Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nagyon más. A munkafüggőség (munkamánia) ugyanis olyan jelenség, amelyet a társadalom elismer, sőt támogat. Legtöbbször csak a jó oldalait látva annak, ha valaki éjt nappallá téve, mániákusan – vagy inkább kényszeresen – dolgozik. Pedig a munkamánia mögött súlyos nehézségek rejlenek – ahogy az alkohol- vagy a drogprobléma sem csak a „rosszról” szó, hiszen akkor senki sem szokna rá ezekre a szerekre. Mit ad tehát a munkamánia, és milyen árat kell fizetnie az érintetteknek?

A munkafüggők drogja az elismerés

A munkamániás mindig pörög, rengeteg dolgot csinál, és nemcsak a feladatokban, hanem az elismerésekben is úszik. Személyiségében valóban vannak olyan jegyek, amelyek előreviszik, és amelyek miatt mások tiszteletét is kivívja. Ilyen például a kitartás és a lelkiismeretesség. Szívósan végzi a feladatait, s mivel erősen perfekcionista, folyton jobbra törekszik, nem elégszik meg a közepes minőséggel. Keresi az újabb lehetőségeket a bizonyításra, így nagyon nehezére esik nemet mondani, ha megtalálja egy feladat. Így aztán talpig önfeláldozó, hősiesen küzdő dolgozónak látják, aki nemcsak belead apait-anyait, de a cégért is megtesz mindent. Számára nincs szünet, vakáció, kikapcsolt telefon. Bármikor elérhető és bármikor mozgósítható. Egyes munkamániások úgy érzik, mintha az adrenalin rabjai lennének, mintha ez lenne az ő választott szerük. Ha azonban nem kémiai, hanem pszichés szinten keressük a függőség tárgyát, akkor inkább a megerősítésekben találjuk meg: a munkafüggők drogja az elismerés. Ilyen értelemben is hasonló a munkafüggőség a szerfüggőségekhez, ugyanis ott egy úgynevezett „jutalomhiányos tünetegyüttesről” beszélünk. A munkafüggők is jutalmat keresnek, de nem a kémiai anyagok, hanem mások elismerése segítségével. A rengeteg munkáért dicséretet, fizetésemelést, előléptetést és díjakat kapnak. Ám ahogy a drogfüggőnek is egyre több és több anyag kell ahhoz, hogy ugyanolyan jól érezze magát a bőrében, mint az első „flash” idején, úgy a munkamániás is fokozatosan rákap a sikerre, és nem bír létezni nélküle. A baj csak az, hogy hosszú távon nem lehet bírni ezt a tempót és megterhelést, és a kezdeti sikerek és jutalmak után egyre hangsúlyosabbá válnak a munkamánia ártalmas következményei.

A magánéletre is kihat

Lehet, hogy a munkamániás kívülről boldognak és sikeresnek tűnik, de ez általában koránt sincs így. Legalábbis akkor már biztosan nem, amikor a munkafüggőség hosszú távon, krónikus mértékben eluralkodik a személy életén. Valójában az alapok sem problémamentesek: a kutatások egyértelműen arról árulkodnak, hogy a munkafüggők több önértékelési problémával, érzelmi bizonytalansággal és szorongással jellemezhetők, mint az egészséges dolgozók. Azaz mintha azért is hajszolnák magukat ennyire a teljesítménybe, hogy maguknak is bizonyítsanak: igenis értékes és szerethető emberek. Az alacsony önbecsülés a magas perfekcionizmussal társulva azonban nagyon kemény fegyver, hiszen a személy, bár folyamatosan egyre magasabbra teszi a mércét önmaga számára, a gyenge lábakon álló énképét sosem tudja teljesen korrigálni. Az önmagában való bizonytalankodás és aggodalmak mellett jellemzőbb rájuk a rágódás is: a nem munkafüggőkhöz képest többször marcangolják magukat amiatt, hogy miért pont velük történt az adott kellemetlen esemény, mit hibáztak már megint, hogyan kellett volna másképp cselekedni. A kutatások egyértelműen arról számolnak be, hogy a munkafüggők rosszabbul érzik magukat a bőrükben, boldogtalanabbak és elégedetlenebbek az életükkel, mint a nem függő dolgozók. Ebben pedig sajnos annak is szerepe van, hogy a munkamániások problémákkal küszködnek a társas kapcsolatok terén is. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ez vajon oka vagy következménye a kényszeres munkavégzésnek? Úgy tűnik, hogy az összefüggés mindkét irányból működik: a munkamániásoknak nehézségük van az intimitás terén – ami nem csoda, ha saját magukkal szemben is oly bizonytalanok és kritikusak. Emellett, mivel állandó rohanásban élnek, és minden percüket munkával töltik, idejük sem marad az ismerkedésre vagy a kapcsolatok ápolására (ez persze legtöbbször önigazolásnak is kiválóan megteszi). Ám sajnos arról is rendelkezünk tudományos bizonyítékokkal, hogy a párkapcsolaton és családon belüli konfliktusok – amelyek akár kapcsolatok megszakadásához vagy váláshoz is vezethetnek – a munkamánia következményei is. Nem nehéz elképzelni, hogy a minden szabad percét is munkával töltő családtag folyamatosan konfliktusba kerül a szeretteivel azért, mert elhanyagolja őket. Még ha fizikailag otthon is van, fejben állandóan a munkán jár az esze, vagy ténylegesen a gép előtt ülve dolgozik. A hozzátartozók mellőzve érzik magukat, és egyre inkább azt élik meg, hogy nem számíthatnak a másikra, örök másodikak lesznek.

A színfalak mögött

De vajon tényleg így imádják a munkájukat a munkafüggők? Ezzel kapcsolatosan ellentmondásos eredményekre bukkanunk. Vannak ugyanis olyan munkamániások, akik élvezik a munkavégzést, szeretik a hivatásukat, és ez is abba az irányba mozdítja őket, hogy még többet dolgozzanak. A munka egyfajta mentsvárként is megjelenhet, olyan aktivitásként, amiben végre megtalálhatják önmagukat, és elmenekülhetnek az élet nehézségei elől. A munka ilyen esetben érzelemszabályozási stratégiává válik, éppúgy, mint egy szerfüggő vagy egy videójáték-függő esetén: azért is csinálja, mert az segít neki megnyugodni, kikapcsolódni, elterelni a figyelmét a gondokról. A munka élvezete azonban a munkamániások csak egy kisebb részére jellemző. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tipikus munkamániás nem a munka élvezete miatt dolgozik annyit, hanem mert belső kényszerek taszítják ebbe a mókuskerékbe. Nem belső indíttatású munkamotiváció jelenik meg, hanem a feladatok kényszeres elvégzése annak érdekében, hogy bizonyítson, hogy megfeleljen, hogy ne szorongjon, vagy ne legyen bűntudata.

A munkamánia kártékony jellege nemcsak a lelki életben, de a teljesítményben és a munkahelyi működésben is kiütközik. A kezdetben még ígéretes munkamániás dolgozó, aki keményen terhelhető, ugrásra készen áll, és minden feladatot elvállal, idővel egyre jobban elhasználódik. Törvényszerű, hogy teste és lelke hosszú távon nem bírja ezt a hajtást, és egyre több tünet és probléma merül fel. A kialvatlanság, a fáradtság állandóvá válik, ennek pedig a teljesítményben is lenyomata van. A fáradt és emiatt akár ingerült személy pontatlanabb lesz, többet hibázik, és csúszik a feladatokkal. Több konfliktusa is lehet a munkahelyén, akár az elmaradások, akár a folyamatos stresszből fakadó udvariatlanabb és nem együttműködő viselkedése miatt. Egészségi problémák is megjelenhetnek, amihez nemcsak a stressz, hanem az egészségtelen életmód is hozzájárul, hiszen a tartós alvásmegvonás és a pihenés hiánya mellett jellemzőbb rájuk a mozgásszegény élet és a rendszertelen táplálkozás is. A stresszkezelés eszközeként a dohányzás, az éberség és energiaszint fokozása végett pedig több stimuláns (kávé, energiaital vagy akár egyéb pörgetők) használata is gyakoribb lehet. Az egészségi problémák pedig több munkahelyi hiányzáshoz és összességében további teljesítményromláshoz vezethetnek. Hosszú távon tehát nem éri meg a cégeknek sem, ha a dolgozók magánéletüket és egészségüket elhanyagolva csak a munkának élnek. Ez az út egyenesen vezethet a kiégésig, de a kilépésig is.

Hány embert érint, és mit tehetünk?

A munkamániát érdemes komolyan venni nemcsak számtalan negatív következménye miatt, hanem mert nem is olyan kevés ember jár ebben a cipőben: Magyarországon a dolgozók kb. 7-8%-át érinti. Igen fontos lenne a munkamánia megelőzése, amiben az egész társadalomnak és a munkahelyi szervezeteknek is nagy szerepe lehet. A munka-magánélet egyensúlyát, valamint a testi és lelki egészség fontosságát előtérbe kell helyezni a teljesítménnyel szemben. A munkafüggőség kezelésének első és legfontosabb lépése a probléma fel- és beismerése. Ez ugyanolyan nehéz lehet, mint más függőségeknél, csak itt a rejtőzködés, az önigazolás, a mítoszok fenntartása még erőteljesebben megjelenik. Ha viszont felismertük a problémát, mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni, és egyéni vagy csoportos módszerek segítségével, a probléma gyökereinek feltárásával, kognitív viselkedésterápiás eszközökkel vagy akár meditációalapú terápiákkal az egészséges munkavégző útjára lehet lépni.