Különböző érzések, érzelmek, gondolatok keverednek-kavarognak a kapcsolatokban, minden nap végére eltérő összetételű egyenleget képezve. Vannak olyan napok, amikor a pozitív érzések, tapasztalatok vannak többségben, ezért este elégedetten hajtja párnára a fejét a pár egyik vagy mindkét tagja –néha viszont a negatív történések, érzések, gondolatok felülmúlják a jó dolgokat. Minél többször – és minél hosszabb ideig – jellemzi a pár kapcsolatát a negatív végösszegű mintázat, annál nagyobbra nő köztük az érzelmi és fizikai távolság.  A távolságot csökkenteni, a pár tagjai között egyre magasabbra növekvő falat visszabontani nem könnyű. A változtatás lehetősége „be van betonozva” a távolságot teremtő falba, ezért egyik fél sem kezdeményezi kellő kitartással a pozitív irányú változtatást.  Ehhez bizalomra van szükség, s ennek visszaépítése sokszor nem megy magától. Az állandósulni látszó „negatív végösszegű” kapcsolatban élő férfiak és nők számára a párterápia biztonságos terepet nyújthat ahhoz, hogy az őket ugyan védő, de a kapcsolatukat szétziláló fal vastagságát és magasságát elkezdje csökkenteni.

A párterápia 

Párterápiába elsősorban azok a párok jelentkeznek, akiknek – számukra fontos – párkapcsolatában olyan mértékű konfliktus, általuk nehezen kezelhető vagy kezelhetetlennek tűnő elakadás állandósul, ami komoly megpróbáltatások elé állítja mindkettejüket, esetleg a velük együtt élő családtagokat is. A problémák felfedezése, a velük való megküzdés sikertelensége jó esetben segítségkérésre ösztökéli az egyik – vagy mindkét – felet. A rendszerben gondolkozó terapeuta a változások elérése érdekében a pár mindkét tagját elhívja a terápiás beszélgetésekre, hogy a problémától szenvedő mindkét fél szempontjai megjelenhessenek, ami a hatékony és közösen elfogadott megoldáskeresést szolgálja.

A párkapcsolati beszélgetésekben megjelenő konfliktusok több szempontból csoportosíthatók. Vannak – a teljesség igénye nélkül – az együttéléssel kapcsolatos elakadások; a szerepekhez és a hozzájuk fűződő feladatok elvégzéséhez társítható konfliktusok; a kapcsolaton belüli irányítás kérdésével összefüggő nézeteltérések; a származási család tagjaival meglévő kapcsolattartáshoz társítható bonyodalmak. Ezenkívül szinte minden kapcsolatban felbukkan az intimitás-szexualitás kérdése, egy külső kapcsolat lehetősége vagy ténye, a gyermekvállalás, esetlegesen a gyermeknevelés problémája is. Ha a konfliktus hosszú évek óta fennáll, vagy ha egyszerre több különböző probléma is jelen van, akkor a párkapcsolat annyira megterhelődhet, hogy a változás a kapcsolat szétpattanásának irányában történik – azaz a kapcsolatnak vége szakadhat. A szétszakadás előtt azonban szerencsére egyre többen vesznek igénybe párterápiás segítséget, mérlegelve a kapcsolat pozitívumait, jelentőségét, esetlegesen a kapcsolat felbontásával járó nehézségeket és a bizonytalan jövőhöz társítható félelmeket.

A párterápiás szakemberek sokféle módszert ötvözve, gyakran egymástól eltérően dolgoznak. Ahogy egy betegség gyógyításának is több optimális módja lehet, egy párkapcsolati problémát is többféleképpen kezelhetünk. Általánosságban azonban elmondható, hogy a párterápiában egy –ideális esetben két –terapeuta több alkalommal beszélget a pár tagjaival, esetlegesen más családtagokkal is. A párterápia általános célja a pár kapcsolatában felbukkanó, számukra problémát jelentő elakadások felszínre hozása, megértése – és a változtatás maga. A párterapeuták eszköze alapvetően a kommunikáció, de az adott helyzetnek, problémának megfelelő kérdőívek alkalmazása, feladatok, helyzetgyakorlatok, szerepjátékok, házi feladatok adása is eszköztáruk részét képezi. A kapcsolatban állandósult nehézségek feloldása során nem a hibás keresése, a „bűnös” megnevezése a cél – hiszen ez a rendszerszemlélet cirkuláris (körkörös) okságban való gondolkodása miatt eleve lehetetlen lenne. Sokkal inkább a jelenben és a jövőben való gondolkodással a probléma megszűnéséhez vezető utak megtalálása és annak kidolgozása a cél.

Zsákutca a párkapcsolatban 

A legtöbb ember – egy bizonyos idő után – megérzi, ha valami nincs rendben a párkapcsolatában, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan mi is a baj. Ez az érzés ilyen mondatokban ölthet formát: „Már nem olyan, mint régen volt!”  vagy „Nem érzem jól magam a kapcsolatomban!” esetleg „Nem szívesen megyek haza.” Ha a pár egyik tagja hosszabb időn keresztül azt tapasztalja, hogy nem jó együtt lenni a partnerével, nem „komfortos” vele, nem lehet az együtt töltött időből töltekezni, ezek a kellemetlen érzések hatással lesznek a partnerére és esetlegesen a család többi tagjára is, ami előbb-utóbb visszahat az elégedetlen félre.

A kapcsolat megromlásához számtalan út vezethet, sokféle jel mutathatja a bajt. A valódi problémát nem a konfliktusok, az esetleges veszekedések jelentik, hiszen ha a két fél a vitán keresztül eljut a közös megoldásig, ez a folyamat és annak sikere erősítheti a kapcsolatot. Ehhez azonban tudni kell vitatkozni, érvelni, megfogalmazni a saját szükségleteket, a problémát problémaként kezelni, nem pedig a másikat bántani, megkérdőjelezni, negatívan minősíteni, lenézően beszélni, a felelősséget rá hárítani. A konfliktus és annak megbeszélése akkor gyümölcsöző a kapcsolatra nézve, ha mindkét fél fontosnak tartja kettejük kötelékét, amiért érdemes a vitát felvállalni – és mindkét fél aktívan részt vesz a megbeszélésben a konfliktus megoldását tartva szem előtt. Abban az esetben azonban, ha az egyik fél kiszáll a veszekedésből-megbeszélésből, vagy ha a negatív érzelmek eluralkodnak a résztvevőkön, esetleg nem „egy nyelvet beszélnek”, a probléma megmarad – amihez ráadásul hozzáadódik a megoldásra tett kísérlet sikertelensége is. Ha a konfliktusok megbeszélése negatív eredménnyel zárul, a felek eltávolodhatnak egymástól. A férj és a feleség (az élettársak) zsákutcában kezdik érezni magukat, a zsákutcát jelentő ördögi kört fenntartó tehetetlenség érzése pedig egyre kilátástalanabbá teszi a kapcsolatot. Úgy érezhetik, hogy nincs visszaút – de továbbjutási lehetőség sincs. Ha a partnerek rosszabbul érzik magukat a bőrükben, ha önbizalmuk megcsappan, elbizonytalanodnak magukban, akkor ez a folyamat nem előreviszi a kapcsolatot, hanem sokkal inkább valaminek a végét jelenti. Ezzel együtt nem biztos, hogy az együttélés végét. Elképzelhető, hogy a szeretetkapcsolat, a bizalmi kapcsolat, a boldog kapcsolat végét.

John Gottmann amerikai családterapeuta a hozzá párterápiába járó párokat megfigyelve, arra a határozott meggyőződésre jutott, hogy a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket a jósló jeleket négy nagy csoportba osztotta, s a kapcsolat megromlását, majd a kapcsolat befejezését, a válást megidéző jeleket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el.

Az Apokalipszis négy lovasa a végítélet egyik előjeleként szerepel a Jelenések könyvében: a Hatalom, a Háború, az Éhínség és a Pusztulás (azaz Ragály) megtestesítői.

Az első lovas valószínűleg az Antikrisztusra utal, akinek hatalom adatik, és legyőz mindenkit, aki szembeszegül vele. „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön."

Az Apokalipszis második lovasa egy szörnyű háborúra utal: „És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.” 

A harmadik lovas nagy éhínséget vetít előre, amely valószínűleg a második lovas, a háború nyomán fog kibontakozni. „És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: ‘Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd."

A negyedik lovas a halál és a pusztulás szimbóluma, további háborút, szörnyű éhínséget, borzasztó járványokat és betegségeket hoz majd a földre. „És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” 

Gottmann a hozzá forduló pároknak arra a kérdésére, hogy „Mi az Ön benyomása, Doktor úr, van-e még együtt esélyünk?” azt a rövid és tömör választ adja, mindketten gondolják át, hány „Lovast” ismernek fel a kapcsolatukban? Tapasztalatai szerint abban az esetben, ha mind a négy lovas jellemző a kapcsolatban, a válás valószínűsége hatványozott…