A viselkedésünk, a beszédünk – ha akarjuk, ha nem – tudatosan és tudattalanul egyaránt elvárásokat közvetít.
Hirdetés
2014-06 lapszámban megtalálható
Szeretni elvárások nélkül?
Ami érték az egyén számára, az egyben elvárása is – ahol pedig az elvárás teljesülni tud, ott a jó érzések vannak előtérben.
Minden érzelmileg jelentős emberi kapcsolatban tudattalanul működik két mechanizmus, ami a másik személy jelenlétéhez fűződik: az azonosulás és az előírás vagy elvárás. Az azonosulás azt a kívánságunkat fejezi ki, hogy „Olyan akarok lenni, mint te!”, az előírás vagy elvárás pedig azt: „Olyannak kell lenned, amilyen én vagyok!” Két ember természetesen semmilyen tekintetben, soha nem lehet egyforma, senki nem lehet olyan, mint egy másik ember. Hasonló igen, de akkor sem minden tekintetben. A másik jelenléte, személye ezért – helyzetektől függően – kisebb-nagyobb mértékben mindig magában foglalja a különbözőséget, amit idegenként, tőlünk eltérőként élünk meg. S ha ezt a különbséget nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, mert számunkra jelentős feszültséggel jár, akkor tudattalanul megindul a nyomásgyakorlás a másikra: változzon, legyen más, gondolkozzon úgy, mint én, érezzen úgy, mint én stb. Ez a nyomásgyakorlás (vagy előírás/elvárás) tulajdonképpen védekezés: a különbözőségből adódó feszültség csökkentését szolgálja. Tudattalan felszólítás arra, hogy legyenek hasonlóak – minél kevésbé tűri valaki a kapcsolataiban a másik különbözőségét, annál erősebb részéről az elvárásai miatti nyomás kifelé. Hangsúlyozni kívánom, hogy az előírás vagy elvárás az emberi természetből adódó tudattalan folyamatként mindig jelen van, ahogy az azonosulás is – a mértéke egyénileg változó. Mindez nem jelenti azt, hogy érzelmileg fontos kapcsolatainkban csak tudattalan elvárásaink lennének – természetesen vannak olyanok, amelyek tudatosak, de mindig jelen van a tudattalan, ha átéljük a kapcsolaton belüli különbségeket...
Hirdetés
Önismeretünk mértéke határozza meg azt, mennyire vagyunk tudatában saját elvárásainknak – minél szélesebb körű valakinek az önismerete, annál inkább tudatában van saját elvárásainak, de ez persze sohasem lehet százszázalékos...
Elvárások nélküli szeretetben rövid időre a felnőtteknek is része lehet, ha egy kölcsönös kapcsolatban ezt képesek kérni a másiktól, s a kérés mellett azt is meg tudják fogalmazni, mit tegyen a másik ezért anélkül, hogy az túlmenne megvalósítható lehetőségeinek határain. Ez az elvárások nélküli szeretet „felnőtt változata”, ami természetesen nem ugyanaz, mint a csecsemőkori, hanem annak csupán halvány mása…
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható
2014-06 lapszámban megtalálható
Ajánlott cikkeink
Szerethető vagyok (!)?
Az érzelmi bántalmazás háttere és következményei gyermekkorban
A bántalmazó kapcsolat felett érzett bűntudat – amit a szülők alakítanak ki gyermekeikben a felelősségre vonásaik alkalmával –, a szülői elfogadás megszerzéséért folytatott kétségbeesett próbálkozás ...
Az első szerelem jelentősége
A szerelem különös és csodás érzés, a művészettől a biokémiáig sokféle oldalról leírt és elemzett jelenség.
A szerelem különös és csodás érzés, a művészettől a biokémiáig sokféle oldalról leírt és elemzett jelenség. A társas kapcsolatok fejlődésének lépéseit tekintve egyre több tapasztalattal ...
A jó tündérek: az elfogadás és a megfelelés
Avagy késztetéseink útvesztőiben
Vajon mondhatjuk-e, hogy szabadok vagyunk cselekedeteinkben? Vagy létezik valami kényszerítő erő, felsőbb hatalom, belénk kódolt program, aminek engedelmeskedve tesszük dolgunkat a világban?
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print előfizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az előfizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves előfizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
