Eléggé el vagyok keseredve. Orvoshoz is járok, borderline szindrómát állapított meg: a tanulással kapcsolatban lenne kérdésem, sokáig magoltam, ami nem volt célravezető... A kórházban mikor bent feküdtem, olvastam Platón dialógusait és észrevettem, hogy sokkal jobban megjegyzem, ha Ő "magyarázza", mint ha egy összefoglalót olvasnék róla. Ezen felül ezer angolszász módszert kipróbáltam, hiába, vagyis
kisebb-nagyobb sikerrel.
Milyen tanácsot tudna adni, hogy jól menjen a tanulás? És ne szorongjak egy tétel felett egy hetet....Teológiát tanulok, de a történelmi résznél nem lehet platóni dialógust írni, mert tények vannak..... Auditív-vizuális típus vagyok, valamint imádom a Holmes könyveket: a dedukciós vizsgálatai, nyomozásai felpezsdítik az elmém.
Kérem, válaszoljanak...:( El vagyok keseredve, érzem, duzzad a szellemi potenciál bennem, de szétfeszít, mivel tehetetlennek érzem magam.
Tisztelettel: Mark

Kedves Mark!

Talán emlékszik, korábban már váltottunk egy levelet (http://mipszi.hu/pszichologus-valaszol/gondolattorlodas), amikor hasonló kérdéssel fordult hozzám. Számomra meglepő és különös, hogy akkor még a depresszió került előtérbe, most azonban a borderline személyiségzavar. Abból a szempontból érthető, hogy a borderline-t tartják az egyik leggyakoribb személyiségzavarnak (a népesség 2-3 százalékát érinti), ráadásul a tünettana elég kiterjedt, vagyis ennek is köszönheti „népszerűségét”.

Elolvasva korábbi és jelenlegi levelét, nehéz összeraknom a képet, ha a diagnózist Önre kellene alkalmazni. Lehet, hogy kezelőorvosa korábban tett fel ilyen kérdéseket, de szeretném, ha most ezeket újra megválaszolná magának:

• Miért vonzó Önnek a teológia? Szeretne később ezzel foglalkozni? Hogyan látja a pályáját?
• Gyakran érzi magát dühösnek? Ennek olykor nem érti az okát?
• Milyen társaságban érzi jól magát? Sok barátja van? Ápol hosszú ideje fennálló kapcsolatokat?
• Előfordul, hogy felelőtlenül viselkedik? Esetleg később megbánja tetteit? Netán olyat tesz, amivel árt önmagának?

Furcsa, esetleg egyenesen idegesítő kérdéseknek tűnnek, de a válaszok ismeretében közelebb juthatunk ahhoz, hogy valóban a borderline személyiségzavar áll-e a tünetei hátterében, vagy egészen más irányba kell elindulni. Mások úgy vélekednek a borderline szindrómáról, mint alkalmazkodási kísérletről egy lehetetlen helyzethez – ami lehet gyermekkori élethelyzet is. Ennek értelmében azt is szemügyre kell venni, hogy az Önt körülvevő környezet mennyire élhető, mennyire érzi magát jól benne.

Úgy gondolom, először ezeket kell tisztázni, s azután visszatérni arra a kérdésre, milyen módszereket érdemes kipróbálni a tanulás elősegítése érdekében. Próbálta azt, amit a korábbi levélben javasoltam? Megismerkedett az úgy nevezett jobb agyféltekés rajzolással? Ha még nem, érdemes egy próbát tennie.

Üdvözlettel:
Herceg Attila