Az emberben rendszerbe szervezett sejttársadalom él, melyben az egyes sejt és a rendszer sokrétű és kiegyensúlyozott kölcsönhatásban van egymással. Ahogy ezt egy taoista gondolat nagyon szépen megfogalmazza: a tengerben benne van a csepp és a cseppben benne van a tenger. A rendszer működésének az alapja a sejtek közötti kommunikáció. Addig vagyunk egészségesek, amíg a kommunikáció tiszta és valós. Amíg a sejtek nem hazudnak egymásnak. A kommunikáció kifejezés a communare – közössé tenni – szóból származik. S valóban ezt teszi a sejt, amikor kommunikál vagy „dönt”, vagyis az információt befogadja, reagál rá és továbbítja. Az egészséges szervezetben minden sejt végzi a maga dolgát, és minden sejt fontos. A rendszer védi a sejtet, a sejt a rendszert. Tökéletesen érvényesül az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve – amíg a rendszer egészséges.

A jelátviteli terápia és a hozzá kapcsolódó gyógyszerkutatás egyik legfontosabb felismerése az, hogy a betegségek túlnyomó többségének a hátterében jelátviteli zavarok, hibás jelek állnak. Igaz ez nemcsak a daganatos, hanem például a fertőző betegségekre is, hiszen sok esetben a vírusok, sőt a baktériumok is beavatkoznak a sejtek jelátviteli mechanizmusaiba, átprogramozva azokat, megzavarva, károsítva a kommunikációs rendszert. De jelátviteli zavarok állnak a gyulladásos illetve számos központi idegrendszeri betegség hátterében is, mint például az érelmeszesedés, vagy az Alzheimer- és a Parkinson-kór. A tumorokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az egészséges sejt a szervezetben csak akkor osztódik, ha erre a rendszerből üzenetet kap. Az üzenet a szaporodást ösztönző (proliferációs) jel – pl. az ún. növekedési faktorok – formájában érkezik, de ez nem egyetlen pillanatnyi impulzust jelent, hanem egy egész jelhálózat összehangolt működését. Ha valaki megvágja az ujját, a vágás körüli sejtek üzenetet kapnak, hogy szaporodjanak, aminek a hatására a seb beforrad. A gyógyulás után a sejtosztódás – pl. a kontakthatások miatt – leáll. (Kontakthatás: a szaporodó sejtek „érzik” a szoros érintkezéstől, hogy már elegen vannak.)

A baj akkor kezdődik, ha a sejtek további szaporodásra késztető hibás illetve hamis jeleket kapnak – akkor is, amikor már nincs szükség további osztódásra. Hamis üzenethalmaz létrejöhet például krónikus gyulladás esetében kórokozó (bacilus, gomba stb.) jelenlétében, amikor túlkompenzálás következik be, vagy akár kórokozó nélküli krónikus gyulladás esetén is, ami pl. mechanikus sejtpusztulást követő hibás reguláció következménye lehet. 

Az interjú 1. része a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható