A technológiai eszközök használatát a pozitív lehetőségek és a kockázatok szempontjából is érdemes figyelembe venni. Az első esetben például úgy tűnik, hogy a partnerrel való üzenetváltás, fotók és videók megosztása pozitív hatással van az intimitásra. Manapság szinte mindenki használ azonnali üzenetküldő alkalmazásokat, amelyek megkönnyítik, hogy akár folytonos kapcsolatban legyen a partnerével, és közvetítse szeretetét. Különösen a távkapcsolatban élők számára ad ez lehetőséget arra, hogy könnyebben teremtsék meg az intimitás olyan pillanatait, amelyek a fizikai közelség hiányában az érzelmi közelségre alapoznak. A kibertérre jellemző afizikusság azonban olyan kommunikációt feltételez, amely gyakran kiüresedik, hiszen a nem verbális jelek, mint a testtartás, a hangszín, a tekintet és az arckifejezés ilyenkor hiányoznak, és ez könnyebben vezethet félreértésekhez vagy az üzenetek (szövegek és hangulatjelek) félreértelmezéséhez.

Zavar a kapcsolatokban

A technoference azt a módot jelenti, ahogyan a technológia beavatkozik a kapcsolatokba és a társas helyzetekbe. A kifejezés két angol szó, a technology (technológia) és az interference (interferencia) összeolvadásából származik. A szót először Brandon McDaniel használta 2013-ban, aki szerint a technoference olyan pillanatok és módok összessége, amelyekben a technológiai eszközök megzavarják, megszakítják és/vagy behatolnak a pár vagy a család kommunikációjába és interakcióiba. A technoferencia fogalma hozzájárult egy új kutatási terület megjelenéséhez a klinikai pszichológia területén: a hangsúly az internettel kapcsolatos pszichopatológiáról (pl. az online pornográfia túlzott használata) az olyan technológiahasználat felé tolódik el, amely megszakításokat és zavarokat okozhat különböző típusú interperszonális kapcsolatainkban. 

Gondoljunk például arra a tendenciára, amikor a partner helyett az okostelefonunkra figyelünk. A technológia használata sokszor szinte az összes időt és erőforrást felemészti, amit a kapcsolatba is lehetne fektetni. A technológia gyakran éppen azokban az időszakokban tűnik zavarónak, amikor a párok általában együtt töltenék az időt: a beszélgetések, a közös étkezések során és elalvás előtt. Ha az egyik fél úgy dönt, hogy az együtt töltött időben inkább a telefont választja, az intimitás súlyosan sérülhet, és a partnerben a kirekesztettség és elhanyagoltság érzése alakulhat ki, ami frusztrációhoz és féltékenységhez vezethet. Sőt, ha úgy tűnik, hogy a technológiával töltött idő elveszi a párkapcsolatra jutó időt, a párkapcsolati konfliktusok száma nő, megjelenhet az agresszió, ami természetesen negatív hatással van az intimitásra, a kapcsolati elégedettségre és a tágabb értelemben vett személyes jóllétre. 

A megkönnyebbülés öntudatlan keresése

A technológia fejlődése és eredményei hatalmas mennyiségű érdekes tartalomhoz biztosítanak könnyű hozzáférést. Többségük ráadásul kielégíti az azonnali igényeket és szükségleteket. Így az embert gyakran jobban vonzzák a digitális eszközök virtuális lehetőségei, mint a környezete, és kevéssé tudja elhessegetni a vágyat, hogy ellenőrizze az értesítéseket, még akkor is, ha a párja társaságában van. Gyakran előfordul, hogy az ember a partnere jelenlétében sem tudja elterelni a figyelmét a digitális eszközökről, hiszen az értesítések ellenőrzése vagy az üzenetek megválaszolása nagyfokú és azonnali megkönnyebbülést okoz számára. A problémát önmagában nem a technológiai eszközök használata jelenti, hanem az, hogy ez milyen szerepet kap a párkapcsolatban, és mennyi szenvedést okoz a feleknek. 

A terápia segítséget jelent

A klinikai környezetben azon kell dolgozni, hogy felismerjük, átgondoljuk és kezeljük azt a változást, amelyet az új technológiák hoztak intim kapcsolatainkban. Egy ilyen kihívással szembenézve a párterápiás tanácsadás fizikai és mentális tér is egyben, amely feltárja, mi rejtőzhet a válság mögött, hogy a pár tagjai megértsék a frusztráció, a konfliktus, a kapcsolati elégedetlenség és a rossz közérzet okait. Ebben az esetben a cél az lehet, hogy megértsék, miért érdemes korlátozni az erre fordított időt, és úgy használják a technológiai alkalmazásokat, hogy azok ne károsítsák a személyes és a párkapcsolati jóllétet. Ebben az értelemben már egy rövid, mindössze néhány ülésből álló folyamat is teret nyithat mindkét partner számára, hogy elgondolkodjanak a tapasztalt nehézségeken, a technológia használatához kapcsolódó diszfunkcionális viselkedés negatív következményein. Ez a fajta „beavatkozás” hasznos lehet abban is, hogy szilárd tudatosságot szerezzenek arról, milyen értékes pillanatokat veszítenek el – gyakran anélkül, hogy észrevennék – az intimitásból, az elismerésből és a kölcsönös tiszteletből, miközben eszközöket kapnak ezek visszaszerzéséhez.