A globe (gömb, földgömb) és az obesity (elhízás) szavakból alkotott globesity kifejezés először 2001-ben bukkant fel a WHO egyik jelentésében. Arra utal, hogy egyre többen, egyre fiatalabban és egyre inkább elhíznak…
Az ízletes, jó illatú, szép küllemű ételek hozzáférhetősége, a gusztusos csomagolás, a nagy választék étvágyat kelt. A fogyasztói társadalom egyik nagy csapdája, hogy az ínycsiklandozó ételek szinte korlátlan mennyiségben elérhetők. Brian Wansink egyik kutatásában a civilizációtörténet leggyakrabban ábrázolt evésjelenetét elemezte. Az utolsó vacsorát megörökítő festményeken összehasonlította a fej, a tál, illetve az étel méretét: az utóbbi kétezer évben folyamatosan nőtt az ételadag mérete...

...Az „externális evő” nem a belső fiziológiai jelzésekre, hanem a külső kulcsingerekre figyel. Nem a gyomrát, hanem a külső jeleket (pl. a karóráját) figyeli, hogy megtudja, éhes-e. Manipulált óra használatával az éhségérzetét fel lehet kelteni, de el is lehet odázni. Az ilyen személy nem akkor fejezi be az evést, amikor jóllakott, hanem amikor az összes étel eltűnt a tányérjáról. Egy kísérlet során – külső manipulációval – extrém mennyiségű ételt fogyasztottak az alanyok, amikor a leveses csészéjükbe alulról utánpótlást pumpált a kísérletvezető. Az üres csésze látványának hiányában nem vették észre, hogy már régen telve van a gyomruk és nem éhesek. A hízásra hajlamos, externális evő számára az étel íze extra jelentőséggel bír: a kövérek által elfogyasztott étel mennyiségét inkább befolyásolja az étel íze, mint az éhség és jóllakottság belső jelzései.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 6. számában olvasható