Rejtett szerződéseink az emberi faj történetében gyökereznek. Az újszülöttek néhány nagyon általános „szerződésmintával” jönnek a világra, melyeket aztán a konkrét kapcsolati tapasztalatok töltenek meg részletekkel, illetve módosítanak. Olyan, mintha egy egyszerű alapszerződést mutatna fel: „Ha már ezt a nagy utat megtettem, arra számítok, hogy továbbra is törődésben, gyengédségben lesz részem, táplálni és védeni fognak. Cserébe cuki vagyok, szemkontaktust keresek, és hasonlítok rátok.” Ha pedig a szülők vagy gondozók nem teljesítik ennek a szerződésnek megfelelően a kötelezettségeiket, akkor a csecsemő azonnal jelzi, hogy szerződésszegést észlel, és követeli jogos jussát: legörbül a szája, sír, nyűgös – azaz ő sem teljesíti a szerződés rá eső részét. Mindaddig ezt próbálja tenni, amíg valamilyen gondoskodást nem kap. A csecsemő kezdettől fogva a mosolyával és a sírásával tárgyal: megpróbálja a fejlődése szempontjából leginkább előnyös feltételekkel kitölteni a szerződését…

A rejtett szerződések középpontjában mindig alapvető pszichológiai szükségletek, igények, vágyak állnak – ilyen például a biztonságérzet, az összetartozás és törődés vágya, a változatosság és kihívások megtapasztalásának szükséglete, vagy a kompetencia és hatékonyság átélésének igénye. Ugyanakkor nem felejthetjük ki az elismerés és önértékelés mélyen bennünk gyökerező vágyát sem – mi az, ami jár nekem, mit fogok átélni, ha teljesül a számításom? Mindezekre valamilyen mértékig mindannyiunknak szüksége van a mindennapokban ahhoz, hogy belső egyensúlyunkat fenn tudjuk tartani, hogy jól működjünk az életben... 

Az alapvető igényeket, szükségleteket a szerződések „helyezik el” mindennapi életünkben – elsősorban is kapcsolataink hálózatában. Igényeink a konkrét kapcsolatokban kezdenek formát ölteni, itt telnek meg tartalommal, s majd itt fognak megvalósulni. Nemcsak azt tartjuk számon, hogy mi jár, vagy mi járna – de azt is, hogy kitől és mikor jár.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 2. számában olvasható