Nem ritka, hogy a betegek saját magukban keresik a „bűnöst”, vagy épp a környezetük sugallja számukra, hogy ők tehetnek az állapotukról...  Sokan hiszik azt, hogy betegségük személyes gyengeség vagy bennük keresendő hiányosság következménye. Ennek hátterében bonyolult pszichológiai összefüggések rejlenek, melyek gyakran nem tudatos tényezőket is tartalmaznak, sőt olyan hatásokat is, melyek mélyen a kollektív tudattalanban gyökereznek – például a Bibliában is több olyan történetet találunk, ahol a betegség összekapcsolódik a bűnösséggel és büntetéssel.

A közbeszédben manapság egyre gyakoribbak, – és sajnos nagyon veszélyesek is – azok a végtelenül leegyszerűsítő és egyoldalúan pszichologizáló magyarázatok, hogy „a stressz okozza a rákot”, vagy a hamis pozitivitással erősített biztatások, hogy „csak akarnod kell, és ha elég pozitív tudsz lenni, meggyógyulsz”. Ezek az üzenetek sok betegben – még ha tudattalanul is – a bűnösség érzését váltják ki, és az így keletkező bűntudat nemritkán azt eredményezi, hogy a beteg eltitkolja, tagadja, bagatellizálja a betegségét, és „elrejti” a személyét is, azaz a baj „okozóját”. A rejtőzködésre fordított figyelem pedig elveszi az energiáit attól, hogy megfelelően tudjon együttműködni a gyógyító szakemberekkel, s hogy a viselkedését ne a szégyen- és bűnösségérzet miatti elhárítás, hanem az egészséges alkalmazkodás irányában tudja megváltoztatni.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2021. 2. számában olvasható