Igen és… önmagam felé

A belső kritikus hangunk időnként főszerepre tör az életünkben és jóval harsányabban szól hozzánk, mint szeretnénk. Van, hogy cinikus, van, hogy szorongó felhangban teszi, de állandó, hogy megkérdőjelezi: elég jók vagyunk-e. Firtatja, hogy jó ötlet volt-e a ruhaválasztás, meg szabad-e szólítani a kiszemeltet, vehetünk-e kétszer az almás pitéből. És, amikor jelentős a tét, például állásinterjún ülünk, bemutatkozunk egy új társaságban, vagy épp randink van, könyörtelenül feltolja a hangerőt.

A hibáktól való félelem gyakran eltérít minket attól, hogy kezdeményezzünk, vagy egyszerűen csak úgy viselkedjünk, ahogy számunkra a legtermészetesebb lenne. Keith Johnstone, az improvizációs színház nemzetközi úttörője szerint az egyén eredetisége éppen abban rejlik, ha a számára legegyértelműbb módon cselekszik. Sztanyiszlavszkij, az orosz színház nagy újítója pedig úgy fogalmazott, hogy a színésznek „nyilvános egyedüllétet” kell megteremtenie, azaz a színpadon akkor is önazonosnak és természetesnek kell maradnia, amikor száz szempár figyeli. Olyan állapot ez, mintha egyedül lenne a szobában, mégis teljesen jelen van a közönség előtt. A mindennapokban is gyakori kihívás: önmagunknak maradni a tekintetek súlya alatt. Úgy tűnik, hogy az impró ennek gyakorlására bőven nyújt lehetőséget.

Hirdetés

Amikor improvizálunk, elsősorban kapcsolódunk, és nem arra koncentrálunk, hogy mit és hogyan mondunk, figyelmünket a jelenre, a történetre és a másikra irányítjuk. Pszichológusként és improvizációs színházi trénerként különösen foglalkoztat, hogy hogyan hat ránk az improvizáció. A tapasztalataim és a kutatások egyaránt azt mutatják, hogy a csoportos imprógyakorlatok hozzájárulnak, hogy rugalmasabban gondolkodjunk, jobban toleráljuk a bizonytalanságot, és több pozitív érzelmet tapasztaljunk.

Nem véletlen, hiszen a közös játék terében lehetőségünk nyílik ismét próbálkozni, mint ahogy gyerekként tettük, spontán reakciókat tesztelni a begyakorolt formák helyett. Karakterek bőrébe bújhatunk, belemehetünk helyzetekbe, akár veszélybe is sodródhatunk anélkül, hogy ténylegesen bajunk esne.

De hogyan segít mindez a belső kritikus halkításában? Az egyik lehetséges válasz az ön-együttérzésben rejlik. Az improvizációs gyakorlatok gerincét alkotó attitűd magában foglalja az önmagunkkal való kedvességet és annak felismerését, hogy hibázni emberi dolog. Azáltal, hogy a jelenben íródó történetek mentén másokkal gondolkodunk, érzünk, empatizálunk, magunkkal is egyre inkább együttérzőek leszünk.

Az improvizációs színház alapelvei szorosan összefonódnak az ön-együttérzés kulcselemeivel:

Elfogadás: a hibák a játék részei. Ha valaki egy jelenetben a láthatatlan autóba véletlenül a jobb oldalra száll be vezetni, abból nem baki lesz, hanem csupán kiderül, hogy a történet Angliában játszódik.

Közös építkezés, a csoportban létezés élménye: a színpadon egymásra számítunk, közösen írjuk a történetet. A megosztás és az a közös nevetés erősíti a „nem vagyok egyedül” élményét.

Tudatos jelenlét: a színpadi játékban csak akkor tudunk valóban részt venni, ha teljes figyelmünkkel jelen vagyunk, reagálunk társunkra és a helyzetre. Ez a megváltozott figyelmi állapot a mindfulnesshez szorosan kapcsolódó élmény.

Az improvizációs színház gyakorlatai nemcsak szórakoztatóak, hanem valódi pszichológiai erőforrások, amelyek segítenek közelebb kerülni önmagunkhoz. A Momentán Társulat repertoárján a pszichológia és az improvizáció régóta ünnepelt párosítás, amit a Fröccs című előadás fémjelez olyan állandó szakértőkkel, mint Almási Kitti és Tari Annamária. Idén októberben a társulat háromnapos fesztivál keretében merül alá a színház és a pszichológia kapcsolatában. A fesztivál előadás- és workshopkínálata lehetőséget ad az improvizációban rejlő önismereti potenciál megtapasztalására.

A spontaneitás és az ön-együttérzés gyakorlása segít, hogy meghalljuk saját, támogatóbb belső hangunkat. A belső kritikus ugyan mindig szívesen emlékeztet minket a hibáinkra, és lássuk be, ez sokszor jól is jön, de nem kell, hogy mindig övé legyen a főszerep.

FröccsFeszt – Játék, kapcsolódás, önismeret – fesztivál a pszichológia és az improvizáció metszetében, és egy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz.

Szakértők: Almási Kitti, Bereczkei Tamás, Kapitány-Fövény Máté, Richter Júlia, Szondy Máté, Szvetelszky Zsuzsanna, Tari Annamária

Színészek: a Momentán Társulat tagjai

Bővebb információ az október 3-5. között megrendezésre kerülő eseményről: kattints!

Irodalomjegyzék:

Johnstone, Keith (1993) Impro - Improvizáció és színház. (In: Személyiségfejlesztés VI.) Tatabánya, Közművelődés Háza.

Kékesi Kun, Árpád (2007) Konsztantyin Sztanyiszlavszkij és a lélektani realizmus. In A rendezés színháza. Budapest, Osiris, 51-71.

Krueger, K.R., Murphy, J.W. , Blink, A.B. (2017) Thera-prov: a pilot study of improv used to treat anxiety and depression (link)with Asperger's Syndrome, International Journal of Inclusive Education

Mendez-Martinez.E., Fernandez-Rio F. (2019): Mermaids, dogs and chameleons: theatrical improvisation in adolescents