Jean Piaget svájci pszichológus elmélete szerint a gyerekek tanulási folyamata és értelmi fejlődése négy fontos szakaszra bontható. E szakaszok időbeli elhelyezkedése és tartama ugyan egyénenként változhat, sorrendje azonban meghatározott, és mindenkire egyformán érvényes. Piaget szakaszelméletének négy állomása a következő:

1. Szenzomotoros szakasz (0–2. év között). Az érzékszervek és a mozgás talaján kialakul a saját test és a környezet megkülönböztetésének képessége, valamint a tárgyállandóság tudatosulása, ami azt jelenti, hogy a bennünket körülvevő tárgyak akkor is léteznek, ha nem érzékeljük azokat.

2. Műveletek előtti szakasz (2–7. év között). Intuitív, szemléletvezérlésű gondolkodás és nagyfokú egocentrizmus jellemzi. A művelet ebben az értelemben egy megfordítható, információátalakító mentális szabály, mely még nem alakult ki. Ha például egy vékony, magas pohárból egy vastagabb, alacsony edénybe öntjük át a vizet, a gyerek úgy véli, a víz mennyisége csökkent. Ezt Piaget egydimenziós gondolkodásnak nevezte. Jellemző erre a szakaszra, hogy a gyerek úgy véli, az erkölcsi és egyéb szabályok állandó létezéssel bíró, módosíthatatlan igazságok.

3. Konkrét műveleti szakasz (általában a 7–11. év között). Ezt már internalizált, reverzibilis cselekvésekkel megjelenő gondolkodási műveletek jellemzik. A gyerekek ebben az értelmi fejlődési szakaszban már képesek absztrakt műveletek megértésére, ám ezeket egyelőre csak konkrét tárgyakra tudják alkalmazni, más esetekben a találgatás a jellemző.

4. Formális műveleti szakasz (nagyjából 11 éves kortól). Ez a kombinatorikus gondolkodás, a hipotézisalkotás és a dedukció megjelenésének időszaka. Képesek olyan elvont logikai elemzésekre, kijelentésekre vagy fogalmak használatára, melyek már reprezentációfüggetlenek. Hipotéziseket tudnak alkotni, és azokat ellenőrizni is tudják. Jövőjükre, lehetőségeikre és egyéb ideológiai problémákra vonatkozó kérdésekkel is képesek foglalkozni.