Leggyakoribb szexuális zavarok

• Szexuális vágy csökkenése: tartós szorongás, depresszióra való hajlam, tudatmódosító szerek használata (alkohol, kábítószerek)
• A szexualitástól való averzió (viszolygás): többnyire traumatikus szexuális élmény, vagy pszichátriai megbetegedések következménye, tünete.
• Nemi szervek biológiai válaszának csökkenése: nőknél a nedvesedés elmaradása, férfiaknál a pénisz merevedésének elégtelensége, vagy rövid ideig tartó merevedés. Lelki eredete a bűnösségérzés, erős szorongás, megszégyenülések emlékei, félelem a teherbeeséstől/teherbe ejtéstől, élettani háttere a különféle hormonhiányok, pl. tesztoszteron, neurológiai okok, mint például ingerületátviteli zavarok, szerotonin, dopaminhiány, időskori krónikus betegségek és az azokra alkalmazott gyógyszerek mellékhatásai (2-es típusú diabétesz, magasvérnyomás-betegség).
• Hiányzó orgazmus: félelem az elutasítástól, nem tudatos ellenszenv a partner iránt, szerotonin-visszavételt gátló antidepresszáns gyógyszerek szedése.
• Fájdalmas közösülés: leggyakoribb lelki okok az erős erkölcsi tiltások, a gyerekkori szexuális zaklatások, szégyenérzés.
• Korai ejakuláció: a férfiak szexuális zavarainak 35 százaléka. Túl erős stresszhatások, félelem a kritikától, a nem-megfeleléstől, szorongást fokozó erős kontrollkésztetések.

A férfiak 50 százaléka erekciós zavarral fordul orvoshoz. A kivizsgálás első lépése a testi betegségek, gyógyszerszedés, droghasznált kiderítése. Ha a tünet az aktuális orvosi leletekkel nem magyarázható, szükség van a pszichés okok mielőbbi feltárására.

A nők 40 százaléka közösülés közben érzett genitális fájdalom miatt keresi fel a nőgyógyászát, urológusát.

A szexuális életet nehezítő panaszok visszahatnak a testi és lelki közérzetre. Csökken az önbizalom, az általános motiváltság, a párkapcsolat romlik, erősödik a bűntudat, az önhibáztatás és a partner hibáztatása.

A szexuális zavarokra jellemző, hogy sokáig rejtve maradnak önmagunk és a partner előtt is, orvoshoz, pszichológushoz pedig csak a legvégső elkeseredésünkben jutunk el. Csak a szexről ne beszéljünk! Illetve saját elégtelennek érzett szexuális életünkről…

Hogyan viszonyuljunk megfelelően a szexuális problémákhoz?

Ez is, mint minden más, gyerekkorban alakítható magatartás. Elengedhetetlen a nyílt kommunikáció – ha családon belül nem megy, akkor támaszkodjunk külső segítségre (oktatófilmek, iskolai felvilágosító előadások szorgalmazása).

A legalapvetőbb probléma az, hogy nem találjuk a szexualitással kapcsolatos helyes szavakat. Ettől zavarba jövünk, és inkább nem mondunk semmit. Találjuk meg egymás közt, családon belül a saját kifejezési módokat, amelyekkel hitelesen, szégyen nélkül tudunk kommunikálni.

Mindennél fontosabb azonban saját testünk elfogadásának képessége, (értékének elismerése, szeretése), az önmagunkkal való jó viszony. A legtöbb esetben itt kezdődnek a szexuális zavarok, azokkal a lelki okokkal, amelyeket gyerekkorunk óta cipelünk magunkkal. Ne várjuk meg, míg elszalad mellettünk az élet! Ne féljünk segítséget kérni!

(PR cikk)