Erőszak az iskolában

Az internetes zaklatásról nehéz megbízható statisztikai adatokat említeni, ám a fizikai erőszak mértéke megdöbbentő: egy 2013-as tanulmány szerint az USA-ban kb. a középiskolás diákok 20 százalékát bántalmazták az iskola területén egy éven belül, míg egy másik kutatás szerint ez a szám akár 26 százalék körül is alakulhat, és hasonló az arány az általános iskolások körében is. Ezek az esetek általában súlyos pszichológiai következményekkel járnak – a társaik által bántalmazott gyerekek például nagyobb arányban lesznek depressziósak 18 éves korukra.

És mi a helyzet nálunk? Az UNICEF Magyar Bizottság adatai szerint hazánkban minden második iskolás gyermek vett már részt verekedésben, vagy volt szenvedő alanya az iskolai erőszak egyéb formáinak. A legnagyobb probléma, hogy a gyerekek nem mindig ismerik fel, ha méltatlan helyzetbe kerülnek, illetve nem mindig tudják, hogyan oldják meg ezeket a helyzeteket, kihez forduljanak. A Cartoon Network gyermekcsatorna „Aki ver, az nem haver!” jelmondatot viselő kezdeményezésének legfőbb célja, hogy felhívja a gyerekek figyelmét: az iskolai, illetve egymás közti bántalmazást nem kell eltűrniük, van megoldás, ne féljenek kiállni magukért, bajba jutott társaikért, ne féljenek segítséget kérni. A gyermekjogi szervezet „Ébresztő-óra” programjának részeként pedig az UNICEF önkéntesei iskolai tanórákon vagy rendezvényeken tartanak előadásokat általános- és középiskolás diákok számára, kitérve az internetes zaklatás témájára is, és rávilágítanak: a gyerekeknek a digitális világban is joguk van a zaklatásmentes élethez.

Mindig kell egy barát…

De mégis, hol vannak a barátok? Akik elmondhatják egymásnak apró titkaikat – anélkül, hogy kiröhögnék egymást, vagy történetüket viszontlátnák a Facebookon? Akik meghallgatják barátjukat, még ha inkább játszanának is, mert tudják, hogy majd ő is így tesz, ha szükség lesz rá. Aki nem hazudik, s akiben barátja fenntartás nélkül megbízhat. Aki akkor sem tartja hülyének a másikat, ha felelésnél összezavarodik. Akivel jókat lehet focizni vagy filmet nézni. És aki megvédi, ha valaki bántani akarja…

Barátokra mindig szükség van – és nemcsak gyerekként: ugyancsak egy amerikai kutatás mutatott rá, hogy azok a tinik, akik aktív, közeli kapcsolatot ápolnak kortársaikkal, felnőttként kiegyensúlyozottabbak, s ennek is köszönhetően egészségesebbek lesznek. A szakemberek 171 tini életét követték, akik a kezdetekkor hetedikesek és nyolcadikosok voltak. 13 és 17 éves koruk között értékelték barátságaik minőségét s a kortárscsoportba való beilleszkedés érdekében tett lépéseiket. Egészségi állapotukat később, 25, 26 és 27 éves korukban térképezték fel, így jutottak az előbbi megállapításra.

Hogyan segíthetnek a felnőttek „baráttá válni”?

A felnövekvő gyerekek környezetében élő felnőtteknek ebben is fontos szerepük – és lehetőségük – van: egyrészt példát mutatnak, ahogy saját kapcsolataikban barátként, társként, bajtársként működnek. Már a kicsik is igen éles megfigyelők – elraktározzák, s később, az óvodai, iskolai közösségbe kerülve előhívhatják, amit az emberi viszonyok működéséről látnak, tapasztalnak maguk körül. Másrészt a szülők, pedagógusok úgy is segíthetnek, hogy olyan helyzeteket alakítanak ki, amelyekben a gyerekeknek lehetőségük adódik az egymáshoz kapcsolódásra, a közös munkára, az együtt játszásra, egymás értékeinek elismerésére, az egymásra való támaszkodásra, illetve a gyengeségekben is egymást kiegészítve, „csapatként” működni. A kiegyensúlyozott, produktív „felnőttséghez” elengedhetetlenül fontos a kölcsönös függőség elismerése, az együttműködés minél jobb eszközeinek kimunkálása.

Persze mindig lesznek körülöttünk szimpatikus és kevésbé vonzó emberek – de a „nem barát” nem egyenlő az „ellenséggel”! A szimpátia-viszonyok megismerésére, avagy a „közösségek rejtett hálózatának” feltárására remek eszköz a szociometria,* melynek segítségével egy adott gyermekközösség belső felépítése, a kölcsönös vonzódáson alapuló kapcsolatok feltárhatóak. Ennek segítségével a pedagógus képet kaphat arról, merre induljon a közösség fejlesztésében, kik azok a gyerekek, akiknek részvételét erősíteni kellene, kik a központi figurák, akikre akár támaszkodni lehet ebben a munkában. A barátságok kialakulását, megerősödését támogatja a közös feladatok végzése, az együttes tevékenységekben, közös programokban való részvétel is – a gyerekek és a részt vevő felnőtt folyamatos visszajelzése pedig segíthet kialakítani a kritikák, negatív érzések kifejezésének elfogadható formáját.