Amikor Francine Shapiro gondterhelten, sötét gondolatoktól űzve rótta a köröket egy parkban, még nem sejtette, hogy hamarosan kulcsfontosságú felfedezést tesz a traumafeldolgozás berkeiben. Ahogy szorongató gondolataiba merült, és közben a parkot nézte, szeme ide-oda mozgott, majd arra lett figyelmes, hogy fokozatos megkönnyebbülést érez. Eltöprengett, vajon összefüggésbe hozható-e gondolatai negatív érzelmi töltetének csökkenése a szemmozgásával. Szerencsénkre Shapiro pszichológus volt, így adva volt a lehetőség számára, hogy felfedezését kipróbálja másokon is. Választása vietnámi háborús veteránokra esett, akiknél korábban PTSD-t (poszttraumás stressz szindrómát) diagnosztizáltak, és rehabilitációjuk már folyamatban volt. A kísérleti kezelések náluk is sikeresnek bizonyultak, így született meg az új terápiás módszer, az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing), azaz a szemmozgások által az érzékenység megszüntetése és újrafeldolgozása. Első ránézésre elég nagy ugrásnak tűnik a szemmozgás és a traumafeldolgozás közötti kapcsolat, és talán még ma is meghökkentő, de tény, hogy működik, s ezt azóta számos tudományos kutatás is bizonyította.

Mire épül az új módszer?

Agyunk információfeldolgozási rendszere a minket érő élményeket adaptív módon dolgozza fel, azaz van egy természetes képessége arra, hogy egészséges és alkalmazkodó úton kódolja azt, ami velünk történik. Folyamatosan arra törekszik, hogy a lényeges és kevésbé fontos információkat elkülönítse, és az előbbieket elraktározza. Gond akkor van, amikor olyan jelentősen megterhelő, traumatikus esemény szereplőjévé válunk, amely túlterheli az agyunkat és a szervezetünket. Ezek az élmények megrázó erővel bírnak, hiszen a világunk biztonságosságát ássák alá, és maradandó nyomokat hagyhatnak. Eltérés mutatkozik azonban abban, hogy milyen jellegűek ezek az események, és hogy kire mi hat elementáris erővel. Vannak, akiknek traumát okoz egy közlekedési baleset vagy egy kórházi esemény, vannak, akiket háborús élmény, nemi erőszak, a gyermekkorukban átélt fizikai és/vagy verbális bántalmazás, elhanyagolás ér. Akadnak olyanok is, akiknek szerencsére ezektől mentes volt eddigi életük, ám jócskán kijutott nekik például a csúfolásból, piszkálódásból és kiközösítésből az iskolában. Megeshet, hogy az utóbbi csoportba tartozó emberek sokkal rosszabbul élték meg ezeket a megterhelő élményeket, mint akiknek például egy hajszálon függött az életük egy balesetben, így a feldolgozása is nagyobb erőfeszítést, hosszabb időt igényel. Ilyenkor a traumatikus élményekhez kapcsolódó információkat az agy nem hatékonyan dolgozza fel, és az adott szituáció részletei úgy tárolódnak el a memóriánkban, ahogy azok megtörténtek. Ez pedig egy befagyott állapotot hoz létre az élmény körül. A megterhelő élmények azonban az eredetihez hasonló ingerek (kulcsingerek) hatására lépten-nyomon utat keresnek maguknak, és feltörő emlékképek, flashbackek formájában bevillannak, sokszor kényszergondolatokba, akár álmatlanságba taszítva elszenvedőjüket, amelyek például az említett PTSD-ben szenvedőknél gyakorta felbukkanó jelenségek.

Az EMDR-terápia lényegében agyunk információfeldolgozási modelljére épül. Segít az embereknek kezelni és feldolgozni ezeket az emlékeket, érzéseket, érzelmeket, és folytatni a normális, adaptív és egészséges feldolgozást.

Milyen problémák kezelésére alkalmazható?

Az EMDR mára már bizonyított és hatékony kezelési módszer nemcsak a poszttraumás stressz, hanem számos mentális egészségi probléma, például a teljesítményszorongás, a fóbiák, az alacsony önbecsülés, a krónikus fájdalom, a szexuális diszfunkció kezelésében. Olyan még komolyabb esetekben is alkalmazható, amikor már zavarokról beszélünk, például pszichózis, hallucinációk, paranoia, táplálkozási zavarok, pánikbetegség, depresszió, szerhasználati vagy disszociációs zavarok.

Hogyan működik a terápia?

Az üléseken újraéljük a traumát. Ez elsőre meghökkentően hat, hiszen ki akarná újra látni, átérezni a borzalmakat? Van itt azonban egy óriási különbség: a terapeuta a folyamat során egy megtartó közeget biztosít, egyik fő feladata az elvesztett biztonság újrateremtése. Emellett velünk közösen újraértelmezi a történteket, ezáltal egyfajta újrakeretezés történik, ami nagyon fontos, hiszen ez vezet majd ki minket a trauma szorongató béklyójából egy egészségesebb jelenbe. A kezelés nyolc szakaszból áll, szakaszonként több ülésből, ami lépésről lépésre, logikus rendet követve maximalizálja a kezelés hatását, és nyomon követhetővé teszi az előrehaladást. Melyek ezek a szakaszok, és mi történik pontosan bennük?

1. Anamnézis felvétele és a kezelés megtervezése. Ez a fázis általában 1-2 ülést vesz igénybe. Ekkor a terapeuta alaposan átveszi az előzményeket, amibe beletartozik a konkrét probléma, amivel a terápiára érkezünk, valamint az ehhez kapcsolódó viselkedések és tünetek megvitatása is. Ezután kezelési tervet dolgoz ki, ahol meghatározza azokat a konkrét célokat, amelyek eléréseben az EMDR használható: 

a) a problémát okozó múltbeli esemény(ek),

b) a jelenlegi helyzetek, amelyek szorongást okoznak,

c) a kulcsfontosságú készségek vagy viselkedésmódok, amelyeket a kliensnek meg kell tanulnia a jövőbeli jóllétéhez.

2. Előkészület. Ebben a szakaszban a terapeuta erőforrás-gyakorlatot végez velünk, azaz speciális technikákat tanít meg az önmegnyugtatásra, amelyek segítenek majd megbirkózni a kellemetlen érzésekkel.

3. Értékelés. Az első lépés az, hogy a szakember végigvezet minket egy kulcsfontosságú emlék kiválasztásán, valamint annak lényegi aspektusain, amelyek lehetnek testi érzetek vagy érzelmek stb. A cél, hogy a választott kép/jelenet a lehető legjobban reprezentálja az emléket. Ezután egy olyan állítást kell találnunk, amely az eseménnyel kapcsolatos negatív hiedelmeinket fejezi ki, például „tehetetlen vagyok”, „értéktelen vagyok”. Majd választanunk kell egy pozitív kijelentést, ami kifejezi azt, hogy a jelenben vagyunk, már nem annak a nehéz szituációnak a perceit éljük éppen – ezzel is lazítva a fentebb említett befagyott állapotot. Ilyen mondatok lehetnek ezek: „most biztonságban vagyok”, „szerethető vagyok”. A terapeuta csak ezek után kezdi használni az EMDR-terápiás technikákat a célzott emlékek kezelésére, ami négy szakaszban történik: deszenzitizáció, installáció, testvizsgálat és lezárás.

4. Deszenzitizáció, azaz az érzékenység megszüntetése. Ebben a fázisban történik a trauma újraátélése. Először a negatív emlékre, gondolatra összpontosítunk, miközben szemünkkel a terapeuta ide-oda mozgó két ujját követjük. A szemmozgások mellett alkalmazhat még kétoldali hangjelzéseket vagy villogó fényeket, de akár apró koppintásokat a combunkon vagy karunkon. A fő emlékkép mellett azonban érdemes az éppen beúszó többi gondolattal, asszociációval is foglalkozni, így ez a szakasz lehetőséget ad a hasonló események azonosítására és megoldására.

5. Installáció, azaz új pozitív gondolatok telepítése. Ekkor történik a traumatikus esemény pozitívvá fordítása. Ilyenkor koncentrálhatunk az eredeti negatív hiedelmeinket helyettesítő pozitív meggyőződés erejére. Például kezdhetjük azzal a mentális képpel, hogy apánk rendszeresen megvert, és azzal a hozzá kapcsolódó negatív hittel, hogy „tehetetlen vagyok”. Ebben a fázisban feldolgozzuk a gyermekkori esemény rettenetét, és teljesen ráébredhetünk arra, hogy felnőttként most olyan erővel és választási lehetőségekkel rendelkezünk, amelyek fiatalabb korunkban nem voltak a birtokunkban. Létrejönnek és megerősödnek olyan pozitív, önbizalmat adó meggyőződések, mint a „most már én irányítok” – ez pedig hatással lesz a trauma feldolgozására, és a múlt sérelmeinek letételére a jelenben.

6. Testvizsgálat. Miután a pozitív nézőpontokat megerősítettük, újra az eredeti traumatikus eseményre fogunk gondolni, most azonban különös figyelmet fordítunk arra, hogy észlelünk-e valamilyen testi feszültséget. Ha igen, akkor ezeket a fizikai érzeteket újra feldolgozzuk a szemmozgásos, koppintós vagy hangjelzéses technikák egyikével.

7. Lezárás. Minden EMDR-ülés lezárással ér véget, ahol a terapeuta feltérképezi az előrehaladást, és átbeszéli velünk azokat a megküzdési stratégiákat, relaxációs technikákat, amelyek segíthetnek fenntartani az elért pozitív változásokat.

8. Újraértékelés. Ez a szakasz minden munkamenetben megtörténik az ülés kezdetén. A terapeuta arra kérdez rá, hogyan vagyunk jelenleg azokkal az érzésekkel, emlékekkel és gondolatokkal, amikkel legutoljára foglalkoztunk. Ez végigvezeti a terapeutát a teljes gyógyuláshoz szükséges kezelési terven. Mint minden jó terápia esetében, ez a fázis létfontosságú a kezelés időbeli sikerének meghatározásához. Bár az EMDR hatására szinte azonnal megkönnyebbülést érezhetünk, ugyanolyan fontos a kezelés nyolc fázisának befejezése, mint a bakteriális fertőzés esetén az antibiotikumokkal végzett teljes kúra véghezvitele.

AZ EMDR agyunkra gyakorolt hatása

Amikor valamilyen megterhelő élményben van részünk, csökken agyunk prefrontális kérgének (a gondolkodásért, problémamegoldásért, agressziószabályozásért felelős részének) aktivitása, és nő az amigdala és a hippokampusz (az érzelmi reakciókért és az emlékezetért felelős részek) működése. Más szóval agyunk racionális része elveszti uralmát az érzelmi terület fölött. A normál, kevésbé traumatikus emlékek az éjszaka folyamán könnyen feldolgozódnak alvásunk REM (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgásos) fázisában, és átjutnak ezen agyi területek között. A traumatikus, feldolgozatlan emlékek azonban ebben az amigdala-hippokampális részben ragadnak. Az EMDR során használt kétoldalú szemmozgások, hasonlóan a REM alvási fázisban történőkhöz, ugyanazokat az agyi hullámokat generálják, így lehetővé teszik agyunk számára, hogy megnyugtassa az amigdalát, és hogy szinkronizálódjon az agy többi részével. Így tudja feldolgozni megrekedt traumatikus emlékeinket.

Útravaló

Több ezer EMDR-ülés értékelése utal arra, hogy a feloldatlan traumatikus emlékek fizikailag, a testünkben is elraktározódnak, megjelennek. A traumás eseményekből származó információk a narratív emlékezet helyett a testmemóriánkban tárolódnak, és gyakran megtartják az eredeti esemény negatív érzelmeit és fizikai érzéseit. Amikor azonban ezt az információt feldolgozzuk, az átkerülhet a narratív vagy verbalizálható memóriánkba, és a hozzá kapcsolódó testérzetek és negatív érzések eltűnnek. Ezért egy EMDR-terápia nem tekinthető sikeresnek mindaddig, amíg a kliens nem tudja felidézni az eredeti emléket anélkül, hogy bármilyen feszültséget érezne. Gyakran azonban a traumatikus élmény feldolgozása komplexen történik. Ez azt jelenti, hogy egyszerre kognitív (gondolkodáson alapuló megismerő képesség), érzelmi és fizikai szinten dolgozik velünk a terapeutánk. Erre az EMDR technikája kiválóan alkalmas, ugyanakkor érdemes a pszichoterápiás folyamat részeként tekinteni rá. Ha kedvet kaptunk a technika kipróbálására, ezen a területen jártas, képzett és gyakorlott szakembereket a Magyar EMDR Egyesület honlapján tudunk keresni, és kapcsolatba lépni velük.

Czapák Zita – pszichológiai szakújságíró, szervezetfejlesztő, viselkedéselemző