„Semmit nem tudok a szexről, mivel mindig férjnél voltam.”

/Zsa Zsa Gabor/

Örömre születve

Születésünk pillanatától szexuális lények vagyunk – sőt, már azt megelőzően is. Fiúmagzat esetében spontán péniszmerevedést akár már az ultrahangos felvétel is megörökíthet – a büszke apa nagy örömére –, de kislányoknál is igen korán, már csecsemőkorban hüvelyi nedvesedés (lubrikáció) jelenhet meg a kellemes ingerek hatására. Az újszülött természeténél fogva keresi a számára örömöt szerző, jóleső élményeket – már csak belső, háborgó kis egyensúlya helyreállítása végett is –, s kerül mindent, ami rossz, kellemetlen, a szervezetére káros lehet: ez túlélésének záloga. Ahogy a képességei fejlődnek, kezdi felderíteni a világot – és benne önmagát –, s testének azt a pontját, melynek érintése az idegszálak gazdag hálózata folytán a legkellemesebb érzést nyújtja: a genitáliák vidékét. Az örömbe azonban üröm vegyül, a jóérzéshez sietve társul a gyakran megszégyenítő, esetlegesen undort is kifejező szülői dorgálás, tiltás („Fujj, mit csinálsz, nem szégyelled magad? Viszed onnan a kezed?”) – s ezzel kezdetét veszi erotikus (majdani szexuális) életének kálváriája. (Vitathatatlanul a szülő szocializációs feladata elmagyaráznia a gyereknek, hogy az autoerotikus érintések nem tartoznak másra, nem illik mások előtt végezni –ám mindezt az éledező nemiség megfojtása, megszégyenítés és bűntudat keltése nélkül kell kommunikálnia felé. Ez az egyik legfontosabb mérföldkő az egészséges, s a későbbiekben nem félelmekkel és szorongásokkal teli felnőtt szexualitás szempontjából.)

Tabuk és játszmák

A tranzakcionális játszmaelemzés megalkotója, Eric Berne – aki műveiben a férfi-nő párkapcsolati kudarcok gyökereit a gyerekkorban elsajátított, s a felnőtt viszonyainkra is átvitt ’emberi játszmákban’ (hibás kommunikációs stílusokban) látja, – ezt így fogalmazta meg: „A szexuális tevékenység mindkét nemnél olyannyira folyamatosan összegabalyodik a szülői véleményekkel, a felnőtt óvatossággal, a gyerekkori döntésekkel, a társadalmi nyomással és a szociális félelmekkel, hogy ez elnyomja, tönkreteszi, eltorzítja, félresiklatja és összezavarja a természetes késztetéseket és biológiai ciklusokat.”

A nemek anatómiai különbségeinek, így a kisfiúk WC-rutinjának köszönhetően esetükben természetesebb marad a pénisz-kéz kapcsolat, míg kislányoknál ilyen „legális” tevékenység híján teljessé válik a kéztiltás. Serdülőkorba lépve a nemi érettség jele fiúknál az éjszakai magömlés (pollúció, pollutarche), lányoknál az első menstruáció (menarche) – és hát ugye, a két érzés azért nem ugyanaz… Tehát míg a fiúkat a természet spontán megajándékozza az orgazmus élményével, addig a lányoknak tanulniuk kell az örömhöz vezető formákat, felfedezni az érintés értékét – minden korábban beépített tiltás és szégyenérzet ellenében.

Ezeket a tényezőket azért fontos átlátnunk, hogy megértsük, miért egyre magasabb – a szakembereket is meghökkentve – a női látogatók száma az internet pornográf tartalmú oldalain. Közismert tény, hogy míg férfiak esetében a szexuális izgalom kiváltása elsődlegesen vizuális úton, látvány (vagy fantázia- illetve emlékkép) útján történik, addig nőknél inkább a kellemes hangnak, az érintésnek, s a másik közelségének van kiemelt szerepe. Ezért lepte meg a szexológusokat, szexuálpszichológusokat is, hogy a dominánsan a vizualitásra ható online pornográfia egyre inkább terjed a nők körében is – egyes adatok szerint a felnőtt oldalakon már minden negyedik látogató nő.

Nők és az online erotika: itt szép lehetsz

Mit tud kínálni a nőknek – vagy megfordítva a kérdést: mit nem kapnak meg a nők, amit még e „plasztik-romantika” is pótolni, csillapítani képes? Természetesen nem a szex az egyetlen válasz. Nők esetében népszerűbbek az interaktív csevegős-csettelős, fantázia-szerepjáték elemeket tartalmazó szolgáltatások az online pornófilmekkel szemben – ami pedig a felszabadultság, anonimitás (a vágyak szabad kiélése, a titkos és másképp szégyellt kívánságok kimondása) mellett egyfajta kötődési illúziót, a valakihez tartozás érzését is nyújtja, s a játékosságnak is teret enged. „Itt szép lehetsz, és akkor is örülnek neked, amikor egy olyan „rosszfrizurás” napod van” – vallja az egyik női felhasználó. A más területeken megélt kudarcok, a házastárs csökkent érdeklődése, az önértékelési problémák, s az „én már senkinek sem kellek” érzésére gyógyír az itt megélt „vonzerő” – ha csak percekre is repít el ebbe a vágyott világba. „Annyira kívánatosnak és attraktívnak éltem meg magam! Már nagyon régóta nem éreztem ilyet.” (41 éves elvált nő) – ez tehát az egyik ok. A másik természetesen a szexuális öröm beteljesülése: „A férjemmel soha nem élveztem a szexuális együttléteket – itt pedig olyan élményeket élhetek át, amikről soha nem is álmodtam. Rájöttem, hogy másoknak is vannak „piszkos fantáziáik”, s ez felszabadított a szégyen és bűntudat alól” (52 éves nagymama). A nőket tehát nagyrészt a ma is létező társadalmi sztereotípiáknak való megfelelés, a „jó feleség” imázs („Egy tisztességes feleségnek nincsenek szexuális kívánságai – igazi öröme a gyermekei boldogságában keresendő”) kényszeríti bele ebbe a kettős életvitelbe. Szintén a szexualitás örömszerző funkciójához köthető, hogy a sivár hétköznapokban önjutalmazó jellege lehet, kárpótlás a sok lemondásért, túlhajszoltságért, munkáért – más, természetes örömöket is helyettesítve, illetve az érzelmi vákuumot tompítva. Ezek a tényezők egyébként a férfiak esetében is megjelennek, ha kicsit kisebb súllyal is. A visszakapott fiatalság illúziója a fantázia szerepjátékokban, a ki nem mondható vágyak a partner felé, a hétköznapok monotóniájából való kiszakadás, az instant gyors feszültséglevezetés lehetősége (lásd a szex stressz-csökkentő hatása) – s mindez elvárások, megfelelési kényszer, teljesítményszorongás nélkül. Fiatalabb férfiak esetében elsősorban a kíváncsiság, az új élmények, az információgyűjtés a jellemző motívumok, míg az idősebbeket az impotenciától való örök férfiúi félelem is a gép elé láncolhatja. Otthoni párkapcsolatában a mindennapi konfliktusok és játszmák (például a gyereknevelés, a számlák vagy a szemétlevitel kérdésköre) úgy beékelődhetnek a hálószobába, annyi felgyülemlett feszültséget eredményezve, ami a természetes biológiai késztetéseket blokkolja. A „vágyak csendje” pedig férfiaknál rögtön az impotencia rémét idézi.

Férfias zavarok – zavarban a férfiak

Férfiak esetében köztudott, hogy a szexuális zavarok igen kis hányadában mutatható ki valóban testi ok, leggyakrabban lelki tényezők – elsősorban szorongás, munkahelyi kudarcok, párkapcsolati konfliktusok – állnak a probléma hátterében. Ráadásul a „férfiúi lélek” sajátossága, hogy akár egyetlen objektív, külső körülménnyel (fáradtság, trauma, zavaró környezet) magyarázható gyengébb „helytállás” is olyan szintű szexuális önértékelés-csökkenést, szorongást és negatív gondolati spirált képes beindítani, ami aztán valóban elvonva a figyelmet az élményről, önbeteljesítő jóslatként hatva (elvégre a férfi a kudarc lehetőségére koncentrál, ezért egyre inkább szorong) végül kiváltja a rettegett hatást. Az internet élménydús világa a megrendült férfiúi önértékelést, s a saját működőképességről való megbizonyosodást nyújthatja – elvégre itt nem „kell” teljesíteni, így szorongás sincs, csak a kívánságra váltakoztatható, egérklikkeléssel és kurzorral irányítható szexfantáziák. A „napi udvarlást” nem igénylő, vizuális túlingerlést jelentő online erotika (megunhatatlan mennyiségű, percenként cserélgethető, extrém idomú hölgyek teljesítenek extra kívánságokat, túlhevült lelkesedéssel) biztos, szorongásmentes sikerélményt kínál. Az így megélt kielégülések azonban még inkább visszavetik a társsal töltött intim együttlétek számát (még ha kezdetben csupán vágykeltő élménygyűjtésnek szánja is a férfi). A másik fél, amikor rájön, hogy partnerét az online gyönyörök inkább vonzzák, mint a házastársi romantika, megcsalatva, becsapva, elárulva érzi magát, féltékenységet, visszautasítottságot és önértékelés-csökkenést él át, mintha egy valódi, hús-vér szerető létére derült volna fény. Reménytelennek érzi, hogy ezekkel a képekkel együtt tudjon élni, de azt is, hogy versenyre keljen velük.

Függőség – szenvedélyes szenvedés

A kezdetben csak virtuális kalandnak induló cyberszex világa – legrosszabb esetben függőségig fokozódva (internetes szexuális addikció) – teljesen beszippanthatja az egyént. Más szenvedélybetegségekhez hasonlóan (pl. alkohol, drog) a tevékenység kényszeressé válhat: ekkor már nem az örömszerzés, hanem a hiányában jelentkező tünetek tompítása (pl. extrém irritabilitás, szorongás, álmatlanság) válik céllá. A virtuális szex átveszi az irányítást: kitölti a személy minden gondolatát, s más, korábban fontos tevékenységeket – párkapcsolat, munka, hobbi – teljesen a háttérbe szorít. Természetesen leginkább a párkapcsolat sínyli meg, legvégső esetben – ahogy a szexaholisták vallják – képtelenné tesz a valódi intimitásra, a fantázia megöli a hús-vér szerelmet, az irrealitás börtönné válik. Az internetezők 42,7 százaléka néz pornót, de viszonylag kis százalék jut el (az ismert adatok szerint) a legvégső szintre – ám káros hatásai más módon is megjelennek. Mindennemű pornográf tartalom védelmében a leggyakrabban felhozott érv, hogy olyan igényeket elégít ki, amelyeknek társadalmi szinten való kiélése csak valaki sérelmére lenne megvalósítható (itt elsősorban a kiskorúak elleni erőszakos cselekedetekről, illetve más agresszív szexuális bűntényekről van szó). Valójában épp az ellenkező hatás látszik igazolódni: korábban nem létező vágyakat generál, mivel az először izgalmas szexfantáziák kezdenek unalmas rutinná válni, s egyre intenzívebb, új, érdekesebb ingerek kellenek a szexuális izgalom kiváltásához. Ez a vizuális túlingerlés az, ami a hálószobák elcsendesedését is nagyrészt okozza: a színes, izgalmas, a pillanat igénye és ízlése szerint gyorsan váltakoztatható jelenetek tempójával a való világ nem tudja felvenni a versenyt. Az ingerküszöböt olyan magasra tolják, amihez a normál, illúzió- és torzításmentes ingerek (beleértve a partnert is) már kevésnek bizonyulnak. Némiképp analóg a vibrátorok által nyújtott mechanikus túlingerléssel: hozzászokás esetén férfi legyen a talpán, aki ezt a rezgésszámot teljesíteni tudja – így az intim együttlét kudarcát nagyrészt előrevetíti.

Illúziókba ágyazott felvilágosítás

Mint mindenben, itt is a mérték a lényeg: Mennyire válik rendszeressé? A vágykeltés (esetleg a páros előjáték része) vagy a kielégülés eszköze? Mennyire szorítja ki a partnerorientált élményeket, s válik kizárólagossá, ellehetetlenítve a valódi párkapcsolatot? S itt fontos kitérnünk a legveszélyeztetettebbekre, a kiskorúakra, akik megelőző tapasztalat híján hiteles információforrásnak tekintik az interneten elérhető pornófilmeket, ehhez mérik magukat, valamint az itt látott elemeket igyekeznek alkalmazni első randevús szárnypróbálgatásaikban. Így ilyen szempontból a fiúk a veszélyeztetettebbek (jóllehet az apák sok esetben még büszkék is fiaik korai érdeklődésére), mivel ha az elrettentő férfiúi méretek és teljesítmények láttán esetleg bele is mernek vágni az első testi aktus viszontagságaiba, a lánypartner részéről nem azok az idomok, s még kevésbé azok a reakciók fogják fogadni, mint amiket a filmek ígértek. A pornó sajátossága, hogy hamis képet sugall: promiszkuitást hirdet (a történetek forgatókönyve szerint vadidegenek találkoznak, néhány szót követően heves szexuális kapcsolatba lépnek egymással, majd mintha mi sem történt volna, folytatják útjukat tovább –külön); s úgynevezett Nimfománia-Mítoszt kelt életre (a nők túlfűtött szexuális vágyaik folytán folytonosan kaphatóak a szexre). Továbbá a szexualitás technikai oldalára helyezi a hangsúlyt (gyakran agresszív, erőszakos elemekkel kombinálva) – azegocentrikus örömhöz jutást erősíti az intimitás élménye, az érzelmi bevonódás helyett. Az illúzió kellékei még a rendkívüli teljesítményekért felelős injekciók, pirulák, testplasztikák, filmtechnikai trükkök (pl. szünetek-vágások, ráközelítések), a testi adottságaik alapján szelektált (tehát nem a nagyátlagot reprezentáló) szereplők, s a gondosan, csapatmunkában megírt forgatókönyvek – mindezek által válnak teljesen életidegenné, ezáltal rendkívül vonzóvá, a valóságban azonban szinte kivitelezhetetlenné a látottak. Ami a valóságban viszont létezik: a különféle illatok (ezek vonzó-taszító jellegéről a lap első számában már volt szó – a szerk.), az örömélményt jelző testnedvek, lélegzések és izzadtságcseppek, s mindaz, amivel egy hús-vér együttlét jár – szemben a számítógép steril világával. Így a valósággal való tényleges találkozás fájdalmas kudarcot, csökkent önértékelést, szorongást (mindezek nyomán potencia-problémákat), kisebbrendűségi érzést, esetleg undort – és a szexualitás elutasítását eredményezheti. A kör bezárul, és a fiatal bent reked az internet által kínált szexualitás csapdájában, ami korai kiégéshez, a kortársaktól való egyre erősebb elzárkózáshoz, párkapcsolati problémákhoz (leggyakrabban kezdeményezési képtelenséghez), s elmagányosodáshoz vezethet.

Summarize – egy vízió nyomán

Férfiak és nők – különbözőek vagyunk. Más okból, más vágyak, s más tartalmak vonzanak be a virtuális erotika világába. Míg a férfiakat inkább a hitvesi ágyban elszenvedett kurdarcok, a „mindig tettre kész férfi illúziójának” helyreállítása űzi a számítógép elé, addig a nőket a dicsérő, szép szavak elmaradása, a „vágy tárgyának” megélése, a ki nem mondható kívánságok beteljesülése láncolja oda.

Egyfajta falanszteri víziót idéz a jövő szerelmi háromszöge: a férfi, a nő és a számítógép – merész képzelettársítással a robotok (el)szaporodását vetíti elénk. Legfőbb fegyverünk e „támadás” visszaszorításában szerelmi kommunikációnk javítása, valamint a minél átfogóbb tudás. Utóbbi jelentőségét Maslow, a humanisztikus pszichológia kiemelkedő alakja úgy fogalmazta meg, hogy meg kell értenünk a szeretet és a szerelem lényegét a maga legmélyebb valóságában, sőt tudatosan tanítanunk kell rá a jövő nemzedékét, különben a világ (a technika fejlődése folytán), egy elidegenedett és ellenséges hely lesz csupán.

Az érintés varázsát az újszülött veleszületett képességei jogán még önfeledten élvezi. Ezt a „tudást”, az adás és a kapás örömét azonban idővel a környezete nagyrészt feledteti vele. Erre az ősi vágyunkra rímel Gunther tétele, aki szerint nem lenne több háború s erőszak, ha az év minden napján mindenkinek legalább egy félórányi simogatásban, ölelésben, érzéki örömben és szeretésben lehetne része – ezt viszont, a szemek dialógusával, a tekintetek egybefonódásával kiegészítve a számítógépektől nem várhatjuk el!