Ahogyan egy ember személyisége a beszédstílusában megmutatkozik, ugyanúgy megjelenik küzdőstílusában is. Aki életében kifinomult, az a küzdelemben is szofisztikált. A kimértség vagy lobbanékonyság, visszahúzódás vagy túláradás ugyanúgy megmutatkozik harc közben, mint a mindennapi életben. Ezek megfigyelésével a harcművészet páratlan lehetőséggel szolgál önmagunk megismerésére. Ha megfigyeljük azt, hogyan küzdünk, rájöhetünk arra is, milyen a viszonyunk másokhoz. Sőt, ez a folyamat visszafelé is működik: küzdelmi stílusunk lassú formálásával életünk egyéb területein is változások állnak be. Például ha a küzdelemben megtanulunk kezdeményezőbbek lenni, ennek hatása  magánéletünkben, kapcsolatainkban is megjelenik...

Az edzések védett közegében olyan helyzetek megtapasztalására is lehetőség kínálkozik, amelyek a mindennapokban ritkán, vagy sosem fordulnak elő. Ezek a helyzetek gyakran olyan érzelmi töltéssel is rendelkeznek, amiből sokat megtudhatunk saját emocionális reakcióinkról. Ha például  egy sokkal erősebb ellenféllel kell megküzdenünk, az félelmet válthat ki belőlünk, de megadja a lehetőséget bátorságunk fejlesztésére is. Ilyen helyzetekben nagyon sokat megtudhatunk magunkról: megtudjuk, hogyan viselkedünk félelem vagy harag hatására; megtapasztaljuk, hogyan viseljük el a fájdalmat, a vereséget vagy a győzelmet. Ha ezt megfigyeljük, megtanulhatunk úgy uralkodni érzelmeinken, hogy közben nem tagadjuk le magunk előtt indulatainkat.

A teljes cikk a  Mindennapi Pszichológia  2009 decemberében megjelent 4. számában olvasható