Az anyává válás markáns vonalat húz a nők karrierútján, ami gyakran azt is jelenti, hogy nem ugyanazzal, de legalábbis nem ugyanúgy foglalkoznak, mint szülővé válásuk előtt. Felmérések szerint globálisan a nők 15–40%-a, míg Magyarországon a nők több mint 30%-a nem tér vissza korábbi munkahelyére. Egy fiatal édesanya választása leginkább a korábbi munkáltató hozzáállásán, a családi támogatáson és a szociális támogatási rendszereken (pl. gyermekgondozási díj mértéke) múlik, ugyanakkor fontos szempont, hogy milyen hatással van a gyermek, az édesanya és a család jóllétére, érzelmi stabilitására a munkába visszaálló édesanya, hiszen a gyermekvállalás utáni visszatérés a munkaerőpiacra egy határozott újrakezdés, amely nagyon érzékeny és kihívásokkal teli időszak az egész család számára.

Számok és tabuk

Óriási különbségeket látunk Európa egyes országaiban vagy az Egyesült Államokban abban a tekintetben, hogy mennyi idő után tér vissza egy fiatal édesanya a munkaerőpiacra szülés után. Nagy a szórás az anyagi támogatás mértékében, a napközbeni kisgyermekellátás lehetőségeiben, valamint hogy a különböző kultúrák mit tudnak elfogadni, mi számít számukra megszokottnak, és mi tabunak. Magyarországon, bár az idő előrehaladtával csökken az anyagi hozzájárulás mértéke, de akár 3 évig is támogatja a rendszer az otthon maradó édesanyákat, így nálunk valóban jellemző, hogy 2, de sokszor 3 évig otthon maradnak az édesanyák a gyermekeikkel.

Németországban jellemzően 14 hétig magasabb, majd akár 3 évig folyamatosan csökkenő támogatás jár az édesanyáknak, ugyanakkor a német anyukák jellemzően egy év után visszatérnek a munkaerőpiacra. Franciaországban összesen 16 héten át elérhető az anyasági támogatás, így itt tipikusan már nagyon korán, 3–6 hónap után visszatérnek munkahelyükre az édesanyák. Míg az Egyesült Királyságban általában 6–12 hónappal szülés után állnak újra munkába, és 9 hónapon át kapnak anyagi támogatást. Ám valószínűleg a mi szokásainkhoz képest a legmegdöbbentőbb adat az Egyesült Államokban mutatkozik, ahol nincs kifejezetten anyai juttatás, így az édesanyák jellemzően 2–12 héttel a szülés után visszatérnek munkahelyükre. A társadalmi csoport lehetőségei kialakítják a szokásaikat, amelyek végül megteremtik a csoport normáit is, hiszen míg az Egyesült Államokban egyáltalán nem tűnik furcsának egy 3-4 hete szült édesanya az irodában, addig itthon 3 év alatti gyermek mellől dolgozni szinte tabunak számít. 

Az anyasági fal

A többévnyi otthonlét után dolgozni visszatérő anyák gyakran érzik úgy, hogy tudásuk megkopott, készségeik meggyengültek. Egyes szektorokban az is előfordulhat, hogy a kimaradt évek alatt olyan technológiai újítások kerültek bevezetésre, hogy a visszatérő munkavállaló valós lemaradással néz szembe. Az édesanyák bizonyosan kijöttek a gyakorlatból, emiatt értéktelenség, inkompetenciaérzés kerítheti őket hatalmába. A bizonytalanságot még tovább fokozza, ha a munkáltató vagy a kollégák úgy tekintenek a visszatérő munkavállalóra, hogy anyaként kevésbé elkötelezett a munkája iránt, így kevésbé alkalmas arra, hogy hatékonyan végezze azt. Ezt az önkéntelen, de sajnos általános szemléletet „maternal wall bias”-nak, vagyis anyasági előítéletnek, anyasági falnak hívjuk, amely azon a torz elképzelésen alapszik, hogy egy munkavállaló, aki anya is, kevésbé hatékony, kevésbé ambiciózus a munkájában.

Kutatások szerint az anyasági fal az üvegplafonnál (= nemek közötti egyenlőtlenség a munkahelyi hierarchia legfelsőbb szintjein) is súlyosabban hátráltatja a nők előrejutását karrierjükben. Munkáltatóként akkor tudjuk a leghatékonyabban visszaintegrálni a szülési szabadságról visszatérő munkavállalót, ha a kezdeti időkben segítjük őt, hogy mielőbb felvegye a megszokott ritmust. A kimaradt évekre nem valamiféle önéletrajzon tátongó űrként tekintünk, hanem feltérképezzük, hogy az otthon töltött évek alatt mely készségei fejlődtek vagy alakultak ki újonnan, és azokat hogyan tudjuk a munkában is kamatoztatni, illetve melyek kerültek háttérbe, amelyek visszaépítését támogatnunk szükséges.

Milliárdokat érő láthatatlan munka

A család körüli házimunka és érzelmi munka, azaz a láthatatlan munka nagy részét nemcsak addig végzik a nők, amíg „úgyis otthon vannak a babával” – bár tudjuk, hogy ez az otthonlét is a nap 24 órájára feladatot és felelősséget ad –, de nagyon sok esetben a munkába való visszaállásuk után is egyenlőtlen marad a családon belüli feladatleosztás. Az ENSZ globális felmérése szerint a láthatatlan munka 3/4 részét az anyukák végzik el a családokban, aminek mennyiségét az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) 2018-as felmérése szemlélteti a legjobban, miszerint ha az anyukáknak minimálbért fizetnének az általuk végzett összes fizetetlen gondozási és háztartási munka után, az 11 000 milliárd dollár értékű lenne évente, ami a globális GDP 9%-a.

A családi dinamika szempontjából amikor egy édesanya visszatér a munkaerőpiacra, felborul a család korábbi egyensúlya és megszokott működése, aminek következtében bizonyosan újra kell definiálniuk önmagukat, a szokásaikat, szabályaikat. Az egyszerű hétköznapokon megduplázódik az anyára jutó kötelezettség mennyisége, hiszen a munkahelyi feladatain túl várják a háztartási teendők és a gyermekgondozás is. Még tovább nehezítik a kötelességek közötti egyensúlyozást az ünnepek, az intézményi szünetek vagy a gyermek betegsége esetén való otthon maradás, amit a munkáltató ha el is fogad, a munka elvégzését ugyanúgy elvárja. A KSH (Központi Statisztikai Hivatal) felmérései egyértelműen azt mutatják, betegség esetén sokkal valószínűbb, hogy az édesanya marad ki a munkából, hogy otthon ápolhassa gyermekét, miközben az egyéb feladatai tovább tornyosulnak előtte.

Bene Éva osztályvezető főorvos 2007-ben vizsgálta a különböző betegségek lelki hátterét, és úgy találta, hogy a dolgozó anyák többsége a ránehezedő testi-lelki-idegrendszeri többletterhelés miatt 40 éves korára fizikailag vagy lelkileg tönkremegy, válsághelyzetbe kerül vagy megbetegszik. Elmondható tehát, hogy a nők munkába való visszatérése bizonyosan egy új családi rendszert fog létrehozni, amivel elengedhetetlen tudatosan foglalkoznunk. Érdemes előre átgondolni az otthoni feladatokat, és újrastrukturálni őket. Tanácsos áttekinteni az egyes családtagok időbeosztását, és kitalálni egy új szokásrendet, beleszámítva a nem várt élethelyzeteket is. Célszerű kitalálni, hogy kitől tudnak segítséget igénybe venni, legyen szó a háztartási vagy a gyermek körüli teendőkről. 

Stressz és bűntudat

A logisztikai nehézségeken túl legalább akkora terhet ró az újrakezdő anyákra az érzelmi nyomás is. Szeretnék továbbra is a legtöbbet nyújtani gyermeküknek, miközben a munkahelyükön is maximálisan szándékoznak helytállni, de ez a két érdek sokszor ellentétbe kerül egymással. Gyakran számolnak be arról, hogy amikor a munkájukkal foglalkoznak, bűntudatuk van, hogy nem a gyermekükkel töltik az idejüket, amikor pedig a gyermekükkel vannak, stresszeli őket a tornyosuló munka, így végül egyik szerepükben sem tudnak nyugodtan elmerülni.

Hochschild és Machung 1989-ben egy teljes könyvben foglalkozott a nők munkahelyi és otthoni helytállásának kérdéseivel, és kutatásaikkal rávilágítottak arra, hogy a dolgozó anyák szinte kivétel nélkül bűntudatot és belső konfliktusokat élnek át a kettős szerepben való helytállásuk nehézségei miatt. A bűntudatot tovább fokozzák a környezet kéretlen megjegyzései. Felmérések szerint a fiatalabb generációk elfogadóbbak, de az idősebb generációk úgy gondolják, ha egy anya 3 év alatti gyermek mellől dolgozik, akkor már bizonyosan nem tud olyan magas színvonalon helytállni anyai minőségében. Sokszor a bölcsődei gondozásra mint szükséges rosszra tekintenek, ahova csak azért kényszerül a gyermek, mert az édesanya vissza akar menni dolgozni.

A jól megtervezett visszatérés

Az efféle vélekedések könnyen legitimizálják azt a nézetet, hogy ha a 3 év alatti gyermek nem állandóan az édesanyja mellett van, hanem bölcsődében, nagyszülővel vagy bébiszitterrel, az bizonyosan rossz hatással van a fejlődésére. Ugyanakkor a kérdés ennél jóval összetettebb, ugyanis több kutatás bizonyította ennek ellenkezőjét. Harvey 1999-ben több hasonló kutatás áttekintése során megfogalmazta, hogy sem az anya munkaerőpiaci státusza, sem a munkavállalás időzítése nem alakítja egyértelműen a gyermek fejlődését. Blaskó 2008-as tanulmányában bemutatja, hogy az anya-gyermek kötődés nem sérül szükségszerűen attól, ha az anya a gyermek korai éveiben munkába áll, hiszen nem talált olyan különbséget a dolgozó és nem dolgozó édesanyák gyermekeinek pszichológiai jólléte között, amely egyértelműen az anya munkába való visszatérése miatt alakult volna ki. 2010-ben egy újabb tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy 3 éves korra egyre inkább előnyökkel lehet számolni egy dolgozó anya gyermekének esetében, amennyiben az anya nem él át nyomasztó bűntudatot a kettős szerepvállalása miatt. Ross már 1983-ban kijelentette, hogy csak annak a gyermeknek lehet előnyös az évekig otthon maradó édesanya, ahol a nő ezt saját döntésből és örömmel teszi, és nem vágyakozik a munkahelye után az otthon töltött évek során. Bass 2007-ben tanulmányában még arra is felhívta a figyelmet, hogy hosszú távon intellektuálisan jobb eredményeket érnek el azok a gyermekek, akik az édesanyjuk munkába való visszatérése miatt bizonyos időt nagyszülőnél vagy bölcsődében töltöttek.

Elmondható tehát, hogy bár az első néhány év szenzitív időszak egy gyermek életében, amely során a lehető legtöbb időt az elsődleges gondozó (általában édesanya) közvetlen közelében érdemes töltenie, ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az anya mentális és lelki jólléte perdöntő a gyermek fejlődése szempontjából, és sok esetben épp a munkába való visszaállás egyensúlyozza ki az anyát úgy, hogy aztán ő is kiegyensúlyozhassa gyermekét. Szülés után előbb-utóbb a legtöbb nőben felmerül a munkába visszatérés kérdésköre, bár ekkor talán még nem is méri fel igazán, mennyi megoldandó problémára keresi a választ.

Az egyensúly megtalálása a munka-család-feladatok háromszögben nem könnyű, de lehetséges. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy a nők tudjanak segítséget kérni családjuktól, munkahelyüktől, és reális elvárásokat támasszanak önmagukkal szemben. A megfelelő időbeosztás, az önmagunkra való odafigyelés és a rugalmasság kulcsfontosságú a visszatérés időszakában. Emellett a munkahelyek érzékenyítése is elengedhetetlen ahhoz, hogy a nők ne érezzék kirekesztve vagy túlterhelve magukat. Adjunk lehetőséget arra, hogy az anyák úgy térjenek vissza a munka világába, ahogyan számukra az leginkább megvalósítható, hiszen a kiegyensúlyozott hétköznapok nemcsak az ő jóllétüket, de családjukat és végső soron a társadalom fejlődését is szolgálják.

Ez az írás a Mindennapi Pszichológia 2025/3. lapszámában jelent meg, amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban!