Kisfiam 5 éves, kétéves kora óta szobatiszta, talán ha 1-2 alkalommal pisilt be azóta, bekakilás sosem volt. Egy hónapja született meg a kishúga, akit nagyon várt, és azóta is rajong érte. Viszont a kevesebb figyelmet nehezen tolerálja. Én igyekszem a megszokott esti rituálénban részt venni (fürdés, mese, fektetés), de ez a kisbaba miatt sokszor nem sikerül. Először csak rosszalkodott, szemtelenkedett, de mivel erre "nem ugrottunk", újabb fegyvert talált. Napi 10-15 alkalommal megy el wc-re, hogy kakilnia kell. Látszik rajta, hogy szorong, retteg, hogy tényleg bekakil. Ez már az óvodában is probléma, sőt már éjjel is felébred emiatt. Persze általában csak egy pú megy el, de gyakan még ez sem. Ha evés közben nem engedem felállni az asztaltól, sír, retteg, könyörög... Sajnos fogytán a türelmünk, nem tudjuk, hogy seíthetnénk neki, hogy csak a valós ingerekre figyeljen.

Kedves Elkeseredett Anya!

Felnőttként, szülőként nehéz elképzelni, hogy egy gyermek életében mit is jelent egy testvér érkezése. Gondoljon csak bele, egyik nap a férje hazahoz egy másik nőt. Ugyanolyan kedves vele, talán még több időt, figyelmet is szentel neki. Emellett elvárja, hogy Ön is legyen vele kedves, szeretetteli. Ugye, ilyen megközelítésből egészen máshogy hat a testvér érkezése? Természetesen nem lehet ilyen szélsőségesen gondolni erre az életeseményre, hiszen a testvér-lét egy különleges állapot, ahol megjelenik az alapvető pozitív hozzáállás a testvér felé. Mégis, a nagyobb testvér személyiségétől függően több-kevesebb idő szükséges, amíg kialakul az új egyensúly. Egy hónap nagyon kevés idő!

Öt év alatt a fia megszokott egy rendszert, egy helyet a családban, ami segítette őt abban, hogy biztonságban érezze magát, és úgy érezze, hogy irányítója a környezetének. Valószínűleg ez az alapérzése változhatott most meg, mivel gyakran tapasztaljuk, hogy a széklethez kapcsolódó tünetek a testünk, így szimbolikusan a környezetünk kontrolljával kapcsolatos problémákra utalnak. Valóban, sokat segíthet, ha a régi rutinból a legtöbb megmarad, és később, amikor a kislányát egy kis időre rá tudja valakire bízni, tud kettesben időt tölteni a fiával. Biztosan most még több szeretgetésre, figyelemre vágyik a fia, ezeket az igényeket is nyugodtan ki lehet szolgálni. Ha a család számára nagyon megterhelő ezen igények jelenléte, érdemes lehet olyan időszakot kinevezni, amikor “babás” percek vannak. Amikor bújás, ölelgetés, stb. van.

A székelési ingerrel kapcsolatban pedig érdemes lehet megpróbálni hagyni, hogy a saját érzései vezéreljék, nem beleszólni abba, hogy mikor menjen WC-re. Talán ha újra a kezében érzi a kontrollt, csitulni fognak ezek a helyzetek. Ha menni akar, menjen. Ha romlik a helyzet, vagy hónapokig fennáll, érdemes szakemberhez fordulni. Előbb nem, hiszen a kisfia most próbál egy számára nehéz helyzettel megbirkózni, és a szakember túl korai bevonása sugallhatja a gyermek számára, hogy a környezet szerint ezzel ő nem boldogul megfelelően.

Üdvözlettel,

Kovács Réka