70 éves férjem és 41 éves, első házasságból született fia között véglegesen megszakadt a kapcsolat. A fiú a mai napig nem tudta feldolgozni, hogy a szülei úgy váltak el, amikor ő még 16 éves volt, hogy őt kímélve, nem avatták be a válásba. Közös megállapodással azt mondták, hogy csak látszólag költöznek külön. Az anyja később külön beavatta őt, de elhárította magáról a felelősséget - pedig ő lépett félre, ill. ki a házasságból -, de ezért a férjemet hibáztatta, mondván, hogy nem szerette őt. Így a fiú ma már csak az apját tekinti felelősnek azért, hogy felbomlott a család, azért, hogy úgymond hazudott. Eddig változó intenzitással, de nagyon ritkán tartott kapcsolatot az apjával, most pedig végleg szakított vele. Van ebből kiút?

Kedves Kérdező!

Az elvált szülőknél, illetve azok gyermekeinél gyakran lejátszódik az, ami az Ön párja fiával is történt. A helyzet a következő: a szülők elválnak, a gyerek az egyikükkel marad, aki – ösztönösen – megpróbál tenni az ellen, hogy a gyermek önmagát okolja a válás miatt, illetve annak érdekében, hogy bizalmát megerősítse abban, hogy ő egyedül is képes magára vállalni a családfenntartó szerepét. (Ez valószínűleg a nők esetében hangsúlyosan jelentkezik.) Minderre a következő stratégiát alkalmazza: megpróbálja a másik szülőt a vétkes szerepébe bújtatni. Ahogy a mondás is tartja, a harag rossz tanácsadó, ez pedig különösen igaz abban az esetben, ha a gyermek neme megegyezik azzal, akit bűnbakként állítunk be (tehát pl. fiú és annak apja). Bizonyos idő után ugyanis a gyermek elkezdi önmagát azonosítani az apjával, tudattalanul magára véve mindazt, amit róla „tud”. Így már kettős folyamatról beszélünk: nem csupán az apját, hanem magát is hibásnak, „rossznak” tartja.

Ha a fiú időközben felnőtt, akkor segíthet, ha leül az apjával és együtt megbeszélik a válást az ő szemszögéből is. Persze az ellentámadás nem megoldás, tehát a beszélgetés alkalmával kerülni kell az anya hibáztatását.

Ugyanakkor erőltetni semmit sem lehet; hagyni kell, hogy a természetes lelki folyamatok (ilyen pl. a harag, az elfordulás, a tagadás) végbemehessenek. Kérdés az is, hogy a válást követően az édesapa mennyire kívánta tartani a kapcsolatot a fiával. Ha erre csak ritkán került sor, nem lesz könnyű rábírni, hogy újra találkozzanak.

Üdvözlettel

Herceg Attila drs.