Minél összetettebb egy társadalom, annál nagyobb a másoktól való függés mértéke is. Amennyiben a személyek közötti bizalom meggyengül, a társadalom szétesik. Ha jobban belegondolunk, a mindennapi életünk összes percét behálózza a másokba, legtöbbször idegenekbe vetett bizalom. Az utcára való kilépéstől kezdve a villanyszámla befizetésén át egészen a fogorvosig minden lépésünk a valaki másba fektetett bizalmunkra épül.

Az interperszonális (személyközi) bizalom egy egyénnek vagy egy csoportnak azt az elvárását jelenti, hogy egy másik egyén vagy csoport állításában, szavában vagy ígéretében hihet. Ezek a különböző egyénekre, csoportokra, helyzetekre vonatkozó elvárások aztán összeállnak egy általános és viszonylag stabil személyiségjeggyé. Leegyszerűsítve, aki gyerekkorában azt tapasztalta, hogy a szülei, tanárai, barátai őszinték vele, és betartják az ígéreteiket, az felnőttkorában is meg fog bízni a postásban, fogorvosban és így tovább. 

Ez különösen jelentős, mivel több vizsgálati eredmény is rávilágított arra, hogy a bizalmi képesség és a megbízhatóság kéz a kézben járnak. Azok az emberek, akik többnyire bizalomteljesen fordulnak a világ felé, kevésbé hajlamosak hazudni, csalni vagy lopni, tehát mások bizalmát elárulni. Az is magától értetődő, hogy egy szavahihető emberben könnyebben megbíznak a társai.

Egy a Nature Human Behaviour című lapban publikált friss kutatás a gyakorlatban igyekezett körbejárni az őszinteség és a megbízhatóság témakörét. Tudjuk már, hogy akit megbízható környezet vesz körbe fiatalkorában, szintén őszintébben fog viselkedni. Azt is tudjuk, hogy aki őszintén viselkedik, abban könnyebben megbízunk. De mi számít még? Vajon igaz az is, hogy aki felé bizalommal fordulnak, az ennek hatására megbízhatóbban fog viselkedni? A vizsgálatban 328 óvodáskorú (5 és 6 éves) gyerek vett részt. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen hatással van a gyerekek magatartására, ha egy felnőtt kifejezi beléjük vetett bizalmát gyakorlati, illetve explicit (szóbeli) módon. Vajon visszaélnek a jóhiszeműségével, vagy viszonozzák, és megfelelnek a pozitív elvárásoknak?

A vizsgálat helyszíne az óvoda volt, ahol a csoportból kihívott gyerekek úgy tudták, hogy a kísérletvezető a matematikatudásukat fogja tesztelni. A külön erre a célra összeállított feladatlap négy az ő szintjükhöz igazított és egy óvodásfejjel megoldhatatlan példából állt. A gyerekek melletti asztalon könnyen látható helyen elhelyeztek egy megoldókulcsot, és egy ponton a kísérletvezető el is hagyta a szobát azzal az indokkal, hogy valami fontos dolgot kell elintéznie a szomszédos irodában. El tudjuk képzelni, mekkora kísértést jelent egy gyereknek (még akár egy felnőttnek is), hogy megnézze a megoldást, különösen abban az időszakban, amikor egyre nagyobb hangsúly helyeződik az akadémikus teljesítményre.

A vizsgálat másik lényegi pontja a tesztelőszoba felé vezető út volt. A kísérletvezető megkérte a gyerekeket, hogy segítsenek megfogni neki egy nagyon fontos tárgyat, mert sajnos tele van mindkét keze. Külön kiemelte, hogy azért meri megkérni őket erre, mert bízik bennük, majd megköszönte nekik a jó munkájukat. A gyerekek másik felét nem kérték semmilyenfajta segítségre, és szóban sem erősítették meg az önbizalmukat.

Az eredményekből egyértelműen kirajzolódik a felnőtt által kifejezett bizalom pozitív hatása a gyerekekre. A kutatók az explicit (szóban való) megerősítést emelték ki mint legerősebb hatótényezőt. A kontrollcsoport résztvevői, akiknek nem kérték semmiben sem a segítségét, illetve szóban való megerősítésben sem részesültek, jelentősen nagyobb arányban csaltak. 60%-uk leste le a jó megoldást, amikor alkalma nyílt rá. A „megbízhatónak titulált” gyerekeknek csupán 30%-a tett ugyanígy.

A vizsgálatból az is kiderül, hogy a bizalmi hatás személyspecifikus. Azzal a felnőttel kapcsolatban lép fel viszonzás, aki kifejezte bizalmát a gyerek felé, és nem adódik át közvetlenül bárkire. Amikor egy idegen volt jelen a teszt elvégzésénél, a gyerekek ugyanakkora arányban csaltak, mint a kontrollcsoport résztvevői. Fontos kiegészítés, hogy amennyiben egy ismerős tanár vagy olyan felnőtt tesztelte volna őket, akivel volt előzetes pozitív interakciójuk, ez valószínűleg máshogy alakult volna.

A fent tárgyalt eredményeknek nem csupán elméleti, hanem gyakorlati haszna is van. A gyerekek őszintesége felerősíthető a felnőttek pozitív megerősítései és a kifejezett bizalom által. Sokkal hatékonyabb ez a fajta hozzáállás, mint a fenyegetések vagy büntetések, amelyek bizonyítottan csökkentik gyerekeknél a proszociális (együttműködő) viselkedés valószínűségét. 

Mit jelent ez a gyakorlatban? A gyerekek igénylik és meghálálják, ha a segítségüket kérjük, főleg ha ezzel együtt hangot is adunk annak, milyen megbízhatónak bizonyulnak. Ez a pozitív hozzáállás könnyen alkalmazható mind iskolai, mind otthoni környezetben. Az azonnal megfigyelhető változásokon kívül hosszú távú hatásokról is beszélhetünk. Bár a vizsgálatban nem volt megfigyelhető közvetlen hatás, közvetett nagyon is létezik. A korábban tárgyaltak alapján előre vételezhető, hogy az őszinte viselkedés pozitív megerősítésekhez, ezek pozitív elvárásokhoz, ezek pedig további becsületes döntésekhez vezetnek. Ez az önmegerősítő kör aztán stabil lábakon álló morális értékrendszert és alapvetően pozitívabb világszemléletet eredményez. És ez mind azzal kezdődik, hogy megkérjük gyermekeinket, hogy segítsenek, és közben megdicsérjük őket.

Molnár Kincső

ELTE Pszichológiai Kar

Forrás: https://www.nature.com/articles/s41562-024-01837-4