Az a panaszom, hogy párom erősen kötődik érzelmileg az édesanyjához, bár ezt ő cáfolja. Nem az a problémám, hogy szereti, de az anyja folyton csalogatja haza, hogy mikor látogatja meg, meg hallom a telefonbeszélgetéseikből, hogy a párom mondja neki, hogy mindig bűntudatot akar kelteni benne. Azt tudni kell, hogy 11 évvel vagyok idősebb, én a 41-et fogom betölteni, ő a 30-at, de mindenki egykorúnak néz bennünket. Nem adott neki jó életet az anyja, egy gyerekkori operációt is elmulasztott, nem volt fűtésük, vizük, áramuk évekig. Párom kereste a pénzt, hogy életben tudjanak maradni. Romániából költözött hozzám Pécsre. Elmúlt egy éve, hogy együtt élünk. De honvágya van, ami egyre erősödik, bár azt mondja szeret, de amikor megkérdeztem tőle, mi lesz, ha anyádnak nem lesz pénze (mert a testvére tartja el, az anyja nyugdijat se kap, előtte pedig párom tartotta el), az anyósom testvére pedig eléggé rossz állapotban van, sajnos alkoholizál is, és az anyós is szokott inni, szóval megkérdeztem, ha nagybátyjával történne valami, mi lesz az anyjával, itt fog hagyni? Azt felelte, hogy nen ezt tervezi, egyelőre csak ennyit tud mondani! Teljesen összeroskadtam, az anyja pedig tudja, hogy a fia a tenyeréből eszik. Mellettem 6 kilót hízott, nyugodt munkahelyet biztositottam neki, mégis odahúz a szíve. Nagyon látszik az is, hogy 28 éves koráig egy szobában élt a saját anyjával. Lehet valamit tennem vagy szakítsak? Próbálok vele beszélni mindig, de azonnal ideges lesz, és nem látja be, mi a baj.

Kedves Asszonyom!

Sok szó esett párjáról, annál kevesebb Önről. Így nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon mit is tegyen. Hiszen az Önök kapcsolatában ketten vannak benne, és valami miatt mindketten döntöttek egymás mellett. Így a szakítás kérdésre csak egy viszontkérdéssel tudok válaszolni: mi miatt választotta Őt, mi előnye származik abból, hogy együtt élnek, együtt vannak és ez elég-e ahhoz, hogy a problémát megoldják, nem pedig megfutamodjanak tőle? A kapcsolati kérdésekben az is egy nehézség, hogy a változáshoz mindketten szükségesek, így kulcsfontosságú a történetben, hogy tud-e a párjával beszélni erről. Persze ehhez az is fontos, hogy úgy tudjanak beszélni, hogy mindketten elmondhatják véleményüket, érzéseiket, és ne ítéljék meg egymást, mert az további feszültségekhez, sértegetéshez és eltávolodáshoz vezet. Párja kapcsán azt kell beleszámolni a képletbe, hogy egy erős dinamikában van benne, függőségekkel fűszerezve. Egy olyan működés ez köztük, amely évtizedek óta működik, és nehéz változtatni rajta, sok energiát igényel. Párja az önállósodás és felnőtté válás harcai mellett egy játszmában is benne van, amelyen változtatni akkor tud, ha meglátja ezt. Pusztán attól, hogy mondja neki, nem fogja érteni, mert érzelmileg van benne. A legesélyesebb a változásra, amikor már neki zavaró, neki hátráltató a helyzet, és motivált belülről a változásra.

Emellett érdemes végiggondolni azt is, hogy milyen szerepbe, helyzetbe kerülnének akkor, ha teljesen önállóan élnék az életüket (érzelmileg). Hasonlónak tűnhet ugyanis a két helyzet: párja függő helyzetben van, Ön pedig kicsit anyaibb biztonságot nyújthat számára az önállóságával, a nagyobb tapasztalatával. Ez alapján azt gondolom, hogy akkor is, ha megszakadna a párja és az anyja közti kapcsolat, az ő működése akkor sem feltétlenül változna magától, ahogyan az Öné sem. Érdemes ezzel a dinamikával és szerepkörrel dolgozni, hogy mindketten egyenrangú, felnőtt szerepben lehessenek egy érett kapcsolathoz.

Üdvözlettel,

Standovár Sára