Sokszor úgy tűnhet, hogy a kisbabák tanulása passzív módon történik, a külvilág érdekességeit és figyelemfelkeltő ingereit szemlélve – a fejlődéspszichológiai kutatások azonban igazolták, hogy a kicsiknél számos olyan mechanizmus létezik, ami szabályozza a beáramló információ feldolgozását.

Az összefüggések felismerése

A gyors és hatékony tanulás egyik alapvető módja például a kauzalitások felismerése, vagyis annak az összefüggésnek a regisztrálása, ahogyan egy bizonyos akció vagy esemény meghatározott kimenetelhez vezet. A kisgyermek megfigyeli, ahogyan a szülő elfordít egy kapcsolót, és egyszer csak felgyullad a lámpa a szobában. Habár a kapcsoló elfordítása és a lámpa felgyulladása között látszólag semmilyen fizikai kölcsönhatás nem történt, a megfigyelt jelenetnek mégis sok olyan eleme van – az időbeli egybeesés a két esemény között, vagy a felnőtt viselkedésének egyértelmű ’célvezéreltsége’ – ami segít a gyermeknek abban, hogy megtanulja: a kapcsoló elfordításával fel lehet gyújtani a lámpát...

Tudatos kommunikáció

Az eddig említett példák csak olyan esetekről szóltak, amikor az információ passzívan közvetítődik, hiszen a gyermek csupán megfigyelője az eseménynek. Mi, emberek azonban abban különbözünk más fajoktól, hogy tudatosan tanítjuk egymást, így lehetővé téve, hogy kultúránk generációkon keresztül örökítődjön. Gyermekeink már pár naposan is érzékenyek kommunikatív jeleinkre, és élénk figyelemmel reagálnak, ha szemkontaktust létesítünk velük vagy beszélünk hozzájuk. Ez a fajta figyelem teszi lehetővé, hogy amennyiben az új információt kommunikatív helyzetben mutatjuk be, azaz a szülő kifejezetten tanítja a gyermekét, a tanulás a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban menjen végbe...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható