Tisztelt Kinga! Kislányom 3 éves, most kezdtük az óvodát. Előtte bölcsibe járt. Amit tudni kell róla: örökbefogadott gyermek. 14 hónaposan lett a gyermekünk. Erős akaratú, öntörvényű leány. A bölcsiben  nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek volt. Most nehezen viselte a váltást. Mindig bölcsibe akar menni. Amit még tudni kell, enyhe beszédfejlődési zavara van. Még nem tudja kifejezni az érzelmeit és félelmeit. Sokat hisztizik, ha nem úgy történik valami, amit ő szeretne. Pl. rohan ki a lakásból a sárba mezítláb. Elmondom neki, hogy cipőben megyünk ki, mert piszkos lesz a lába. Vagy ma kimentünk a játszótérre a barátnőmmel és a gyerekekkel. Legalább  váltunk pár szót. Az én lányom nem bírta elviselni, hogy beszélgetek, és nem vele foglalkozom. Fogta magát és elindult a forgalmas út felé. Én persze utána. Majd az ölemben megnyugodott, és utána játszott a többiekkel. Hiába mondok neki bármit, nem hallja, egyik fülén be, a másikon ki. Nem figyel ilyenkor rám, persze az apjára vigyorog közben. Hiába próbálok következetes lenni, nem ér semmit. Tanácsára  lenne szükségem. Mit tegyek, hogyan kezeljem a dühét? Köszönöm.

Kedves Riti!

Egy pillanatra beleképzeltem magam kislánya helyébe, és összeszorult a gyomrom, milyen sok változással kellett megküzdenie ebben a három évben. Nem tudjuk (lehet, hogy Önök igen), hogyan telt az első éve, de a következő két évben belecsöppent egy új családba, majd a bölcsibe, most pedig az óvodába. Semmi meglepő nincs benne, ha átmenetileg felborul a korábban már beállt egyensúly.

A beszédfejldődési zavar kapcsán előfordulhat, hogy nemcsak a kifejezési oldal érintett, és így korlátozott és éretlen az eszköztára az érzelemfejezésre, de lehetséges, hogy a bemeneti oldal is szűkebb kapacitású. Még ha érintetlennek is tűnik a beszédértés, sokszor fárasztó a nyelvi feldolgozás. Még az is lehet, hogy az oviban a nagy létszám folytán túl sok a nyelvi inger, s ettől nehezebb a beszokás (bár egy hét alapján semmilyen komoly következtetést nem vonnék le).

Mivel levele alapján kislánya az Ön jelenlétéből, öleléséből szemlátomást menyugvást és biztonságot merít, azt javasolnám, hogy a következő hetekben az ovin túli időben kevesebbet programozzanak, inkább töltsék együtt a délutánokat. Sok kuckós játékkal, bunkerépítéssel, bújócskázással lehet feltölteni azt a "tartályt", melyből az új helyzetekben belső biztonságot meríthet. A nevelési helyzetekben pedig én kevesebb beszéddel próbálkoznék, a „hiába mondok neki bármit, egyik fülén be, másikon ki” egy beszédfejlődési nehézségekkel küzdő gyereknél azt is jelentheti, hogy érzelmileg terhelt helyzetben ez a csatorna egyszerűen kevésbé használható. Ebben az életkorban sokszor elég egy szigorú nézés, és egy „ezt nem szabad!”.

Üdvözlettel – Kiss Kinga