„Hogyan jöjjek? – kérdezte az olasz fiú az első randevú előtt a telefonban. – Vasalt ingben, frissen, illatosan egy óra késéssel, mint a tipikus olasz… vagy jó leszek, ahogy vagyok, várakoztatás nélkül?” Sokak számára talán meglepő, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszok hosszú távon befolyásolhatják a kapcsolat alakulását. A közkedvelten csak multikultinak becézett kapcsolatok jövőjét alapvetően meghatározza, hogy a pár tagjai mit tesznek az ún. kulturális ’lyukak’ áthidalása érdekében. Mint azt a fenti példa is bizonyítja, a negatív sztereotípiák leküzdése az első lépés.

V. Károly szerint „aki két nyelvet beszél, két ember” – és valóban, egy új nyelv elsajátításával tudásunk bővül, kommunikációs készségeink tárháza gazdagodik. A multikulturális párkapcsolatokban azonban különösen sok bonyodalomhoz vezethet az ún. nyelvi pluralizmus. Vegyük csak a következő példát, melyben az olasz-magyar párnak két közös nyelve is volt. Nap közben olaszul, reggel, a kötelező kávébevitel előtt, illetve este, a fáradtságtól letaglózva azonban angolul beszéltek. Mindketten úgy gondolták, két nyelv bőven elegendő egymás megértéséhez, mígnem egy sötét téli estén a lány meg nem kérdezte kedvesét: „Boldog vagy te velem?”. „Sí, sono sempre molto contento con te” (Igen, mindig nagyon boldog vagyok veled) – jött a válasz, mire a lány könnyes hangon válaszolt: „Miért mindig csak elégedett vagy mellettem, és sohasem boldog?” „De hiszen a ’contento’ azt jelenti, hogy boldog!” – nevetett a fiú. „Tényleg? Én azt hittem, hogy a ’felice’ jelenti azt.” „Már megint angolul gondolkodsz. Ne haragudj, erre nem is gondoltam. Az angolban valóban mást jelent a ’content’ és a ’happy’, de az olaszban nem.” Az ilyen „bábeli zűrzavar” okozta helyzetek akár évek múltán is mosolyt csalhatnak az arcunkra, ehhez azonban erőfeszítéseket kell tennünk egyfelől a helyzet, másfelől partnerünk érzéseinek megértésére.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 5. számában olvasható