Szeretet, törődés, állandóság, figyelem és irányítás – feltétel nélkül. Talán ezek lehetnek a kulcsszavak. Az esetek többségében ösztönösen így kezd „működni” az anyává váló nő vagy az apává váló férfi. A gyermekkel való érzelmi kommunikációban – akár verbálisan, akár nonverbálisan – nagy hangsúlyt kap a szeretet kifejezése: öleljük, pusziljuk, dédelgetjük, becézgetjük gyermekünket. Lessük minden kívánságát. Mindeközben állandóságot, ritmust biztosítunk számára. Megdicsérjük, ha sikerült valamit megcsinálnia, elérnie. Segítünk kitárni és felfedezni a világot, megnevezzük a dolgokat, segítjük az átélt tapasztalatok feldolgozását. Korlátokat, szabályokat és értékeket tanítunk. Életkorának és képességeinek megfelelő teljesítményt várunk el. És mindeközben igyekszünk úgy szeretni, ahogy van: feltétel nélkül. Nemcsak akkor, ha jó és szót fogad, ha ezt vagy azt csinálja. Ha sikerül, az üzenet egyértelmű: értékes vagy, s én tiszteletben tartom autentikus létezésedet.

Érzelmi elhanyagolásról vagy bántalmazásról akkor beszélünk, ha az előbbiek – szeretet, törődés stb. – valamelyike hiányzik. A szülő ebben az esetben azt közvetíti gyermeke felé, hogy értéktelen, tele van hibákkal, nem lehet szeretni, vagy csak mások szükségleteinek kielégítésére alkalmas. De az is ide tartozik, ha a gyermeket megvetik, megfélemlítik, terrorizálják, kihasználják, vagy romboló hatású viselkedésformákra (pl. lopásra) ösztönzik; ha érzelmeire nem kap választ, vagy ha elutasítják, másoktól elszigetelik, esetleg a szülő megbízhatatlanul vagy ellentmondásosan látja el a feladatait, elhanyagolja a gyerek lelki és testi egészségét. Gyakran előfordul, hogy az érzelmileg bántalmazó szülők nem életkorának és képességeinek megfelelő teljesítményt várnak el gyermeküktől.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 1. számában olvasható