Mi lehet az oka annak, hogy más állatokhoz képest nehezebb és költségesebb tartási módja ellenére egyre többen keresik a lehetőséget, hogy életük részévé tegyék azokat az élményeket, amelyek a lovak mellett – és hátán – megélhetőek? Vajon milyen elemi pszichológiai igényeket szolgálhat ki a civilizált városi ember esetében?

Az állatok, köztük a lovak számos pszichológiai igényünket képesek kiszolgálni – ez lehet az egyik alapvető oka annak, hogy a tartásukkal együtt járó költségek, időráfordítás és felelősség ellenére sokan választják a lovaglást hobbijuknak...

A ló  rögtön visszajelzést ad nekünk arról, ha túlságosan feszülten érkezünk meg mindennapi túlpörgetett életünkből–mindig őszinte és aktuális reakcióival hozzásegít bennünket ahhoz, hogy „képbe jöjjünk” saját pszichológiai állapotunkkal kapcsolatban, és visszanyerjük belső egyensúlyunkat... A lovak képesek átvenni a rajta ülő feszültségét vagy éppen nyugodtságát, és ezzel hatni lehet a viselkedésükre. Mindez persze fordítva is igaz: a nyugodt ló képes a lovasát is megnyugtatni. A ló-ember kapcsolat érzelem-szabályozó tulajdonsága pedig terápiásan is jól kihasználható...

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk. Azok a visszajelzések, amelyeket velük kapcsolatba kerülve adnak nekünk, általában jól rímelnek arra, amit embertársainktól kapunk – vagy kapnánk, ha meghallanánk. A lovak által nyújtott tükör megkérdőjelezhetetlenül hiteles, hiszen jól tudjuk, hogy semmilyen hátsó szándék nem vezérli őket, egyszerűen csak tisztán reagálnak arra, amit belőlünk érzékelnek – a pszichológiai lovasterápia során gyakran tapasztaljuk, hogy ezt a még azok a kliensek is azonnal elfogadják, akiknek az a problémájuk, hogy embertársaiktól nehezen fogadnak el bármilyen visszajelzést, vagy éppen súlyosan torzítják azokat...

A lovas pszichoterápia során számos lélektani modellhelyzet megjelenik a lovakkal való kapcsolatban. Megbízhatok-e egy nálam sokkal erősebb nem-emberben (bizalom)? Képes vagyok-e saját akaratommal ezt a nagy állatot mozgatni (önbizalom-önérvényesítés)? Milyen érzés nekem lóháton lenni (biztonság-kiszolgáltatottság)? Mit engedek és mit nem a lónak (határok kijelölése, énerősítés, énhatékonyság)? Képes vagyok-e egyértelmű üzeneteket adni neki (kommunikáció)? Rá tudom-e venni arra, ami számára esetleg kényelmetlen (konfliktuskezelés)?  Ezek a modellhelyzetek meglepően könnyen átvihetők a kliensek igazi élethelyzeteire, ezért a lovasterápia hatására számos életvezetési nehézség vagy akár súlyosabb pszichés zavar esetében is viszonylag gyors változás indul be...

Az egyszerű, hiteles és félreérthetetlen kommunikációval a lovak képesek az egyébként nehezen megnyíló pácienseket is elérhetővé tenni – ilyenkor a ló tulajdonképpen hidat képez a páciens és a terapeuta között...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható