Vélemény első látásra

Régi HR-es trükk, hogy az állásinterjú után a személyzetis „udvariasan” kikíséri a felvételre jelentkezőt egészen az autójáig, és feltűnés nélkül megnézi magának a kocsi belsejét. Mert az önéletrajzot lehet kozmetikázni, és fel lehet ölteni tetszetős ruhát, sőt kommunikációs stílust is, de igazán az jellemző ránk, amit nem alakítottunk céltudatosan olyanra, hogy jó benyomást keltsünk vele. Így az autónk rendetlen, bohém vagy éppen makulátlan belseje sokat elárul személyiségünkről. Nem tudom, az amerikai személyzetisek nézegetik-e még az autók belsejét – valószínűleg nem, hiszen manapság az emberek online jelenlétükkel minden eddiginél több támpontot adnak ahhoz, hogy gyors véleményt lehessen kialakítani róluk. Azonban a külső megjelenés, a ruházat, a hajviselet, az ápoltság, a testbeszéd, a személyes – valóságos és virtuális – környezet túlságosan is kézenfekvő forrásai az első benyomások kialakításának. Nézzünk meg néhány olyan árulkodó lélektani „nyomot”, amiről talán nem is gondoltuk volna, hogy létezik.

Mormon ragyogás

Brooke White amerikai énekesnő akkor vált igazán ismertté, amikor 2005-ben ötödik helyezést ért el az American Idol című tehetségkutató tévéshow-ban. A műsorban való első bemutatkozásakor semmit nem mondott a vallásáról, mégis rengeteg nézőben azonnal megszületett a felismerés: ez a nő mormon. És akik így gondolták, azoknak igazuk volt! Európai szemmel valószínűleg észlelhetetlen a jelenség, de Brooke White-ot körülvette az úgynevezett mormon ragyogás.

Az első benyomások és a „vékony szeletke” információk alapján kialakított vélemények meghatározó jelentőségű kutatója, az azóta elhunyt Nalini Ambady röviddel a vetélkedő után kutatásba kezdett: tényleg ránézésre meg lehet állapítani, hogy ki mormon vallású? És mi az a mormon ragyogás? Ambady és munkatársai egy kísérlet során mormonok és nem-mormonok arcképeit mutatták be a résztvevőknek, akik 60 százalékos sikerrel, vagyis a véletlen találgatás szintjét jóval meghaladó eredményességgel tippelték meg a vallási hovatartozást.

Hirdetés

A következő kísérlet már arról szólt, hogy mi vezette nyomra az embereket. A kutatók arcképek részleteit mutatták be, melyeken csak szemek, orrok, szájak, frizurák vagy bőrfelületek voltak láthatók. Az arcrészletek közül csak egyetlen, a bőr volt képes nyomra vezetni a kísérlet résztvevőit. Hogyan tükröződik az arcbőrön a vallási hovatartozás? Nem ördöngösség. A mormonok nem isznak, nem dohányoznak, egymást segítve élnek – várható élettartamuk tíz évvel haladja meg az amerikai átlagot. Az emberek tehát minden bizonnyal a feltűnő egészség jeleit látják a mormonok arcán, és ez már elég, hogy megsejtsék társadalmi-vallási hovatartozásukat.

Magánélet és mesterséges intelligencia

Jóval kényesebb ügy, hogy az arcról a nemi orientáció is leolvasható, vagyis az, hogy valaki meleg-e vagy heteroszexuális. A kutatások szerint elég mindössze 5 századmásodpercig – vagyis éppen csak egy villanásnyi ideig – látni egy személy fényképét ahhoz, hogy 60% körüli biztonsággal megállapíthassuk a nemi orientációját.

Egy nagyon friss kutatás során nem emberekkel, hanem mesterséges intelligenciával, egy számítógépben létrehozott úgynevezett mély neuronhálóval elemeztették a fényképeket. A program az arc anatómiai felépítését, az arckifejezést, valamint az arcápolás módját értékelte, és sokkal pontosabban ítélt, mint az emberi megfigyelők. A mesterséges intelligencia férfiak esetében 81, nők esetében pedig 71 százalékos találati aránnyal azonosította a melegeket. Ha egy-egy személyről öt fénykép állt rendelkezésre, akkor a pontosság 91, illetve 83 százalékra nőtt!

Ha az eredmények helyesek, akkor ez egyrészt azt jelenti, hogy az arc sokkal több információt rejt, mint ahogy eddig gondoltuk, másrészt pedig azt, hogy ezek észlelésében a mesterséges intelligencia jóval meghaladja az emberi teljesítőképesség határát. Mindez súlyos erkölcsi aggályokat is fölvet, hiszen a gépek által az emberekről kialakított első benyomások nagyon érzékeny, személyes területet érintenek, és az adatok akár etikátlanul is felhasználhatók.

Az arcra írt jövő

Egy kísérlet során több tucat résztvevőnek megmutatták a West Point katonai akadémián 1950-ben végzett összes növendék fényképét, és arra kérték az alanyokat, pontozással mindenkiről állapítsák meg, hogy a fotó alapján mennyire tűnik domináns személyiségnek, vagyis olyannak, aki vezető egyéniség, akinek tekintélye van, akire hallgatnak a többiek. Mivel a kísérlet időpontjában már az összes egykori növendék befutotta katonai pályáját, pontosan lehetett tudni, ki mire vitte. Nos, az, hogy kiből lett végül ezredes vagy tábornok, nem az akadémián elért eredményekkel függött össze, hanem azzal, hogy ránézésre ki mennyire tűnt dominánsnak...

Az ilyen típusú eredményeknek kétféle magyarázata is lehet. Az egyik, hogy az arcforma csakugyan összefügg a vezetői képességgel. Akik emellett érvelnek, azt állítják, hogy a fiúk fejlődése során az átlagosnál magasabb tesztoszteronszint egyrészt fokozza a dominanciát, másrészt szélesebb arc kialakulásához vezet. Vagyis a szélesebb arcú férfiakról az első pillantással megállapítjuk, hogy vezető egyéniségek, és ez – legalábbis statisztikai méretekben – így is van. A másik magyarázat szerint tulajdonképpen önbeteljesítő jóslatról van szó: a hadseregben két azonos képességű katona közül inkább azt léptetik elő, aki dominánsabbnak néz ki, mert őt könnyebben fogadják el vezetőnek a többiek, így végül valóban sikeresebb is lesz a pályafutása.

Nemcsak az arc, hanem a hang is árulkodhat az emberről. Egy kísérletben saját bevallásuk szerint hűséges, illetve hűtlen természetű férfiak és nők hangmintáit játszották le a résztvevőknek, akiknek azt kellett kitalálniuk, az egyes hangok tulajdonosai melyik csoportba tartoznak. Meghökkentő, de a találati arány jóval magasabb volt a véletlen szintnél! Arra vonatkozóan, hogy a beszédben ez esetben mi lehetett az árulkodó mozzanat, még csak feltételezések vannak: ismert tény, hogy az extrovertált, barátkozó emberek többet hűtlenkednek, és nekik a beszédstílusuk is jellegzetes, például kevesebb szünetet tartanak és hangmagasságuk változatosabb az átlagosnál.

A kaméleon-effektus

Ha valaki tudatosan szeretné javítani a róla kialakuló első benyomást, jól teszi, ha észrevétlenül utánozni kezdi azt, akinek el akarja nyerni a rokonszenvét. Egy kísérlet tanúsága szerint például ha a bolti eladó megismételte a vevő által mondottakat, barátságosabbnak és hozzáértőbbnek tűnt, és azt is kimutatták már, hogy ha egy pincérnő teszi ugyanezt, több borravalót kap.

Szó, mi szó, a kaméleon-effektus szándékosan is alkalmazható manipuláció, de érdekes módon olyankor is érezteti a hatását, amikor egyik résztvevőben sem tudatosul az utánzás ténye. Egy kísérletben a pszichológusok két egymást nem ismerő résztvevőt ültettek le egy asztalhoz, állítólag azért, hogy csokit teszteljenek. Az asztalon többféle édesség volt, és a kutatók határozták meg, kinek melyiket kell megkóstolnia. Az esetek felében mindkét személynek ugyanolyan csokit kellett ennie, a többi esetben viszont különbözőt. Ezután a két csokitesztelő egy olyan játékot játszott, amelyben akkor nyerhették a legtöbbet, ha rábízták a pénzüket a másikra, ám ez azzal a kockázattal járt, hogy a másik egyszerűen megtartja a summát. Nagyon furcsa, de akik röviddel azelőtt egyforma csokit ettek, sokkal jobban bíztak egymásban, mint a többiek! Úgy tűnik, a hasonló viselkedés összetartó ereje olyan ősi lélektani jelenség, mely az észszerűség határain messze túlfutva is meghatározó.

Az első benyomások sokszor pontatlanok, néha értelmetlenek, és olykor magunk sem tudjuk, hogyan alakítottuk ki őket. De összetett társas életet élő faj tagjaiként mindenkiről azonnal megpróbálunk véleményt alkotni akár egészen kevés információ alapján is, mert csak így van esélyünk, hogy kiismerjük magunkat a közösségben és elérjük céljainkat.

2017-05 lapszámban megtalálható