A baby blues hátterében a szülést követő óriási hormonális változások és a mellbevágóan új élethelyzethez való alkalmazkodás áll. Azonban egyes esetekben a tünetek hetek múltán is éppúgy fennmaradhatnak vagy fokozódhatnak. Ilyenkor már szülés utáni depresszióról (posztpartum depresszió) beszélünk. Magyarországon évente hozzávetőleg 90 000 szülés történik, és a szülők 10-15%-a, vagyis évente átlagosan 15 000 édesanya szenved posztpartum depresszióban.

Amikor egy friss édesanyára gondolunk, akkor többnyire egy boldog, hálás nőt látunk magunk előtt, ahogy a babaillatú párnák közt dédelgeti szundikáló újszülöttjét. Ha már mi magunk is szülők vagyunk, vagy láttunk testközelből friss szülőket az első heteikben, akkor bizony tudjuk, hogy a fenti kép többnyire ennél árnyaltabb. Kialvatlanság, hormonális változások, érzelmi instabilitás jellemző leginkább, amiben a szülők próbálják kitalálni, hogy a kisbaba aktuálisan éppen miért ordít. Ez a káosz bár nagyon nehéz tud lenni, mégis van benne valami szívmelengetően gyönyörű. De mi van akkor, ha ezt a pozitív érzést épp az újdonsült édesanya nem érzi? Ha minden napját a szorongás, a bűntudat, a szégyen határozza meg? Ha kiüresedettnek érzi magát, vagy nem tud felülkerekedni az anyaszereppel kapcsolatos félelmein? Ilyenkor erős támogatásra, értő odafordulásra van szüksége, mielőtt a szülés utáni depresszió teljesen maga alá gyűri. 

Ennek ellenére sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy a pszichés nehézségekkel küzdő újdonsült édesanya titkolja, közvetlen környezete pedig bagatellizálja a nehéz érzéseket, mondván, ez csak a hormonok játéka, vagy még meg kell szoknia a megváltozott hétköznapokat. Sőt, a külvilág sokszor cinikus megjegyzéseket is tesz, „mamahisztinek” tekinti a tüneteket, hiszen egy fiatal anyukát valami oknál fogva a társadalom mindig boldognak, elégedettnek, kiegyensúlyozottnak szeretne látni.

Posztpartum depresszió esetében, az olyan általános hangulati tüneteken túl, mint szorongás, kiüresedettség, kilátástalanság, értéktelenség vagy szégyen érzése, a baba gondozásával összefüggő tünetek is megjelennek, mint az anyaszereppel kapcsolatos félelmek, a baba iránti túlzó aggodalom vagy éppen az iránta mutatott teljes érdektelenség.

A szülés utáni depresszió kialakulásának hátterében számtalan ok húzódhat. Az egyik legjelentősebb kockázati tényező a genetikai érintettség, valamint a korábban megjelent hangulati zavarok vagy depressziós epizódok. A betegség kialakulása valószínűbb azoknál a nőknél, akiket valamilyen stresszes életesemény vagy trauma ér a várandósságuk időszakában vagy a szülés után, de hajlamosító tényező az alacsony önértékelés és az anyaszereppel kapcsolatos fokozott szorongás. Valamint döntő szerepe van a kismama környezetének is, hiszen a depresszió megjelenése lényegesen valószínűbb azoknál a nőknél, akiknek alacsony a társas támogatottsága, vagy párkapcsolati problémákkal küzdenek a várandósság, illetve a szülés utáni időszakban.

Ha szülés utáni depresszióra gyanakszunk magunk vagy hozzátartozónk esetében, mindenképpen érdemes mielőbb szakember segítségét kérni, hiszen pszichológiai és pszichoterápiás módszerekkel, súlyosabb esetben gyógyszeres kezeléssel rendkívül hatékonyan gyógyítható betegségről beszélünk. Ennek ellenére sajnos mégis azt látjuk, hogy a posztpartum depressziót stigmatizáló hatások miatt nagyon gyakran maradnak megfelelő támogatás nélkül az anyukák. Különösen igaz ez azokban a társadalmi csoportokban, ahol a mentális egészséggel kapcsolatos problémák egyébként is tabunak számítanak, így a mentális jóllétre mint valami magától értetődő, készen kapott dologra tekintenek. Ezekben a közösségekben drasztikusan alacsony a hajlandóság a szakszerű segítség igénybevételére posztpartum depresszió esetében is. Ugyanakkor általánosan elmondható, hogy a szülés utáni depresszióban szenvedők, társadalmi csoporttól függetlenül, tartanak attól a megítéléstől, hogy rossz vagy alkalmatlan anyának tartják őket, így szégyellik és leginkább titkolni próbálják depressziós tüneteiket. Fisher 2019-es kutatása a témában egyértelműen megmutatta, hogy a posztpartum depresszióban szenvedő nők félelme a társadalmi megítéléstől drasztikusan rombolja az aktuálisan egyébként sem túl stabil pszichés jóllétüket, és az esetek döntő többségében megakadályozza, hogy segítséget kérjenek. Sajnos így megfelelő támogatás nélkül maradnak, miközben állapotuk tovább romlik.

A várandósság időszakában édesanya és magzata testi-lelki szimbiózisban él együtt, mely a születés után a kisbaba fejlődésével szépen fokozatosan enyhül, de az első két év kiemelten érzékeny időszak ebből a szempontból. Fontos tudnunk, hogy a szülés utáni depresszió nemcsak az édesanyára, de a csecsemő fejlődésére is súlyos hatással lehet, így egy titkolt, bagatellizált vagy hisztinek tekintett állapot nemcsak az anya egészségét, de a csecsemő egészséges fejlődését is veszélyezteti.

A korai anya-gyerek kapcsolatra és kötődésre is döntő hatással lehet a depresszió, hiszen egy csecsemő az első hónapokban még kizárólag édesanyja által képes meghatározni saját magát, és minden őt érő bizonytalan helyzetben az édesanyjától várja a választ. Ha ilyenkor egy szorongó, túlzóan érzékeny, terhelt vagy érzelmileg elérhetetlen anya reakcióit kapja, az hosszú távú fejlődési és kötődési zavarok kialakulásához vezethet. Hammen kutatásaiból már több mint harminc éve tudjuk, hogy a szülés utáni kezeletlen depresszióban szenvedő anyák gyermekei maguk is depressziós tüneteket fognak megélni 20 éves koruk előtt, illetve negatívabban reagálnak a stresszre, és bizonytalan kötődési stílus jellemzi őket. A posztpartum depresszió a korai fejlődési problémák egyik leggyakoribb oka. Az anyák kevésbé érzékenyen reagálnak csecsemőjük szükségleteire, aminek következtében a babák válaszadási hajlandósága, valamint igényeik ösztönszerű kommunikálása nagymértékben csökken. Így a depresszió nehezíti vagy akár el is lehetetleníti az olyan alapvető gondozási tevékenységeket is, mint a táplálás, az alvási rutin kialakítása és a kisbaba körüli biztonság megteremtése. Összességében tehát az anya posztpartum depressziója magában hordozza a gyermek kognitív, érzelmi és szociális fejlődési zavarainak lehetőségét.

Egy édesanya, ha pszichés problémákkal küzd is, ösztönösen a legtöbbet, legjobbat szeretné megadni gyermekének, ez azonban posztpartum depresszió esetében sokszor nagyon akadályozva van, ami csak még tovább fokozza az anyuka szorongását és bűntudatát. Bár egy kicsi baba édesanyjaként sokszor azt érezzük, hogy saját igényeink, vágyaink, nehézségeink sokadrangú tényezők lettek, így nemcsak háttérbe szorítjuk az önmagunkra való odafigyelést, de nem is érezzük annak igazi létjogosultságát. Sokszor túlélő üzemmódba kapcsolva szinte észre sem vesszük testünk vagy lelkünk jelzéseit, hiszen minden sejtünket kisbabánk szolgálatába állítjuk. Azonban nagyon fontos lenne alkalmanként tudatosan teret engedni saját érzéseink és megéléseink átértékelésének. Próbáljuk olykor tudatosan szondázni magunkat, és feltenni magunknak a kérdést, hogyan is vagyunk igazából. A felmerülő gondolatainkat vagy nehézségeinket pedig beszéljük meg valakivel, akiben megbízunk, és ha szükséges, ne féljünk segítséget vagy szakembert keresni, hiszen akkor tudjuk megadni a gyermekünknek azt, amit szeretnénk, ha mi magunk is jól vagyunk. Ne feledjük: a gyermekünkről való gondoskodás az önmagunkról való gondoskodással kezdődik! 

Fontos még kiemelni a hozzátartozók szerepét és felelősségét is. Ha úgy látjuk, hogy az újdonsült anyuka nehéz érzésekkel, megélésekkel küzd, próbáljuk megérteni és elfogadni, hogy az anyává válás nem minden esetben könnyű, rózsaszín álom, a lehangoltság, kiüresedettség, félelem pedig nem mindig a hormonális változások eredménye. Ha az ítélkezés helyett tudjuk őt értő figyelemmel hallgatni, gondoskodással, odafigyeléssel támogatni abban, hogy segítséget kérjen, hozzátartozóként máris sokat tettünk az anya és a baba testi-lelki egészségéért. Számtalan kutatás rávilágított arra, hogy a családi támogatás már önmagában csökkentheti a szorongásos és depressziós tüneteket, valamint arra is, hogy a posztpartum depresszióban szenvedő nők döntő többsége érzi úgy, hogy szívesen beszélne állapotáról akkor, ha ehhez megfelelő támogatást kapna környezetétől. A szülés utáni depresszió sajnos egy végtelenül bizonytalan és kiszolgáltatott időszakban érkezik, de a társas támogatás ereje és a szakszerű segítség gyors gyógyulást hozhat.