19 éves vagyok, a 25 éves barátommal fél évig voltunk együtt, de előtte már két éve ismertük egymást. Több mint egy hónapja ő szakított azzal az indokkal, hogy sokat panaszkodtam mindenért szinte (ami igaz is), és most amúgy sem szeretne kapcsolatot. Én nem tudtam elhinni, hogy vége, és futottam utána, de egy idő után abbahagytam és szinte nem is beszéltünk. Próbáltam túllépni rajta, majd találkoztam egy sráccal, aki történetesen a volt barátom egyik jó barátja, de nem történt köztünk semmi. A srác elmondta a volt barátomnak ezt, aki pár nap múlva újra találkozni szeretett volna velem és akkor ott megemlítette, hogy reméli, nem feküdtem le senkivel a szakításunk óta. Ez mit akarna jelenteni? Most sem szeretne kapcsolatot, de megbeszéltük, hogy annyiszor fogunk találkozni, amilyen gyakran csak tudunk.

Van még remény, hogy újra együtt leszünk? Ő nem találkozott azóta senki mással, de elmondta, hogy néha beszélget egy lánnyal, akit kedvel, de soha nem is találkoztak (bár kétlem, hogy igaz lenne, mert ugyanazon a napon találkoztak, mint én a haverjával, lehet, hogy csak "bosszú" emiatt). A 2 év alatt voltak vitáink, amik után nem is beszéltünk, de egy idő után ő mindig újra megkeresett, és mikor lehetőségünk lett, gyakrabban találkoztunk és összejöttünk. Nekem ő az első barátom, és tényleg normális srác, nem az a fajta, aki csak kihasználja a lányokat (mástól is hallottam). Én szeretem őt, és őszintének tűnik. Anno az volt a probléma, hogy ő függetlenebb típus, én viszont ragaszkodóbb, és rengetegszer tettem szemrehányást neki, hogy keveset foglalkozik velem, holott így visszagondolva nem is... Ha esetleg próbálok nyugodtabb lenni, és ő látja is, hogy megértő vagyok, talán újra egy pár lehetünk?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Kérdező!

Legyünk nyíltak és őszinték – ha ezt a volt barátja nem tette meg: a fiú egész egyszerűen birtokolható tárgynak tekinti Önt, semmi többnek. Miből gondolom ezt, és honnan veszem a bátorságot, hogy ilyen kijelentést tegyek? Csak olvassa vissza a saját sorait! Együtt volt a fiúval, aki egyébként nem akart kapcsolatot, majd miután szakítottak, számon kérte Önt, hogy lefeküdt-e bárkivel is.

Itt egyetlen pillanatig sincs szó se őszinteségről, se szerelemről. Nincsenek érzelmek, csupán a birtoklás, a hatalomgyakorlás vágyának gyakorlása. Helyesbítek: van őszinteség. Az uralkodni akarást teljesen nyíltan műveli a fiú. Gondolja végig: szakítanak, Ön találkozik egy másik fiúval, majd a korábbi barát előtűnik a semmiből és fenyegetőzik, számon kér. Ennél kendőzetlenebb módon nem árulhatná el önmagát.

Mondok Önnek egy hasonlatot. Képzeljen el egy párkapcsolatot úgy, mint egy mérleget, amelynek az egyik serpenyőjében Ön, a másikban a volt barátja foglal helyet! A kettejük kapcsolata akkor nevezhető harmonikusnak, ha a mérleg egyensúlyban van. Mi kell ehhez? Az, hogy mindketten egyenlő „érdekeket” képviseljenek. Ha (ahogy Ön fogalmaz) a volt barátja „függetlenebb”, Ön pedig „ragaszkodóbb”, akkor nincs egyensúly. Ha a volt barátja állandóan hatalmaskodni akar, míg Ön „nyugodtabb” és „megértőbb” próbál lenni, akkor a mérleg nyelve ismét kileng.

Szándékosan beszélek harmóniáról és egyensúlyról, nem pedig működőképességről. Egy kapcsolat lehet működőképes akkor is, ha az egyik fél zsarol, megaláz, a másik pedig meghunyászkodik. Működik, mert a kapcsolatban részt vevő felek megállapodnak, s azon munkálkodnak, hogy ezt az állapotot fenntartsák. Ám abban a pillanatban, amikor valamelyik fél kiesik a szerepéből (például azért, mert ráébred arra, hogy a valódi vágyai, érzelmei nem egyeznek azzal, amit tesz), a rendszerben hiba támad.

Ön miért írt nekem? Azért, mert kiesett a szerepéből. Érzi, hogy valójában mást szeretne, de még nem tudja, mire lenne szüksége. Felteszem a kérdést: olyan párkapcsolatra vágyik, amiben nem tud egyenrangú fél lenni? Olyan kapcsolatban szeretne élni, amiben állandó megaláztatás az osztályrésze? Egyáltalán: egy nem kívánt kapcsolat részese akar lenni?

A döntés egyedül az Öné.

Üdvözlettel:
Herceg Attila