Az életminőséggel kapcsolatos vizsgálatok rámutattak, hogy a bőrbetegségek komoly hatást fejthetnek ki a társas viselkedésre, a szociokulturális kapcsolatokra, a szexualitásra és a személy szociális pozíciójára. A sokféle szociokulturális hatótényező közül – jelentősége miatt – most a stigmatizációt emeljük ki. 

A stigmatizáció vagy megbélyegzés a szégyen, a rosszallás érzése, amit olyan személyek tapasztalhatnak, akikről mások úgy vélik, hogy eltérnek a társadalmi normáktól, elvárásoktól. A stigma eredeti jelentése olyan, a bőrön mutatkozó biológiai vagy társadalmi megkülönböztető jelre utal, amely egy személyt másoktól elkülönít, és megzavarja a társas interakciókat. A bőrfoltok, hegek, sebek könnyedén válhatnak stigmává. A mások számára szembetűnő bőrbetegségek morfológiai jellemzői alapján téves következtetésekhez vezethetnek, megkülönböztetik viselőjüket az ilyen tünetekkel nem rendelkező, egészséges bőrű társaiktól, így a mindennapjaikat jelentősen korlátozhatják. Ez a kutatások szerint gyakran a feleslegesség érzetét kelti elszenvedőjükben, s ráerősíthet a negatív énképre. Fokozottan igaz ez, ha a bőrhibák mások fürkésző tekintete elől elrejthetetlen testfelületen vannak. Gyakran erős bizalmatlanságot, visszatetszést, undort vagy a fertőzéstől való félelmet, elkerülést és bizalmatlanságot váltanak ki az emberek körében, mivel az ápoltság, a higiénia hiányaként vagy fertőző betegségként azonosítják, így a már meglévő betegségterheket tovább súlyosbíthatja a szégyenérzet. Ez pedig jelentősen befolyásolhatja a betegek életszemléletét, önképét, önértékelési konfliktust generálva, gyakran depresszív szorongásos tüneteket okozva.

Érdekes kutatási adat, miszerint a bőrbetegség súlyossága, a tünetek láthatósága és a betegség időtartama nincs összefüggésben a pszichológiai nehézségekkel, ám a megbélyegzés saját percepciójának és a depresszió mértékének meghatározó jelentősége van a betegség okozta akadályoztatottságra nézve. A csökkent elfogadottság és a társas támogatás hiánya pedig szignifikánsan összefügg a pikkelysömörtől (psoriasis) és ekcémától szenvedő páciensek észlelt stigmatizációjával.

A stigmatizációnak többféle formája van. A társadalmi megbélyegzés kifejezés az adott társadalomra jellemző negatív attitűdökre és hiedelmekre utal bizonyos csoportokkal vagy egyénekkel szemben. A rendszerszintű megbélyegzés kifejezés pedig arra utal, amikor a társadalmi struktúrák megerősítik és állandósítják a megbélyegzett csoportokkal szemben kialakult negatív attitűdöket és hiedelmeket, például az érintett csoportokat diszkrimináló politikai döntéseken vagy kriminalizáló törvényeken keresztül. Önmagában stigmatizáló tényezőnek számít egy ilyen – akár a történelmi múlt folytán vagy aktuálisan, a rá vonatkozó negatív sztereotípiák és előítéletek miatt – marginalizált vagy diszkriminált csoporthoz való tartozás. Ilyen csoportok például a faji és etnikai kisebbségek, a büntetés-végrehajtáson átesett vagy szerfüggő személyek, az LMBTQ+ egyének vagy a mentális egészségi problémákkal, különféle testi fogyatékkal, deformitással vagy megjelenésbeli eltéréssel élők. 

Gyakori jelenség, hogy a stigmatizált személyek családtagjai vagy közeli hozzátartozói maguk is megtapasztalják környezetük megbélyegzését. 

A stigmatizáció egy további típusa az úgynevezett internalizált vagy önstigma. Ez a kifejezés arra utal, hogy a stigmatizált csoportokba tartozó személyek előbb-utóbb hajlamosak a negatív sztereotípiákkal és hiedelmekkel azonosulni, azokat belsővé tenni. Ez a jelenség leginkább a nőket és a fiatalabb korosztályt érinti. Az önstigma hatására fokozódhat a társas elszigeteltség, ronthatja az érintettek általános jóllétét, alacsony önbecsüléshez és szégyenérzethez vezethet, és szoros összefüggést mutat a pszichés és pszichiátriai komorbid zavarokkal. Azok, akik a környezetük elutasító, megbélyegző attitűdjeit internalizálták, hajlamosak visszavonulni, és habár szükségük lenne rá, elzárják magukat a rendelkezésre álló egészségügyi kezelésektől, támogató lehetőségektől, és kevésbé jellemző rájuk, hogy segítséget kérjenek.

Hogyan előzzük meg vagy csökkentsük a stigmatizációt?

A szűrés stigmatizációcsökkentő stratégia lehet a háziorvosi, bőrgyógyászati és kozmetológiai praxisokban. Megfelelő szűréssel azonosíthatóvá válhatnak a veszélyeztetettek, azok is, akik haboznak segítséget kérni. A szűrés segíthet a stigmatizáltság mértékének meghatározásában és a stigmával kapcsolatos kihívások konkretizálásában, majd a megfelelő indikáció és kezelési terv kidolgozásában. 

Az osztatlan figyelem, a megértés és együttérzés nyílt kifejezése hozzájárulhat ahhoz, hogy a stigmatizáció elszenvedője szabadon megfogalmazhassa élményeit, sérelmeit, és hatékony támaszra leljen. Támogatólag hat, ha nyíltan megkérdőjelezzük az érintettre teherként nehezedő sztereotípiák és előítéletek érvényességét. Nem érdemes azonban kéretlen tanácsokat adni, és fontos tartózkodni bárki minősítésétől, megítélésétől. Az érzelmi támogatás mellett hasznos, ha megpróbálunk az érintett számára gyakorlati segítséget is nyújtani. Érdemes lehet arra ösztönözni, hogy passzivitás helyett aktívan tegyen önmagáért, bátorítva, hogy vegyen részt olyan tevékenységekben, amelyek elősegítik a stigmától való szabadulását. A nyílt kommunikáció és párbeszéd ösztönzése további segítséget jelenthet a stigmatizáció csökkentésében, és segíthet megelőzni a megbélyegzést, mivel biztonságos teret teremt az egyén számára, hogy megoszthassa tapasztalatait és érzéseit. 

Ha a környezetünkben megbélyegző attitűdöt vagy viselkedést tapasztalunk, például hallunk valakit becsmérlő megjegyzéseket tenni vagy diszkriminatív viselkedést tanúsítani, emeljük fel a szavunkat! Fontos az aktív fellépés már a stigmatizáció első jeleivel szemben is, hiszen ha szövetségeseivé válunk a marginalizált csoportokhoz tartozó egyéneknek, az segíthet megelőzni a megbélyegzésüket. 

Német Borbála – integratív pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, az MPT (Magyar Pszichológiai Társaság) Egészségpszichológiai Szekciójának tagja, a DermaSoul pszichodermatológiai támogatóprogram alapítója ( www.dermasoul.hu )