Fotó: Dr. Császár-Nagy Noémi

Amennyiben többéves próbálkozást követően sem következik be terhesség, a nők gyakran kapják azt a tanácsot, hogy az egészségügyi, szervi vizsgálatok, felkészülés mellett akár pszichológus segítségét is kérjék. Hogyan tudja egy terápia támogatni a sikeres fogantatást?

35 év fölött már az első fél év, 35 év alatt egy év sikertelen próbálkozás után hozzá kellene látni a lelki segítség igénybevételéhez is. A tudatos felkészülés a „tananyag”, de a lelki út szorongásmentesítése, az anyasági élmények és múltbeli tapasztalatok feltárása fontos része a lelki folyamatoknak. Befogadni és megtartani, ez a két lelki készség, amellyel általában is, de a babavágy kapcsán konkrétan is foglalkoznunk kell. Mivel minden ember más, ezért sok pszichológiai teendőt csak a konkrét feltárás nyomán lehet betervezni és nyújtani. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a jövendő anya aktív együttműködő fél ebben a kapcsolatban. Felmerülhet a kérdés, hogy mit csinál egy pszichoterapeuta. Oktatja a párt vagy annak tagjait a babaváró és kezelőprogram lépéseiről, átéléseiről, megtanítja a jó megküzdés módjait. Megtanít ellazulni (relaxáció, autogén tréning vagy önhipnózis), kontrollálni a testi-lelki félelmeket, érzéseket, továbbá kíséri és támogatja a párt a babavárás feladataiban, nehézségeiben. A másik fontos kérdés, hogy milyen módon növeli a sikert a pszichoterápia. Javítja a közérzetet és az életminőséget, növeli a megküzdés lelki erőit, erősíti a pár összetartását a cél elérésében, javítja a pár szexuális élethez való viszonyulását, és erősíti a reményt és a kitartást. Emellett segíti a folyamat reális kezelését (a természetes kudarcok elfogadását a cél érdekében), átsegít a nehézségeken, hogy új erőre kapjunk, és javítja a testi tudat (body mind) optimális működését, vagyis testkontrollt ad.

Lehet különbség abban, hogy egy későbbi gyermekvállalás esetén hogyan alakulnak a párkapcsolati dinamikák, mint fiatalabb korban?

Magyarországon átlagosan 30 éves kor körül születnek az első gyermekek, és az első házasságok is később köttetnek. A párkapcsolat sokféle lehet attól függően, hogy a benne szereplők milyen tudatos vagy nem tudatos motivációval léptek bele, milyen az önismeretük, mentális állapotuk, pszichés egészségük, viselkedéskultúrájuk, mekkora köztük a szociokulturális hasonlóság, értékközösség, és mit váltanak ki egymásból. Beszélünk ún. interperszonális személyiségről, amely nem azonos azzal, amit egyedül meg- és átélünk. Egy kapcsolatban változunk, igazodunk, kialakul egy belső „játszma”, amely a működést fenntartja. Vannak tapasztalatok, amelyek markánsan formálják a gyermekhez való viszonyulást 25 év fölött is. Ilyen, ha az nehezített vagy már nagyon vágyott, ha már van gyermeke az illetőnek, és vissza tud tekinteni apai-anyai viszonyulása értékeire és hibáira. Ilyen, ha már olyan magas az életkora, hogy inkább nagypapa/nagymama korban van, mintsem szülőiben, mert felértékelődik számára az élet. Egy idősebb korban lévő férfi a piciny gyermekére másként tekint, ha azt egy fiatalabb feleség szerelmének köszönheti. Büszke, hogy még milyen erős és fiatal, ugyanakkor már megélt nehéz „teleket”, amikor szülők, barátok elmentek, így az élet felértékelődik számára. Esetleg túlvédő vagy túlkontrolláló önmaga fiatalkorához képest. A biológiailag javasolt életkor fölötti családalapítások (a nő 37. éve és a férfi 42. éve fölött) bármely okból is jönnek létre, összetettebb előtörténetek, komplexebb előzmények talaján keletkeznek. Mitől nem találta meg az „igazit” a férfi vagy a nő? Hogy teltek napjai a 20-as, 30-as éveiben, ami miatt most állapodik meg? És a válaszban lesznek sérelmek, válások, akadályok, amikkel belép az érettebb pár a kapcsolatba. A házasság sorsa majd azon múlik, tudnak-e eleget beszélgetni, elég minőségi időt egymásra szánni, hogy a hozott batyuk mindkét fél számára elfogadhatók legyenek, és közösen alakítsanak ki egy szeretetalapú, minőségi életet. Jó „dinamika” az, ha van közös, minőségi, kommunikációban és kétszemélyes programban is gazdag együttlét. Így a gyermek olyan párhoz érkezik, akik szeretik egymást, és nem csak rejtett szükségleteket elégítenek ki (pl. egzisztenciális biztonság, nem múló idő mítosza a friss házassággal stb.), hanem az erős, teherbíró, felelősségteljes kapcsolat ölelő karja fogadja a jövevényt.

Egy későbbi gyermekvállalással szemben hogyan látja, milyen az esetek többségében a környezet hozzáállása?

Ma már elfogadott, hogy egy pár az életközép után, a másodvirágzásban alapít családot vagy második-harmadik családot, és vállal gyermeket vagy sokadik gyermeket. Minden nő evolúciósan programozott vágya, hogy olyan férfitól szülessen gyermeke, aki alkalmas az utódok felnevelésére, védelmezésére, és remélhetőleg egészséges. Ezt a mai korban már nem tudja csupán az erős testalkat vagy a kiváló vadászképesség bizonyítani, hanem ennek szelídebb előrejelzői vannak. Egy vonzó férfi azt a reményt kelti, hogy jó genetikájú, és azt az illúziót ébreszti, hogy jómódú és okos is. Utóbbi messze nem biztos, de a szociálpszichológia holdudvarhatásnak hívja e laikus következtetést. Így jó esélye van a családalapításra az egzisztenciálisan stabil férfiaknak és nőknek akkor is, ha emelkedettebb a koruk. Ha pedig ösztönösen vagy tudatosan szeretnék összekapcsolni a szerelmüket közös gyermek vállalásával, ez megint legalább annyira érthető, mint a szépség önkéntelen vonzalma. A gyermek közös genetikája által biztos kapocs és egyben továbblépés egy kétszemélyes párkapcsolatban egy magasabb szint, a család felé. A házasság dinamikus rendszer, épülni szeret, fejlődés kell hogy legyen benne, és a „gyerekprojekt”, ahogy ma hívják, garancia a magasabb szintre emelkedésre, a kapcsolat szorosabbá és közös célokkal telivé válására. Ezért bármit is szól vagy nem szól a környezet, az élet törvényével nem lehet szembemenni.

Az ön szakterületéről nézve amennyiben a nők később, negyvenéves koruk környékén vagy felette vállalnának gyermeket, lehetnek ennek kifejezett előnyei?

Ha érett korban vállal egy pár gyermeket, annak akkor van előnye, ha az élettapasztalataikat a család javára fordítják. Ha ki tudnak lépni a megszokások komfortzónájából, és együtt tudnak örülni a kis életnek, akit körbevehetnek a szeretetükkel. Fontos, hogy a nagyon idős szülők gondoskodjanak gyermekük sorsáról, ha már nem tudnak dolgozni, de a gyermek még kiskorú, ha az egészségük akadályozza már őket a gyermek életkorához illeszkedő programokban. Sok serdülő fiút nevelő 50-es nő elmondja, hogy ő már csak sofőrként szállítja a gyermekét, de nem tud vele edzeni, miként pl. az általános iskolás lányának sem tud már testvért adni, ezért rendszeresen járnak össze a családok gyermekestül, hogy ne csak a 40–60 éves szülőkkel legyen egy kiskorú gyermek, hanem a kortársaival is. Ezért is kívánatos és ajánlott 35 fölött is mozogni, egészségesen táplálkozni, hogy a testi fittség segítse a megváltozott kultúra kívánalmait. Hosszabban élünk, fontos, hogy ezt jó életminőségben tegyük. Minden megoldható, megszervezhető, ha a szeretet vezérli.