2018-03

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani. A szeretet utáni vágy felnőtt korban legfőképpen a csecsemőkori érzelmi kötődések alapján formálódik. 

Vajon szeretnek? Vajon fontos vagyok? Vajon elismernek? Vagy csupán azért tűnik úgy, hogy elfogadnak és kedvelnek, mert akarnak tőlem valamit? E kérdések mögött nem csupán az a nehézség rejlik, hogy sohasem lehetek biztos a válaszban, ezért bizonytalanságban maradok szerethetőségemet illetően, hanem egy másik nyugtalanító dilemma is: miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e? Ennek a kérdésnek a nyilvánvaló pszichológiai fontossága mellett – és mögött – talán még egyéb, hasonlóan jelentős kérdések húzódnak meg.