Mindannyian társas lények vagyunk, pszichológiai és biológiai tény, hogy a kapcsolódásra való igény velünk születik. Kötődési igényeink kielégülése esetén pozitív pszichológiai, neurológiai és biológiai folyamatok indulnak be a szervezetünkben, ettől tehát egészségesebbek, boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk. Ebből következik, hogy az említett igények frusztrációja esetén hiányállapotot élünk meg, ami változatos tünetekhez vezethet. A kutatók különféle kötődési stílusokat különítettek el (biztonságosan kötődő, szorongó-ambivalens, elkerülő és dezorganizált), amelyek közül némelyek dominánssá válnak felnőttkori intim kapcsolatainkban is. Ennek megfelelően az EFT-párterápia középpontjában pontosan ezek a kötődési igények és az ezekhez kapcsolódó érzelmek állnak.

Az ellenség nem a másik fél

A terápiás gyakorlatban a probléma felvázolását követően a párkapcsolatban gyakran megjelenő, forgatókönyvszerűen ismétlődő interakciók azonosítása történik, vagyis az, hogy mi zajlik a párok tagjai közt egy-egy nehéz helyzetben a viselkedés szintjén, ezzel párhuzamosan pedig az érzelmek szintjén. Mindeközben a terápiás ülések keretein belül általában megjelennek a jól ismert érzelmek, az ehhez kapcsolódó reakciók és a kommunikáció, amire a terapeutával együtt a pár tagjai közösen reflektálnak. A terapeuta feladata az esetleges viták lecsillapítása után az, hogy segítsen a pár tagjainak megfogalmazni a saját és a másik viselkedésével kapcsolatos hiedelmeit, majd az ezekkel összefüggésben megjelenő érzelmeikkel dolgozzon. Ennek részeként az is cél, hogy sikerüljön az ismétlődő párkapcsolati viselkedések mögötti egyéni mozgatórugókat, vagyis a tudatos és tudattalan érzelmeket feltárni. Az EFT-terápia során a terapeuta ezeket az ismétlődő interakciókat állítja középpontba, ezáltal kirajzolódik egy olyan ismétlődő párkapcsolati ciklus, forgatókönyv, ami a szenvedést, a vitákat, a szorongást, gyakran az elhidegülést vagy az eltávolodást okozza. Az adott ciklus egy fekvő nyolcashoz hasonlítható, amelynek alapvetően három szintje van (lásd az ábrát). Felülről lefelé haladva, a viselkedést a másodlagos és elsődleges érzelmek motiválják, az érzelmeket pedig a kielégítetlen kötődési szükségletek váltják ki, amelyek általában a két fél érzelmi távolodásával függnek össze. A leggyakoribb forgatókönyv talán az, amikor a felek kölcsönösen egymást hibáztatják („Te tehetsz róla”, „Már megint úgy néztél rám”, „Legalább nézz rám, ha hozzád beszélek!”, „Megőrjít, hogy nem mondasz semmit”, „Kiakadok tőled”, „Te kezdted azzal, hogy…”), és egyre sértőbb és durvább dolgokat vágnak egymás fejéhez, amíg valamelyikük a végletekig eszkalálódott feszültségben elveszti a fejét, és mondjuk kilép a helyzetből, otthagyja a másikat. Ezekben a körökben lenni végtelenül fárasztó, tehetetlen, nyomasztó és magányos élmény, ami általában a válás gondolatának előszobája.

Ráhangolódás a párkapcsolat zenéjére

Az EFT megalkotói a párkapcsolati ciklusokat gyakran hasonlítják a társastánchoz, ami a táncosok mozdulataiból, egymásra adott reakcióiból, dinamikájából épül fel. Ezek a párkapcsolatban megfeleltethetőek a viselkedés szintjén megjelenő interakcióknak. A hasonlat szerint a tánc alapjául szolgáló zene pedig azoknak az érzelmeknek, amelyek a párkapcsolati interakciók hátterében szólnak. A terapeuta szerepe hasonlítható egy metronómhoz, ami megadja a zene tempóját és ritmusát, segítve a zenészeket és a táncosokat a gyakorlásban és az összhang megtalálásában. A zene ritmusa és tempója alapvető meghatározója a táncosok mozgásának, és vezérfonalat ad ahhoz, hogy a táncpartnerek egymásra tudjanak hangolódni. Hasonlóképpen az érzelemfókuszú terápiában a terapeuta ahhoz segíti hozzá a pár tagjait, hogy rá tudjanak hangolódni a párkapcsolatuk „zenéjére”, vagyis az interakciók alapját jelentő érzésekre. Ha ez sikerül, akkor a viselkedés szintjén is könnyebb lesz együtt mozogni, azután pedig már metronóm nélkül is követhetővé válik egy közös, biztonságot és örömet jelentő ritmus, zene és tánc.

Mi húzódhat meg a harag mögött? 

Az EFT az érzelmeknek két szintjét különbözteti meg. A másodlagos érzelmek (pl. harag, bűntudat, fásultság, frusztráció, összezavarodottság) azok, amelyeket általában a másik észlel rajtunk, illetve mi is ezeket azonosítjuk a másik viselkedésében. Ha például azt látjuk, hogy a másik haragszik ránk, akkor jellemzően nem arra gondolunk, hogy a dühe mögött más érzései is lehetnek (pl. szomorúság vagy félelem). Ebből fakad többek között az a sokak számára ismerős helyzet, amikor egy konfliktusban mindkét fél csak egyre dühösebb lesz, holott mindketten arra vágynak, hogy véget érjen a konfliktus, és újra közel érezzék magukat egymáshoz. Viselkedésük és felszíni érzéseik mentén mégis egyre távolodnak egymástól, tehát épp az ellenkezője valósul meg, mint amire vágyaik szerint törekedni próbálnának. Szocializációnkból fakadóan elsődleges érzéseinket (szomorúság, félelem, szégyen, bűntudat) általában nem fejezzük ki, így inkább a másodlagosak kerülnek előtérbe, vagyis tudatosulnak. Jelentős reveláció, egyúttal kapcsolati fordulópont az, amikor egy terápián kimondhatóvá és átélhetővé válnak a mögöttes, tudattalan érzelmek, amelyek általában az egyik fél számára meglepőek, és más színben tüntetik fel a másik korábbi viselkedését. Amikor láthatóvá válik a ciklus felszín alatti, addig láthatatlan része, a tehetetlenség enyhül, az ismétlődő forgatókönyvek átíródnak az új információk hatására, ezáltal már pozitív interakciós ciklusok is könnyebben hozhatóak létre. Az eszköztelenség kínzó nyomását felváltja az új párkapcsolati eszközök próbálgatásának izgalma, ami közelebb hozza a feleket egymáshoz, ezáltal a kötődési igények is gyakrabban tudnak kielégülni, ami párkapcsolati elégedettséghez vezet. Az EFT célja, hogy minél több biztonságos kötődési élmény átélése váljon lehetővé a párkapcsolatban, ami a sok csalódás után korrektív élményeket nyújt. Ezek az élmények teszik lehetővé aztán, hogy a felek nyitottan, megértően és egymásra hangolódva tudjanak megküzdeni a megterhelő, feszült, kihívást jelentő kapcsolati helyzetekkel, és ne távolodjanak el egymástól újra érzelmileg.

Tartós változások

Hatékonyságvizsgálatok alapján az EFT megfelel a bizonyítékokon alapuló (evidence-based) terápiás módszerek kritériumainak. A kutatók a terápia lezárulta után arról kérdezték a párokat, hogy a terápiával elért változásokat miként élik meg és mennyire érzik tartósnak. A kapott válaszok alapján az EFT nemcsak az aktuális problémák kezelésében bizonyul hatékonynak, de kiderült, hogy a terápia során elért változások hosszú távon is fennmaradnak, illetve növelik a biztonságos kötődésen alapuló viselkedés mértékét. Az EFT hatékony módszer olyan pároknál is, ahol valamelyik vagy mindkét fél erős szorongásos problémákkal küzd. Az utóbbi évek vizsgálatai afelé mutatnak, hogy az EFT hatása neurológiai szinten is kimutatható. FMRI-készülékkel végzett vizsgálatok során azt találták, hogy miután a párok részt vettek egy EFT-folyamatban, máshogyan reagáltak félelemkeltő ingerekre. Mikor arra kérték a párokat, hogy fogják meg egymás kezét az ingernek való kitettség ideje alatt, a veszélyjelzést kapó személy a partner jelenlétében már kisebb stresszreakciót adott.