Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata érzelmileg még későbbi felnőtt korukban is meghatározza az életüket, egyéb kapcsolódásaikat. Az lenne a furcsa, ha ez másképp lenne, hiszen anyánk életünk végéig érzelmileg meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Ám azon a boldogságunk múlhat, hogy ez gúzsba köt-e minket, korlátozza-e függetlenségünk megélését.  

Az, hogy szüleink elfogadnak és szeretnek bennünket, alapköve annak, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Ezen a talajon leszünk képesek később is örömteli módon kapcsolódni másokhoz. Ha azt éltük meg, hogy anyánk nem megfelelően hangolódott ránk, ha feltételekhez kötötte a szeretetét, elfogadását, ha saját igényeit helyezte előtérbe, akkor ez érthető módon felnőtt kapcsolatainkat is befolyásolja. Hatással van arra, hogy mennyire vagyunk magabiztosak, képesek vagyunk-e másokhoz kötődni, bízni bennük, tudjuk-e eléggé szeretni önmagunkat – vagyis mennyire lehetünk boldogok az életben.

A gyerekét verbálisan vagy fizikailag rendszeresen bántalmazó, annak vágyait újra és újra figyelmen kívül hagyó szülő is, tud nagyon harmonikusan együtt lenni a gyermekével – főként, ha erre magának igénye van. Egy meghitt közös kirándulás, egy megnyugtató ölelés, mind-mind olyan élmények és emlékek lehetnek, amikből gyerekként töltekezni lehet. Fontosak, hiszen ezek azok a morzsák, amiket a gyerek nagy erőfeszítések árán összegyűjtve a későbbiekben képessé válhat arra, hogy – legalábbis a felszínen – akár jól teljesítő, párkapcsolatában is valamilyen módon boldoguló felnőtté válhasson. A múltban elszenvedett sérelmek viszont nem múlnak el nyomtalanul. Bármikor váratlanul lecsaphatnak, szorongás, rossz hangulat, bizonytalanságérzés, ingerlékenység, elveszettség-érzés és kapcsolati nehézségek formájában. Vagyis a gyermekkor boldogságmorzsái sosem lesznek elegendőek a kiegyensúlyozott, boldog élethez. Egy „elég jó pszichoterápia” pedig épp abban tud segítséget nyújtani, hogy a benne megélt élmények, felismerések hatására a gyermekkor kínzó emlékei enyhülhessenek. Hogy a páciens egy ilyen új, elfogadó, az ő igényeire hangolódó, őt megértő helyzetben megélhesse, ő tényleg értékes: megerősödhessen magabiztossága, elkezdhesse önmagát jobban szeretni, s ezen keresztül boldogabb lehessen.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2021. 4. számában olvasható