Szerinte a „hatodik érzék az a képességünk, mellyel képesek vagyunk a szubsztilis dimenzió, avagy az angyalok, szellemek, a mennyország stb. érzékelésére. Magyarázatként annyit, hogy a szubsztilis dimenzió túlmutat az öt érzékszerv világán, és csak a hatodik érzékszervünkkel tudjuk érzékelni. Szerinte van ilyen… Tudom, hogy folynak kutatások ennek bizonyítására – de azt is tudom, hogy minden szándék ellenére eddig még nem sikerült ilyet felfedezni...

Akkor ott beszélgetés közben valahol elveszítettem a fonalat – ám a probléma „belakta” az agyam.  Érdekelt, hogy a szakemberek vajon mit írnak róla, számomra ugyanis ez a probléma nem létezett, mert a ráérzés, az előérzet, a megérzés és az intuíció belesimult az életembe. A ráérzésre mindig úgy tekintettem, mint egy jó ötletre. Az előérzeteim a jövőre történő felkészülést szolgálták.  A sok lehetőség közül sokszor a megérzéseimre hallgatva válogattam ki azokat, amelyek a megoldást szolgálták a hozzájuk kapcsolódó bizonytalanságokkal együtt. Azt persze tudtam, hogy biztosra soha sem mehetek, de számoltam azzal is, hogy közben korrigálhatom a terveimet. És mindig vártam az intuíciókra, amelyek egyediségüknél, eredetiségüknél fogva a tudás új elemeit hordozták.

Ha jók a megérzéseink, akkor viszonylag egyenes úton és gyorsan haladunk előre.  Ha nem, akkor baj van. Idegen helyen különösen fontos, hogy teret engedjünk előérzetünknek, ami többnyire óvatosságra int. Általában veszélyforrásokra figyelmeztet, és egész létünket a veszélyforrások feltárására, elkerülésére irányítja. Ha elegendő ismerettel, tudással rendelkezünk az adott területen, akkor ennek pontossága az észlelt és feldolgozott információk mennyiségétől és minőségétől függ. Az biztos, hogy tapasztalatainkat az agyunk elraktározza és szükség esetén elővarázsolja, ami az alapérzelmek programjai szerint zajlik. Ha nem lenne ilyen képességünk, baj lenne a világhoz történő alkalmazkodásunkkal is. Mert rá kell éreznünk a jóra, hogy évezzük a világot – de arra is, ami veszélyt jelent számunkra...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 3. számában olvasható