Az arc alapján történő azonosítás és az arcon tükröződő érzelmek felismerése pillanatok alatt végbemegy. Ha ilyen gyors és hatékony ez a képességünk, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis oly sokan panaszkodnak rossz arcmemóriájuk miatt?

Az arcfelismerés sikeressége nem csak az arcmemória hatékonyságán múlik. Ahhoz, hogy valakit felismerjünk, agyunkban rengeteg részfolyamatnak kiválóan kell működnie a másodperc tört része alatt. A folyamat végén, a felismerés pillanatában agyunk „megüzeni”, hogy kit látunk, mikor találkoztunk vele legutóbb, kellemes volt-e a találkozás, stb. Agyunk mindezt automatikusan végzi, így nincs szükségünk hozzá tudatos erőfeszítésre. Nap nap után felismerjük munkatársainkat, vagy este hazatérve családtagjainkat, akiket reggel láttunk utoljára. Ha hosszabb idő után találkozunk valakivel, a felismerő-rendszerünknek valamivel nagyobb kihívással kell megküzdenie, de azért többnyire ilyenkor is jól működik. Vannak, akiknek viszont ilyen esetekben már problémájuk adódik a felismeréssel. Tehát épp úgy, mint a legtöbb készségünk és tulajdonságunk esetén, az arcfelismerési teljesítményről is elmondhatjuk, sokfélék vagyunk.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 3. számában olvasható