Három és fél éves kislányom nagyon érzékenyen reagál a zenére. Egész pici kora óta egyre rosszabb a helyzet, szinte a legtöbb zene hallatán fájdalmas, szomorú sírásba kezd - nemcsak szomorú, hanem vidám dalok, zene hallatán is és nemcsak itthon, hanem bárhol, pl. az oviban vagy egy boltban. El is mondja, hogy a zene miatt szomorú és azért sír. Ennek az okára szeretnék választ kapni. Egyébként egy nagyon boldog, kiegyensúlyozott kislány, a családi életünk is nagyon boldog, harmonikus.

Kedves Szandra!

Nagyon sajátságos ez az érzékenység a kislánya esetében, de nem érthetetlen. A zene elemi módon hat az érzelmekre, nem kell hozzá tanult hallgatás. Az egészen kis babák is reagálnak a zenére, sőt sok állatkísérlet is kimutatta ezt az érzékenységet felsőbbrendű emlősöknél, da alacsonyabb rendűeknél, pl. kutyáknál, szarvasmarhák esetében stb. (Talán még a növények is érzékelik valahogy a zenét).

Itt azonban nem érzékenységről, hanem túlérzékenységről van szó, a gyerek nem tudja megvédeni magát az elemi módon feltörő érzésektől, és kiszolgáltatottá válik a saját érzelmei számára. Ennek, mint más érzékszervi túlérzékenységnek, sokféle oka lehet. Első lépésként érdemes lenne elvinni kislányát egy gyermekneurológushoz, hogy kiderüljön, van-e a túlérzékenységnek valami szervi oka. Ha itt nem találnak semmit, akkor klinikai pszichológushoz kellene fordulniuk, aki segíthet feltárni a zene és az érzelmek kapcsolatát, védelmet kialakítani, megtaníthatja a gyereket, hogyan emelhet gátat, hogyan tartsa kézben az érzéseit. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat. Addig is érdemes lenne saját maguknak is segíteni a gyereknek, a zene hatására feltörő érzelmeket más „csatornába” terelni. Meg lehet próbálni megfogalmazni, mit érez, lerajzolni, lefesteni, amit hall. Lehetséges, hogy ez a jelenség valami kiemelkedő tehetség első megnyilvánulása, hiszen olyan érzéseket hall ki a zenéből, amiket mások nem. A zenetanulás, a saját zenei produkció is segíthet megszelídíteni, kézben tartani ezeket az érzéseket.

üdvözlettel

bárdos kata