Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban, hiszen az idős emberekre sokszor jellemző a letisztultság, a derűs bölcsesség, a jóságos türelem, az elégedett megnyugvás, és a családot összetartó erő.

Ebben a megközelítésben talán nem is lehet egyértelműen és kizárólagosan értelmezni az öregség határvonalát. De vajon az élettudományok irányából, biológiai szemszögből megfogható az öregedés folyamata? Min múlik az, hogy a tiszavirág csupán néhány órát él, míg a sellőkagyló élettartama évszázadokon át ível? Mi az oka annak, hogy az egér háromévesen eléri élete végét, míg az ugyancsak a rágcsálók rendjébe tartozó csupasz turkáló harmincévesen is fitt és fiatalos? Ezek a kérdések intenzíven foglalkoztatják az öregedés folyamatának kutatóit...

A közfelfogás szerint emlékezőképességünk gyengülésért épp az idegsejtek számának fokozatos csökkenése felelős. Igaz ugyan, hogy az egészséges agy negyvenéves kor felett tízévente 5 százalékot veszít tömegéből, ez mégsem az idegsejtek számának csökkenésére vezethető vissza. A tanulás és emlékezés szempontjából is sokkal lényegesebb az idegsejtek nyúlványrendszere, az idegsejtek közötti kapcsolatok gazdagsága, a kapcsolatok minősége. E kapcsolatok sokasága az idegsejtek nyúlványain található kitüremkedéseken, az úgynevezett dendrittüskéken alakul ki, amelyek az öregedés során jellemzően megritkulnak, illetve sűrűségük csökkenése megfeleltethető a tompuló emlékezőképességnek. És bár az öregedéssel valóban lassabban dolgozza fel agyunk a beérkező ingereket és egyre megterhelőbb egyszerre több feladatra figyelnünk, vannak olyan gondolkodással összefüggő képességeink is, amelyek nem romlanak – sőt, akár javulhatnak is. Ilyen a szókincs, egyes matematikai képességek, vagy az általános műveltség. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 2. számában olvasható