A személyiségkutatók már régóta tudják, hogy akik azt vallják, rendelkeznek bizonyos jellemvonásokkal, általában (többé vagy kevésbé) elégedettek kedvesükkel. Aki azt mondja, hogy gyakran ideges vagy lehangolt, valószínűleg elégedetlenebb párjával, mint azok, akik kevésbé neurotikusak.

Az új elemzés során az Illinois Egyetem kutatói azt találták, hogy a romantikus kapcsolat minősége sokkal összetettebb, mint ahogy az a korábbi tanulmányokból kiderült. Míg a személyiség jellemző vonásai előrevetítik a partnerrel, a kapcsolattal való elégedettséget, a  viszony minőségére vonatkozó egyéb értékek további kérdéseket vetnek fel. „Nyilván szoros összefüggést találunk majd  kapcsolatunk, illetve saját magunk értékelése között.” – mondta Ashley Holland doktorandusz fejlesztő pszichológus, aki diplomamunkája részeként vezette a kutatást. „De valószínűleg nem lesz ennyire szoros kapcsolat az önészlelésünk és a partnerrel folytatott interakcióink között.” „Vajon jellemvonásaink a kapcsolatunk észlelése mellett tükröződnek-e abban is, ahogyan a másik emberrel viselkedünk?” – tette fel a kérdést Glenn Roisman illinoisi pszichológusprofesszor, a tanulmány társszerzője.

A kutatók először kérdőíveket adtak a kapcsolatban lévő, jegyben járó és házas résztvevőknek, melyben a saját és partnereik jellemvonásaira, továbbá a kapcsolat minőségére kérdeztek rá. Meg kellett jelölniük, hogy az öt főbb jellemvonás közül melyikhez sorolják magukat. Az elemzésnek ezen része megerősítette a korábbi tanulmányok eredményeit: ahogy önmagunkat értékeljük, az megmutatkozik abban is, mennyire vagyunk elégedettek a szerelmi kapcsolatunkkal.

A kapcsolatok minőségének értékelésénél a kutatók célja az volt, hogy összevessék az önértékelést a megfigyeléssel és speciális pszichológiai értékekkel. Ez az első tanulmány, mely mindhárom megközelítést alkalmazta. Képzett megfigyelők videofelvételeket néztek meg a résztvevőkről, akik kapcsolatukról beszélgettek egymás közt. Minden egyes résztvevőt kódoltak pozitív vagy negatív viselkedésük alapján (mint amilyen a mosolygás, a szemöldökráncolás, a szemkontaktus, stb.). Minden egyes résztvevő kapott egy végleges pontszámot, mely a pozitív és negatív viselkedések egyensúlyára utalt. Megmérték a résztvevők pulzusát és a bőr kondiktanciáját az interakciók során (a kondiktancia határozza meg a verejtékezés mértékét). Korábbi tanulmányok  megállapításai szerint a verejtékezés akkor jelentkezik, amikor épp a viselkedésünket igyekszünk szabályozni. Ha valaki sokat izzad beszélgetés közben, az azt jelenti, annyira izgalomba jön vagy nyugtalan lesz, hogy szabályoznia kell önmagát.

„A szívverés és a kondiktancia egyaránt kapcsolatba hozható a személyes kapcsolatok kimenetelével, például a szakítás valószínűségével.” – állítja Roisman. „Gond az, ha túlzottan vissza kell fognunk magunkat, miközben a társunkkal beszélgetünk.”

A kutatók azt is felfedezték, hogy a résztvevők önértékelése és a kapcsolatukról alkotott képük nem egészen egyezik azzal, ahogyan a laborban egymással viselkedtek. Ez arra utal, hogy a kapcsolatokat tanulmányozó szakembereknek mélyebbre kell ásniuk annál, mint amit a résztvevők magukról és kedvesükről mondanak. „A szerelmi kapcsolatok rendkívül összetettek és sokoldalúak, így minőségük felméréséhez többféle megközelítés szükséges - csak így kaphatunk sokkal részletesebb képet a kapcsolat működéséről.” – mondta Holland.

A hírek összeállításában médiapartnerünk a MediPress