„Veszélyhelyzetben”

A teljesítményszorongó a megmérettetési helyzeteket veszélyként éli meg, ami aktivizálja a szimpatikus idegrendszer „harcolj vagy menekülj!” üzemmódját –  azaz szerencsés esetben szembenéz a „veszéllyel” és megpróbálja leküzdeni a szorongását, rosszabb esetben az elkerülést választja,  például a dolgozatírás napján inkább hiányzik a suliból, vagy feleléskor az egyest kéri, holott felkészült, de nem meri  megmutatni tudását.

„Egy kis fellépés előtti lámpaláz még segíteni is szokott” – vallja sok színész, és valóban, az egészséges mértékű szorongás serkentően is hathat, hiszen mindenkiben ott rejlik az elismerés, a siker utáni vágy, az elért eredmény öröme és a kudarctól való félelem triásza. Gondot az arányok eltolódása jelenthet, amikor a kudarctól való félelem túlságosan felerősödik, és a gyermek számára a feladat már nem kihívást, a siker lehetőségét, hanem egy esetleges kudarc bekövetkeztét jelenti, amit el szeretne kerülni. Ilyen esetekben a szorongás olyan szintet érhet el, ami már negatívan hat a teljesítményre.

Teljesítményszorongás az iskolában

Ez az egyik leggyakoribb magatartászavar az iskolában – a gyermek képességeihez mérten alulteljesít, képtelennek érzi magát arra, hogy feladatait megfelelően elvégezze. Bármilyen számonkérés – felelés vagy dolgozat – közeledtével kétségbeesik, belső nyugtalanság tölti el, viselkedésében a szorongás pszichés és vegetatív jegyei egyaránt megfigyelhetőek (szemkontaktus kerülése, görnyedt testtartás, halk beszéd, szűkszavúság, izzadás, heves szívdobogás). Kapcsolatait a mások véleményétől való félelem és a nekik való megfelelési vágy jellemezheti. A kudarcok elkerülésére törekszik, a siker alig foglalkoztatja. Ennek következménye lehet, hogy a megküzdést igénylő helyzetekben gyakran nem megfelelően reagál, helyzetmegoldási készsége megbénul. Ilyenkor a fokozott szorongásszint a fentiekhez hasonló testi feszültségtünetekkel jár együtt.  Konfliktusai aktív megoldása helyett hajlamos azok elkerülésére, illetve pszichoszomatikus tünetképzésre (gyakran jelentkező hasfájás, fejfájás a számára kihívást jelentő helyzetekkel szembesülve), emellett bizonytalanság, aggodalmaskodás, önértékelésének csökkenése jellemzi, könnyebben elfárad.  A túl magasra helyezett célok a megfelelési képtelenség érzéséhez, a sikerélmény hiányához, hosszú távon pedig depresszív jegyek (reménytelenség, tartósan rossz hangulat, önbizalomhiány) kialakulásához vezethetnek.

Kikre jellemző?

A teljesítményszorongás gyakoribb az elsőszülött gyermekeknél, illetve az egykéknél – ebben szerepet játszhat az is, hogy az első években az anya szorongóbb, bizonytalanabb, mint a későbbi testvérek gondozásakor. Az elvárások is magasabbak az első gyermekkel szemben, aki korai életéveiben hajlamos lehet saját teljesítményét a felnőttekével összehasonlítani, ez pedig irreális célok kitűzéséhez vezethet. A lányokat gyakrabban érinti – bár a fiatalabb korosztályban hasonló a fiúk-lányok aránya, 14 év felett már érezhető a különbség. Általában családi halmozódás is megfigyelhető, ami nem meglepő, hiszen a szorongás generációról generációra történő átadásában genetikai faktor és modelltanulás is érvényesülhet.

Érdekes kérdést vet fel, hogy vajon szorongó szülőnek lehet-e nem szorongó gyermeke, illetve fordítva lehetséges-e?

Természetesen minden előfordulhat, hiszen a gyermeket rengeteg egyéb külső hatás (pl. iskola, tanárok, nagyszülők, barátok felől érkező visszajelzés) éri élete során, amelyek szintén befolyásolhatják a félelem szintjét, mind pozitív, mind negatív irányban. A szorongásra való hajlam velünk születik, de a körülményektől függ, hogy aktiválódik-e, és milyen mértékben.

Mikor gyanakodhatunk arra, hogy gyermekünk szorong a különféle iskolai megmérettetéseknél?

* Az egyik legfontosabb jel lehet, ha otthon még tökéletesen felmondja az anyagot, de másnap nem sikerül ugyanezt a teljesítményt nyújtania az iskolában, és sorozatosan rosszabb érdemjegyeket kap, mint amit a tudása alapján várnánk.

* Reggelente iskolába menetel előtt gyakran has- és fejfájásra panaszkodik, de hétvégén és iskolai szünetek idején nem számol be hasonló tünetekről.

* Dolgozat és felelés előtti este nagyon nehezen alszik el.

* Leblokkol, és nem tud megszólalni ilyen helyzetben.

* Izzad a tenyere (gyakran a dolgozat papírja is nedves lesz), hasgörcs gyötri, rágja a körmét, nagyokat sóhajtozik.

* Esetleg különféle szorongáskeltő gondolatokról számol be: pl. „Mindent elfelejtettem”, „Semmi nem jut eszembe”, „Nem fog sikerülni”

A teljesítményszorongás lehetséges okai

* Kialakulásában mind temperamentumbeli sajátosságok (pl. szorongó alaptermészet), mind környezeti tényezők (pl. szorongó szülő, mint modell; magas szülői elvárások, feltételhez kötött szeretet) szerepet játszhatnak.

* Az ilyen gyerekeknél elsődlegesebb a kudarctól való félelem, mint a tudásvágy, az ismeretszerzés motivációja – sokszor nem önmaguknak, hanem mások (elsősorban a szülők) elvárásainak szeretnének megfelelni. A kihívásokat fenyegetésként élik meg, igyekeznek inkább elkerülni.

* Nagyon sok köztük a kórosan maximalista – számukra csak a tökéletes teljesítmény fogadható el az élet szinte minden területén, a hibázás kizárt. Ez viszont hosszú távon nehezen tartható, így soha nem lesznek elégedettek magukkal, önértékelésük alacsony marad, s életüket állandó félelem kísérheti.

* A szülők magas elvárásai szintén hozzájárulhatnak a teljesítményszorongás kialakulásához – de sokszor az is elegendő, ha több generáción átívelő értelmiségi családból származik a gyermek, ahol a diploma megszerzése kimondatlanul ugyan, de alapelvárás.

* A szülő nemritkán saját beteljesületlen vágyait szeretné megvalósítani gyermeke révén, s annak kudarcait sajátjaként kezeli. Nemtetszését ilyenkor akár nyíltan (pl. szeretetmegvonással), akár rejtetten, implicit módon is közvetítheti (pl. verbális és non-verbális reakciók disszonanciája: a kimondott bátorító szavak ellenére viselkedése, érzelmei csalódottságot sugallnak, amit a gyermekek érzékelnek).

* Romboló hatású lehet az úgynevezett feltételhez kötött szeretet: „Akkor leszek kedves és odaadó, ha jól teljesítesz” rejtett szülői attitűd közvetítése is.. Ilyenkor a szeretetmegvonás büntetési módként jelenik meg, és a gyermekben kialakíthatja azt az érzést, hogy ha rosszul teljesít, nem lesz szerethető mások számára – azaz viselkedésének és érzéseinek fő motivációs komponensévé a kudarckerülés válik.

* A szülőket gyakran merev nevelési attitűd jellemzi, ahol a szigorú elvárások mellett hiányzik a dicséret, mivel a jó teljesítményt természetesnek tartják, ezzel is növelve a gyermek saját tudásával kapcsolatos szorongását.

* A teljesítményszorongást a gyermek korábbi negatív tapasztalatai (pl. leblokkolt a felelésnél, kinevették, mert valami helytelent mondott) is indukálhatják vagy súlyosbíthatják. A tanulási zavarok fennállása is fokozhatja a szorongást, főleg olyan gyermekeknél, akiknél e mellé maximalizmus is társul, hiszen gyakran épp a fennálló tanulási zavar miatt érik őt sorozatos kudarcok – minden erőfeszítése ellenére.

* A teljesítményszorongás kialakulásában természetesen egyéb külső tényezők is szerepet játszanak, így például teljesítményorientált társadalmunk (az olimpián is szinte kizárólag az aranyéremnek örülünk, pedig minden teljesítmény mögött rengeteg befektetett munka áll).

* Szorongásra hajlamos gyermekeknél az iskolai-nevelői attitűd elégtelensége, a nem megfelelő tanári hozzáállás (pl. hideg-kontrolláló attitűd) is hozzájárulhat a teljesítményszorongás kialakulásához.

A teljesítményszorongás következményei – miért gond, ha ennyire fél gyermekünk ilyen helyzetekben?

* A debilizáló szintű szorongás negatívan hat figyelmi kapacitásunkra és felidéző emlékezetünkre, gátolja az agyi tevékenységet.

* A gyermek a tudásából kevesebbet tud megmutatni, mint amire képes, esetleg teljesen leblokkol, ennek következtében rosszabb érdemjegyeket kap, tanulmányi eredménye romlik.

* Továbbtanuláskor nem a valódi képességeinek megfelelő oktatási intézménybe kerül.

* A sorozatos kudarcélmények hosszú távon elkerülő magatartáshoz (hiányzások dolgozatírásnál, iskolából való kimaradás), illetve folyamatos csalódottság-, kimerültség- és tehetetlenség-érzéshez vezethetnek („Hiába tanulok, nem tudok teljesíteni”), ami előbb-utóbb további pszichés problémák megjelenését okozhatja.

Mit tehetünk a teljesítményszorongás csökkentése érdekében?

Szülőként

Aliztól gyermekkorában édesanyja mindig így búcsúzott el reggelente: „Ügyes, okos vagy, meg tudod csinálni!”– és adott egy „múzsa-puszit” a homlokára.  Aliznak ez olyan erőt adott, hogy még egyetemista korában is minden vizsgája előtt felhívta anyukáját, és rituálészerűen eljátszották, hogy Aliz a telefonhoz tartotta a homlokát, édesanyja pedig küldte a múzsa-puszit. Ilyen és ehhez hasonló szülői biztatás, „egyezményes családi gesztusok” jelentősen enyhíthetik a szorongást.

* Fontos, hogy nyitottak legyünk gyermekünk problémájára, empatikusan hallgassuk meg, és biztosítsuk támogatásunkról ezekben a számára nehéz helyzetekben.

* Fogadjuk el, ha szorongása miatt átmenetileg gyengébb jegyeket hoz, mint azt tudása indokolná. A próbálkozást értékeljük, ne a teljesítményt! Romboló kritika helyett adjunk biztató visszajelzést – „Ez nem megy jól Neked” kijelentés helyett fogalmazzunk így: „Nézd, ha így próbálod, biztosan sikerülni fog!”

* Kutatások is bizonyítják: ha a szülő a teljesítmény helyett a hozzáállást, a ráfordítást értékeli, gyermeke sikeresebb lesz azon társaihoz képest, akiket csak a teljesítményük alapján minősítenek.

* A humor, a játék, az engedékenység mind-mind feszültségoldó hatású lehet a szorongásra hajlamos gyerekeknél. 

* Sokat segíthet a „hibázni lehet, sőt érdemes is, mivel ebből tanulunk a legtöbbet”, és „mindig van második esély” attitűd is. Egyszóval: a gyermeknek is könnyebb lesz, ha környezete lazulni tud.

* Cél, hogy előbb-utóbb felismerje: fontos ugyan az iskolai teljesítmény, de nem annyira, hogy magunknak ártsunk vele. És minden javítható – sőt sokszor nem feltétlenül csak az iskolai sikerességen múlik a későbbi helytállás. Mindennél fontosabb a kiegyensúlyozott személyiségfejlődés, mivel ennek talaján könnyebben veszi a későbbi akadályokat.

* A tünetek tartós fennállása, illetve jelentős funkcióromlás esetén mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, aki segít feltérképezni a problémát okozó tényezőket, és beavatkozni a szükséges pontokon.

Tanárként

* Az iskolában a teljesítmény-centrikus alapattitűd lehet felelős a teljesítményszorongásért – ennek enyhítési lehetősége a pedagógus nevelési-tanítási módszerében rejlik. Sok-sok biztatás, jó kapcsolat kialakítása, gyakori pozitív visszajelzés és személyre szabott számonkérés (saját korábbi teljesítményéhez való viszonyítás, ennek alapján a fejlődés megállapítása), a teljesítmény helyett a befektetett munka értékelése sokat segíthet. Fontos, hogy a tanár biztonságos légkört tudjon kialakítani, ahol a gyermek elfogadása önmagáért, nem a teljesítményéért történik.

* Az első tanévekben a tanító néni személyisége a legmeghatározóbb tényező, amely a későbbiekben befolyásolhatja a tanuláshoz és iskolához fűződő motivációt. Ezért is nagyon fontos, hogy – ha van rá lehetőségünk, – alapos gondossággal válasszunk a gyermekünk személyiségéhez illeszkedő tanító nénit.

Kisfiam iskolába kerülése előtt, a tanító néni választásakor volt egy kulcsmondat, ami segített dönteni: „Nálam nincs fekete pont, katicákkal jutalmazok, mert hiszek abban, hogy csak pozitív ösztönzőkkel tudom kihozni a legtöbbet minden gyermekből, és mindenki fejlődését megpróbálom saját magához mérni, nem a többiekéhez.” Valóban csak jutalmaz és mindenkinek személyre szóló értékelést ad – valószínűleg ennek köszönhető, hogy kisfiam felszabadultan megy reggelente iskolába, és szinte észre sem veszi a „számonkérést”.

A pozitív példa mellett álljon itt egy negatív is: a szintén elsős kislány otthon hagyta a tornafelszerelését, amiért kapott egy fekete pontot, amit „elfelejtett” aláíratni a szüleivel, ezért újabbal büntették. Ezt követően a kislány fejfájásra és hasfájásra panaszkodott iskolába menetel előtt, és rendkívül szorongott, hogy vajon aznap miért kap büntetést. Az iskola már inkább a félelmet, nem az örömöt jelentette számára...