perfekcionizmus jelei már nagyon korán, kisgyermekkorban is egyértelműek lehetnek. Az egyébként perfekcionista szülőknek óhatatlanul is gyakrabban lesz maximalista gyermeke. Fokozottabban érvényes ez az elsőszülöttekre, hiszen az első gyermek érkezésénél a szülő jellemzően jobban szorong, hogy valamit elront, ezért mindent tökéletesen akar csinálni. Sokan találkozhattak már olyan anyukával, aki első gyermekénél lelkiismeretesen fertőtleníti a cumisüveget, de a másodiknál, esetleg harmadiknál már csak gyorsan ráfúj a földre esett cumira, mielőtt a gyerek szájába adná.

A korai jelek

⦁ Óvodáskorban a perfekcionista jelleget az alábbi viselkedések jelezhetik: a játékok rendszeres sorba állítása, ellenőrizgetése, szimmetriára való törekvés, a személyes dolgok rend- szerezése, gyűjtögetés, felhalmozás, lassúság a feladatok befejezésénél, állandó radírozás, bizonytalanság a jó teljesítményt illetően, rituális étkezési szokások, ugyanannak a kérdésnek az ismételgetése, rugalmatlanság. Nagyon fontos kiemelni azt, hogy ez a fajta viselkedés nem minden esetben tekinthető patológiásnak, hiszen a rituális viselkedés ebben a korban jellegzetes sajátosság, az állandóságot, biztonságot nyújthatja a gyermeknek. Akkor kell ezzel érdemben foglalkozni, ha túlzott mértékű és diszfunkcionális jellege van. Ez például azt jelenti, hogy a gyermek rendszeresen dührohamot kap, vagy heves érzelmekkel reagál arra, ha az általa eltervezett cselekedetet nem tudja véghezvinni vagy befejezni. Gyakori, hogy képtelen a hibák felett elsiklani, ami nagyfokú rugalmatlansággal jár a mindennapok során, illetve tipikus még, hogy saját szabályrendszerét annyira másokra erőlteti, hogy sérülnek, illetve ki sem tudnak alakulni a szociális kapcsolatai. Ezek a tünetek egyébként kényszeres jellegűnek mondhatók, és a gyermekkori kényszerbetegség- ben is dominánsan jelen vannak. Maximalizmust, perfekcionizmust és rugalmatlanságot láthatunk még az autizmus spektrum zavaroknál is, nehezebben felismerhető formában leginkább az Asperger-szindróma esetében. Ilyenkor jellemző lehet pl. a választékos, túl modoros beszéd, a specifikusan beszűkült érdeklődés, a sajátos belső szabályrendszer. Nagyon érdekes formát ölt a perfekcionizmus a tik-zavarok (akaratlan mozgások és hangadások) esetében, ugyanis különös módon itt szenzoros szinten jelenik meg. A tikek kivitelezése előtt legtöbbször egy olyan késztetés áll fenn, mely csak akkor csökken, ha a gyermek tikel. Ezt a késztetést nem mindig tudják a gyerekek megfogalmazni, de legtöbbször viszketéshez, tüsszentés előtti állapothoz, bizsergéshez vagy ahhoz hasonlítják, hogy valami nincs rendben, valami nem „tökéletes” (például zavaró, kaparó érzés a torokban). Amint megtörténik a tik (például köhögés formájában), ez a rossz érzés is elmúlik, és minden a helyére kerül. Könnyű észrevenni, hogy ebben az esetben a tik megerősödik, mert jótékony hatással van a korábbi rossz élményre. Véleményem szerint az eddig felsorolt problémák esetében a perfekcionizmus mint személyiségvonás genetikailag meghatározottabbnak tekinthető, mint a későbbi életkorokban jelentkező maximalizmus esetében. Az erősebb biológiai meghatározottságra utalhat tehát a korai megjelenés, a fiú dominancia, a fenti tünetek családi halmozódása és gyakori együttjárása. Ha a genetika és a környezet bonyolult összekapcsolódását és egymásra hatását újra meg- vizsgáljuk, azt lehet mondani, hogy a kisgyermekkor utáni időszakban környezetnek (leginkább a szülői elvárásoknak és elfogadásnak) lehet nagyobb szerepe a perfekcionizmus alakulásában.

⦁ Kisiskolás korban a maximalista jellegű viselkedés mellett általában már a szorongással kapcsolatos gondolatok is megfogalmazódnak. A gyermekek számára az ismeretek megszerzése önmagában is örömet okoz. Ez az igényszint az évek alatt folyamatosan növekszik, amihez hozzáadódik az a kötelességtudat és lelkiismeretesség, ami leginkább a szülői elvárásokból születik (szociálisan előírt perfekci- onizmus). A túl jól teljesítő gyerek sajnos nem feltétlenül boldog is egyben, mert a hibázástól való rettegés folyamatossá válhat számára. Ha a már korábban tárgyalt kockázati tényezők tartósan fennállnak, akkor a perfekcionizmus mint vonás a személyiségfejlődés folyamán meghatározóvá válhat, és jellegzetes maradhat felnőttkorban is.

A terápia

A perfekcionizmus debilizáló hatása nem kérdéses, de nagyon fontos kiemelni, hogy egy spektrumjelenségről van szó, ahol a súlyosság mértéke nagyon különböző lehet. A multidimenzionális modellek alapján tudjuk, hogy komplex eredetű és heterogén tünetekből álló jelenséggel állunk szemben, emiatt előfordulhat az is, hogy két perfekcionistának mondott ember kevés dologban hasonlít egymásra. Az azonban biztos, hogy kulcsfontosságú a kudarcokkal való megbirkózás, valamint az egyén számára fontos személyek felől jövő nagymértékű elfogadás. A perfekcionizmus kezelésénél a szakemberek leggyakrabban a kognitív és viselkedésterápia eszköztárához nyúlnak. Gyermekek esetében inkább a viselkedés- terápiás elemek dominálnak, ami mellett kiemelt jelentőségű a szülők és a család be- vonása is. Felnőttek pszichoterápiájában a már kialakult diszfunkcionális gondolko- dásmód megváltoztatásán van a hangsúly, ami közvetetten a viselkedésre is jótékonyan hat majd a kezelés során. Terápiája általában egy hosszabb intenzív folyamat, mert a perfekcionista a terápia során is tökéletes ma- rad: a nehézségekkel nehezen néz szembe, hibáit, sérülékenységét nem mutatja meg. A terápia legfontosabb célja az, hogy segítsen elfogadnia saját magát – hibáival és tökéletlenségével együtt.