2010-06

Élénk és gyakorta különös álmaink arról tanúskodnak, hogy agyunk alvás közben is intenzív munkát végez, ráadásul az álmok egyes jellegzetességei (pl. bizarrság, érzelmi színezet, vizuális hangsúly) arra utalnak, hogy az álmodó tudat minőségileg eltér az éber tudati működéstől. Álmainkban gyakran egészen távoli tudattartalmak – az elmúlt nap eseményeinek töredékei, gyermekkori emlékek, kósza gondolatok, érzések – keverednek egymással és fonódnak össze többnyire koherens álomtörténetté.

Nem egyformán szeretünk: lehet, hogy akit szeretünk, nem szeret minket, vagy fordítva, aki minket szeret, nem gyújtja lángra a bennünk hibernált szerelmi tüzet – ezt érdekes módon tudományos kutatások is megerősítik. Egy amerikai vizsgálatban a kutatók két kérdést intéztek a férfiakhoz és a nőkhöz. Az egyik kérdés az volt: „Visszautasított-e már valaki téged, akit igazán szerettél?”, a másik: „Elutasítottál-e már valakit, aki téged igazán szeretett?”. A két kérdésre meglepően magas arányban (95%) mind a nők, mind a férfiak igen választ adtak. Az eredmény számomra nem meglepő. Ha mélyen és lehetőleg objektíven elgondolkodunk régebbi viszonyainkon, barátaink kapcsolatain vagy akár olvasmányainkon, magunk is megállapíthatjuk, hogy a szerelem legnagyobb ellensége az érzelmek (a ragaszkodás, a vágy, az önfeláldozás), a figyelem, az álmok, a célok intenzitásának különbözősége.

Aki ezeket a shopokat tervezte, tökéletesen tisztában volt – akár tudományos forrásból, akár csupán a kereskedelmi tapasztalat alapján – az impulzív, azaz ötletszerű, nem tervezett vásárlások jelentőségével. Bizonyára mindannyian rendszeresen tapasztaljuk, hogy amikor kijövünk egy szupermarketből, kosarunkban jó néhány olyan árucikk van, amiről nem is gondoltuk, hogy meg fogjuk venni, amikor vásárolni indultunk. Egyes felmérések szerint a szupermarketben eladott áruknak több mint a fele impulzív vásárlási döntés eredményeként kerül a vásárlókhoz!

Húsz ezelőtt aligha születhetett volna cikk az internetes zaklatásról, hiszen ez a jelenség akkoriban még szinte egyáltalán nem létezett. Az iskolai keményfiúk (és lányok) mindaddig személyesen félemlítették meg kiszolgáltatottá vált társaikat. Az informatikai forradalom azonban új eszközt adott e kemény mag kezébe. Ennek destruktív, ám jellegzetes példája a cyberbullying.

Az persze nem újdonság a pszichológiában, hogy cselekedeteink nagy részét automatikusan végezzük, és legfeljebb utólag tudatosítjuk, hogy mit is csináltunk (ha egyáltalán tudatosítjuk). Életünk legnagyobb részében rutintevékenységet végzünk: dolgozunk, gyereket nevelünk, takarítunk, közlekedünk, újságot olvasunk, szórakozunk stb.

A szeptember 11-i merényletek mögött nem muszlim szélsőségesek és Oszama Bin Laden, hanem az amerikai kormány állt, amely ezt ürügyként kívánta felhasználni arra, hogy jövedelmező háborúba kezdjen Közel-Keleten… Csupán egy példa az elmúlt évtizedek nagy hatású és széles körben elterjedt összeesküvés-elméleteiből. A szkeptikus laikusok és a téma kutatói számára a fő kérdések régóta változatlanok: miért hiszünk ilyen elméletekben, mi „hasznunk” származik belőlük?

Néhány korty ital után kipirosodik az arcunk, csillog a szemünk, nagyokat kacagunk, viccelődünk és általában javulnak társas készségeink. Miért? Az alkohol szorongásoldó, relaxáló hatása miatt.