A különböző tanulási zavarok, mint az olvasás, írás, számolás zavarai, a gyerekek jelentős részénél jelen vannak különböző mértékben, így az iskolában, ahol a tanulás az elsődleges feladat, ez egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül. Beilleszkedésük, szocializációjuk értelemszerűen nehezítve van, így fokozott törődést, és azt is lehet mondani, hogy a tipikustól eltérő bánásmódot igényelnek. A tanárok helyzete rendkívül nehéz, hiszen egyszerre kell az anyaggal haladni, és figyelni azokra, akik valamilyen nehézséggel küzdenek. Ez sokszor lehetetlen küldetésnek tűnik, és ilyenkor a saját kompetenciájuk kérdőjeleződik meg azzal párhuzamosan, hogy a frusztrációjuk is nő. Sajnos a tanárképzésben a fejlődésükben eltérő gyerekek képzésével, tanításával kapcsolatban még nem épült be teljeskörűen az a tudásanyag és készségtár, ami szükséges lenne ahhoz, hogy ezt a helyzetet a pedagógusok könnyebben kezelhessék. Kissé sarkítva azt lehet mondani, hogy az eltérő fejlődéssel való találkozás szinte mindennapossá vált a tanári munkában is.

Mikor kell aggódni?

De vajon milyen tünetek és jelek utalhatnak a fejlődési zavarokra, különös tekintettel a tanulási nehézségekre, melyeknek azonosítását az is nehezíti, hogy a gyerekek fejlődése nem azonos mértékű? A tanulási zavarokat akkor diagnosztizálják, ha egy gyereknek komoly gondjai vannak egy adott tanulmányi készséggel vagy tantárggyal. Meghatározásuk pedig abban rejlik, hogy eltérés van a gyerek fejlődési elvárásai és tényleges képességei között. Példa lehet, ha egy gyereknek nem okoz gondot lépést tartani a társaival, mégis az olvasás terén jelentős lemaradásban van.

Bár egyes fejlődési zavarok, mint például az autizmus vagy az ADHD már az óvodás- és iskoláskor elején diagnosztizálható, a tanulási zavarok általában csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor a gyerek már egy kicsit idősebb, és részesült hivatalos iskolai oktatásban.

A tanulási zavarok legkorábbi jelei

Négy területet érdemes figyelni. Az első a finommotoros kontroll problémái, amelyek elég korán megmutatkozhatnak. Ilyen például, ha a gyerek nehezen használ eszközöket, vagy nehezen tanulja meg, hogyan kell helyesen tartani a ceruzát, és emiatt visszariad a színezéstől vagy a formák rajzolásától. A második a nyelvi nehézségek területe, amikor a nyelv megértésével vagy használatával kapcsolatban jelentkeznek problémák. Későbbi folyomány lehet, hogy a gyereknél nyelvi alapú tanulási zavart diagnosztizálnak. Ezen belül problémáik lehetnek az úgynevezett receptív beszéddel, ami azt jelenti, hogy nehezen érti meg a hallott vagy olvasott szavakat, de küzdhet expresszív beszéddel, azaz nehezen tudja kifejezni magát szavakkal. A korai olvasási készségek a tanulási zavarok harmadik területe. Bár a legtöbb óvodás még alig olvas alapvető szavakat, más módon is láthatók azok a készségek, amelyek az olvasás építőköveit alkotják. Ha például nagyon nehezen ritmizál, akkor erre érdemes figyelni. A számokkal kapcsolatos problémák különösen az első osztály környékén válnak nyilvánvalóvá. Ha az első osztály végére sem érti meg a gyerek az összeadás alapfogalmát, az mindenképpen aggodalomra ad okot. Ennek előzménye lehet, hogy nehezen érti a sorba rendezés fogalmát.

Hogyan segíthetünk?

A finommotoros kontrollal, illetve a receptív vagy expresszív beszédzavarral küszködő gyerekek számára létezik speciális fejlesztés. A fejlesztő- vagy gyógypedagógus együtt dolgozik a gyerekekkel a fogás, az izomtónus és a szem-kéz koordináció javításán, és segítenek nekik szociális és önszabályozási készségeik fejlesztésében is. A beszéd- vagy nyelvi problémák esetén először érdemes gyermekorvoshoz fordulni, aki ellenőrizi a hallást, a torkot és a reflexeket, hogy kizárhassa az egyéb okokat. Ha nincsen fizikai és egészségi ok, akkor jöhet a logopédus vagy gyógypedagógus, aki segít a kommunikáció fejlesztésében. A beszéd- és a motoros problémák (különösen, ha szociális kihívásokkal is együtt jelentkeznek) az autizmus jelei is lehetnek, ami a tanulási zavarokkal ellentétben sokkal korábban diagnosztizálható. Az autizmus tüneteinek felismerése és a beavatkozás rendkívüli fontossággal bír a további iskolai előmenetelt illetően is. Az autizmus korai tüneteivel minél előbb érdemes gyermekpszichiáter szakorvoshoz fordulni. Fontos kiemelni, hogy a tanulási nehézségek megélése általában negatívan hathat a gyermek önbizalmára. Szülőként fontos feladatunk támogatni az önbecsülését, megtanítani azokat a készségeket, amelyekkel rugalmasabbá válhat, ha kudarc éri. Emellett támogassuk azokat a szükséges fejlesztéseket, amelyekre szüksége van. Első lépés az elfogadás és az ismeretszerzés, vagyis pszichoedukáció az adott témában. Az otthoni környezetben szánjunk időt az olvasás élvezetének kialakítására, például úgy, hogy a gyerek érdeklődési köréből indulunk ki, vagy számoljunk együtt vele a mindennapi tevékenységek, például a főzés során, rajzoljunk, színezzünk közösen. A lényeg, hogy a tanulást természetesebbnek, kevésbé terhelőnek, és ha lehet, szórakoztatónak érezhesse.