Hogyan segítsünk a gyerekeknek, ha túl szigorúak önmagukkal szemben?

„Buta vagyok ehhez”, „Engem senki sem szeret”, „Semmi nem áll jól rajtam” – sokszor halljuk, hogy a gyerekek ilyen és ehhez hasonló negatív dolgokat mondanak magukról. Sok esetben ezek a megjegyzések ártalmatlan mondatok, amikkel talán egy kis megerősítést szeretnének kiváltani a környezetükből, ha azonban azt vesszük észre, hogy egy gyerek gyakran hangoztat hasonló kijelentéseket, érdemes odafigyelnünk. Az úgynevezett negatív önbeszéd (self-talk) egy gyerek azon hajlamát is tükrözheti, hogy a legrosszabbat gondolja magáról, ami akár valami komolyabbhoz is vezethet.

Mi az az önbeszéd (self-talk)?

Az önbeszéd lényegében a belső monológunk, amellyel elmeséljük, hogy mi történik körülöttünk, gyakoroljuk a nyelvet, és végigvezetjük magunkat a napi feladatainkon. Bár az önbeszéd gyakran építő jellegű, a visszájára is fordulhat. Időről időre mindannyian tanúsítunk önkritikus viselkedést – és ez önmagában nem is ad okot az aggodalomra –, de érdemes elgondolkodnunk azon, hogy egy gyermek miért kritikus önmagával, és ez mikor jelezhet problémát. Nézzük meg, milyen okok állhatnak a túlzott negatív önbeszéd mögött.

Hirdetés

Mindent vagy semmit típusú gondolkodás. A gyerekek gyakran tesznek olyan kijelentéseket magukról, melyek a „mindent vagy semmit” típusú gondolkodásukat tükrözik. Ilyen például, amikor egy gyerek egy sikertelen focimeccsen azt kiáltja: „Béna vagyok a focihoz”, vagy egy nehezebb dolgozat után kijelenti, hogy „Buta vagyok mindenhez”. Ha ez a fajta gondolkodásmód jellemző rá, az hatással lehet arra, hogy általánosságban hogyan gondolkodik és érez magával kapcsolatban.

Perfekcionizmus. Azok a gyerekek, akik lehetetlenül magas követelményeket támasztanak magukkal szemben, szintén hajlamosak a negatív önbeszédre.

Figyelemfelkeltés. Esetenként a gyerekek ki is hangosítják ezeket a belső gondolatokat, ezzel felhívva magukra a figyelmet.

A reziliencia hiánya. Bizonyos esetekben az önkritikus gondolkodás a reziliencia hiányára utalhat. Ha a gyerekek az őket ért csalódásokra, kudarcokra rendszeresen önostorozással reagálnak, pláne ha az nincs arányban az adott szituációval, akkor ez bizonyos helyzetek elkerüléséhez, valamint a nehézségekkel szembeni kitartás hiányához vezethet.

Bullying. Ha egy gyereket zaklatnak a kortárs közegében, könnyen előfordulhat, hogy internalizálja a neki címzett sértéseket.

Mikor érdemes odafigyelni?

A negatív önbeszéd önmagában természetes, és nem feltétlenül ad okot aggodalomra. De akár az alacsony önbecsülés, tanulási zavar, szorongás vagy depresszió jele is lehet, ha más tünetekkel párosul. Milyen jelekre érdemes szülőként odafigyelni?

A negatív önbeszéd tartós, és több területen is megjelenik (pl. iskolai teljesítmény, kinézet, sport, kortárskapcsolatok stb.).

A negatív gondolatok és kijelentések nem a valóságon alapulnak. Például ha a gyereket a kortársai játszani hívják, de mégis azon szomorkodik, hogy senki sem kedveli, vagy a mindig kitűnő jegyei ellenére szorong attól, hogy megbukik.

A negatív önkép és az ezzel kapcsolatos gondolatok befolyásolják a gyermek kapcsolatait és/vagy iskolai teljesítményét.

A gyermek étkezési és/vagy alvási szokásai megváltoznak.

Fizikai tünetek hiányában is folyamatosan „nem érzem jól magam” jellegű kijelentéseket tesz.

Mit tehet egy szülő ilyen esetekben?

Hallgassuk/halljuk meg őt! Néha nagy lehet a kísértés, hogy a gyermek negatív érzéseit figyelmen kívül hagyjuk, főleg ha szülőként túlzásnak vagy teljesen alaptalannak gondoljuk azokat. Fontos azonban, hogy a felnőtt tudjon olyan biztonságos teret nyújtani a gyermekének, ahová bizalommal fordulhat az aggodalmaival, ezáltal a felnőttnek is könnyebb lesz annak felderítése, hogy mi is állhat a negatív gondolatok hátterében. Segítsünk nekik azonosítani, hogy konkrétan mi is az, ami felbosszantotta őket, vagy mi késztette őket az önkritikus kijelentésekre, és beszéljük át közösen, hogy egy rossz tapasztalat nem egyenlő azzal, hogy valamiben a legrosszabbak vagyunk.

Maradjunk a realitás talaján. A kritikus önbeszédet nem fogjuk tudni túlzottan optimista, „pozitív gondolkodással” sem megelőzni, sem leküzdeni, ehhez reálisabb megközelítés szükséges. Ha egy gyerek azt mondja, biztosan tudja, hogy vele senki sem fog beszélgetni az első iskolai napon, ne azzal nyugtassuk, hogy „Nagyszerű nap lesz, millió barátot fogsz szerezni”. Ehelyett próbálkozzunk egy kicsit reálisabb támogatással: „Lehet, hogy ijesztő lesz, de ahogy megismernek a többiek, és beilleszkedsz, könnyebb lesz barátokat szerezni.”

Szülőként mutassunk példát a reális és pozitív önbeszédre. Ha rajtakapjuk magunkat egy negatív és túlzó önkritikán, fordítsuk át értékes, tanulságos pillanattá! Tegyük fel, valaki odaéget valamit, és frusztráltan azt kiáltja: „Borzalmasan főzök!” Ezt lehet folytatni valami olyasmivel, hogy „Valójában az esetek többségében egész jól főzök, csak ezt az ételt rontottam el, de nem hagyom, hogy ez megakadályozzon abban, hogy a jövőben fakanalat ragadjak”.

https://childmind.org/article/how-to-help-kids-who-are-too-hard-on-themselves/