Ha nem terít elénk a világ vörös szőnyeget, terítünk mi magunk elé: elfedi a port, a sarat és a kavicsokat a szemünk elől, ráadásul így lakkcipőben sem törjük ki a bokánkat, hiába nem megfelelő viselet. A lényeg az, hogy jól érezzük és lássuk a világot és benne magunkat – függetlenül a tényektől.

Az emberek 70–90%-a a számára fontos dolgokban az átlagosnál jobbnak gondolja magát: intelligenciában, szépségben, sportosságban vagy szakmájában való rátermettségét illetően. Jól hangzik, csak matematikailag nem helytálló. Az átlagemberek túlbecsülik, hogy mennyire irányítják a körülöttük lévő világot; jövőbeli kilátásaikat (pl. siker, egészség) kedvezőbbnek ítélik másokhoz képest, és túlságosan is optimisták.

Szerencsejátékban nagyobb tétet tesznek egy rosszul öltözött versenyzőtárs, mint egy csinosan öltözött ellen, kevésbé válnának meg az általuk kitöltött lottószelvénytől, mint egy olyantól, amit más töltött ki. Matematikailag ezen elgondolások sem stimmelnek, hiszen pontosan ugyanakkora eséllyel nyer az egyik vagy a másik.A fentiek csupán néhány példa azokra a pozitív illúziókra, amelyek hétköznapjaink szerves részei.

Dr. Török Lilla sportszakpszichológus az önbecsapás okait, motivációit, megjelenési formáit bemutató cikke a Mindennapi Pszichológia 2024/2. lapszámában olvasható, amely már elérhető a lapterjesztőknél vagy webshopunkban!